Ez már tényleg a római történet (majdnem) vége, a Colosseummal zártuk a római vakációt. Eddigre már olyan fáradtak voltunk, hogy minden lépés szó szerint fájdalommal járt. (Persze, mert az első két nap még metróra sem akartunk szállni és egy helyre többször is visszamentünk nézzük meg milyen esti fényekben felkiálltással) A Forum Romanumot és a Colosseuomot bejárva már csak elvonszoltunk magunkat a Viktor Emanuel emlékműhöz, de tovább már sem kedvünk, sem erőnk nem volt menni, így a legközelebbi metrómegállóhoz sántikáltunk és visszazötyögtünk a szállásunkig. Akkor még azért ejtettünk egy gyenge próbálkozást a Szent Péter Bazilikához, (igen, még mindig az a fránya főoltár izgatott) de mivel délután 4 után érkeztünk feleslegesnek tartottuk hogy kivárjuk a sort, így aztán inkább ettünk és fagyiztunk egyet, majd felpolcolt lábbal tervezgettük a másnapot :) Ami kimaradt azt meghagytuk legközelebbre. Úgyis rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még ebben a Barcelona-Róma komp útvonalban :)

De térjünk vissza a Colosseumhoz:

Elvileg van lehetőség az alsó rész végiglátogatására is, de ez csak csoportosan tehető előre foglalt jegyekkel, így ezt most kihagytuk mert ennyire szoros tervet nem akartunk előre készíteni.

A túrák 2 és 3 órásak, ennyire pláne nem akartuk lekötni magunkat. Majd ha elég nagyok lesznek a gyerekek és az ókori Rómát tanulják az oskolában akkor majd velük megejtjük ezt is.

Jegyfoglalás - Colosseum-dungeon tours.

Az egyes emeleteken különbözők az oszlopsorok, alulról felfelé haladva követik egymást a dór-ion-korinthoszi oszlopfők.

Magáról a Colosseumról itt találtam egy jó kis összefoglalót, melyben mind a névének eredetéről (mely szerint nem is annyira Néró kolosszális méretű szobráról nevezték el (bár kétségkívül ez a mindenhol hallott és népszerűbb verzió) mint inkább a latin Isis-szentély (amphiteatrum ad Colle Isaeum) nevének egyszerűsítéséből származik) mind történetéről, különböző funkcióiról és megpróbáltatásairól majd felújításáról írnak. Nem is gondolnánk hány római templom épült az eredeti épület köveiből! 

A legmegdöbbentőbb a konklúzió:

"A növényzethez hasonlóan nem lehet "elbánni" a látogatókkal, akik még a köveket bomlasztó gyökereknél is kártékonyabbak. Nem pusztán jelenlétük, a fotózás mesterséges fényei okoznak kárt, hiszen a szabadtéri építmény maga is ki van téve az időjárásnak, hanem a szándékos károkozás, és nem elsősorban a grafittikre gondolok, hanem arra, hogy "souvenir"-ként hazavisznek egy-egy darabkát a kövekből. Amit nem sikerült századok alatt, ha rájuk bízzák, bizony elhordják a Colosseumot is."

Ugyanezt hallottam régebben az egyiptomi piramisokról is. Már akkor sem értettem mire jó ez. Vajon hány turista van, aki évekkel a nyaralás után is megőrzi és kis vitrinben gyűjteménye részeként büszkén tekint a szerzeményre (ami még így is elítélendő) és hányan vannak akik nemsokkal a hazatérés után rövid ide-oda pakolgatást követően egyszerűen a szemétbe hajítják, mondván, hogy csak egy kavics és porfogó??

Az antik Róma központját, a Forum Romanumot az utolsó napra hagytuk. Itt is nagy segítséget jelentett a Roma Pass: egyrészt azért, mert a Forum Romanum-Colosseum  kombinált belépő így ingyenes volt (jobban mondva benne volt a Pass árában), de méginkább azért, mert így gyakorlatilag sorban állás nélkül jutottunk be ezekre a helyekre. Van egy gyanúm, hogy sok Pass-tulajdonos ez utóbbit nem tudja, mert többeket is láttam, hogy utánunk indulva kiállva a sorból követtek minket :)

A Circus Maximus pillanatnyilag felújítás alatt volt így csak a kerítésen belesve láthattuk, pillanatnyilag egy zöld mező az egész. Magyarul benőtte a gaz. :)

A Forum Románum már egy fokkal jobb, a régi kövek közt sétálva elgondolkodhatunk rajta, hogy miként járkálhattak itt azok a cézárok akikről anno tanultunk, hogyan beszélgettek, vitatkoztak, esetleg melyik oszlop árnyékában fizették le a bérgyilkost ha meg kellett mérgezni, le kellett szúrni valamelyik politikai ellenfelet, akiről aztán elmondták, hogy "tragikus hirtelenséggel távozott". Régi kedvencem volt a Szárcsinálók rockopera ami Néró császárságát mutatja be , sajátos megközelítésben. :)

Igaz,  a kövek nagy része már nem eredeti, de így legalább segít elképzeli milyen is lehetett...

A romok közt sétálgatva találkoztunk ezzel a szegény madárral, valaki gondolom lenyilazta. Megpróbáltam megfogni, hogy hátha sikerül kihúzni belőle, de elrepült, bár elég furcsán csapkodott a szárnyaival. Azóta lehet, hogy elpusztult szepszisben. :( A tettest szívesen beeresztettem volna a Colosseum küzdőterére az oroszlánok közé...

Nyugi, biztos már unalmas, de lassan végére érek a rómás fejezeteknek , csak mivel ez a blog tulajdonképpen egy családi napló, nem akarom megrövidíteni. Még jó, hogy nem egy egész hetet töltöttünk ott :)

Ezt a templomot is egy Bernini szobor miatt kerestük fel. Mivel a teret négy templom veszi körül és ez a picike a legeldugottabb, ezért elsőre nem is ide mentünk be (ami tulajdonképpen nem baj, hiszen Rómában bármelyiket érdemes megnézni).

Ahogy beléptünk már láttuk merre kell tartani, kb két tucat túrista csoportosult a templom végében és bámult ugyanarra az egy pontra :)

Bernini: Szent Teréz extázisa

Hátul véletlenül akadtunk egy kis boltocskára, ahol a szentképeken, rózsafüzéreken kívül több Berninivel kapcsolatos könyvet is lehet kapni és régi ereklyék is vannak kiállítva a szekrénykékben. Mondjuk konkrétan a szerzetes sem tudta megmondani, hogy melyik csontdarab hogyan, honnan került elő és pontosan honnan is lehet tudni, hogy az egy szenté volt. Bár lehet, hogy mi nem értettük tisztán, mivel olasz-spanyol keveréket beszélt :) Igaz, Zsolti már egész megszokta, van egy olasz kollegája, ő sem zavartatja magát: ha nem jut eszébe egy szó spanyolul, beilleszti a mondatba az olasz megfelelőjét.

A nyitvatartás ha esetleg arra járna valaki:

Mint írtam, a Sixtus-kápolnát vártuk leginkább. Biztos van akik számára már ismert dolgot mesélek, hiszen nem újkeletű felfedezésről van szó, de azért talán meg tudok vele lepni néhányatokat. Persze orvosi szemmel nézve talán érdekesebbnek tűnik ez mint általában, de hát ez már csak szakmai ártalom. :)

Az közismert, hogy Michelangelo nem csak szobrászkodással és freskófestegetéssel töltötte az idejét hanem sokat tanulmányozta az anatómiát és az emberi testet és ehhez persze elég sokat kellett  boncolnia is, ami azokban az időkben azért nem volt olyan egyszerű mint manapság. A Sixtus-kápolna kifestése amúgy sem volt ínyére, ő mindig inkább szobrásznak tartotta magát, de hát egyrészt meg kellett élni valamiből, másrészt pedig azt az ígéretet kapta, hogy amint kész azzal a röpke 540 nm freskóval elkészítheti a pápa síremlékét, ami szintén monumentális alkotás lett volna.

Hogy hová akarok ezzel kilyukadni, és mi köze van az orvosoknak Michelangelo-hoz? Erre először 1990-ben Meshberger doktor világított rá. Ő volt az, aki elég sokat nézegetve a képeket egy különös dolgot vett észre. Az Ádám teremtése című részlet mindenki számára ismerős, talán ez az ami a legismertebb részlet az egész freskóból.

Orvosok számára az agy keresztmetszeti képe is ismerős lehet. Ha a két ábrát egymásra vetítjük megdöbbentő hasonlóság fedezhető fel közöttük.

Mindenesetre 1990-ben egy neurológiai szaklapban meg is jelentette :

Meshberger FL. An interpretation of Michelangelo's Creation of Adam based on neuroanatomy. JAMA. 1990;264(14):1837–1841.

ami természetesen akkoriban nagy port kavart, mint mindent, voltak akik baromságnak tartották és voltak akik fellelkesültek és tovább tanulmányozva a festményeket újabb és újabb ábrákat véltek felfedezni. Mostanra kb. az egész mennyezet egy komplett anatómiai atlasz :)

Pl. "A fény és a sötétség szétválasztása" by neurosurgery:

http://journals.lww.com/neurosurgery/Fulltext/2010/05000/Concealed_Neuroanatomy_in_Michelangelo_s.1.aspx

Vajon miért festette Michelangelo az anatómiai ábrákat a freskóra? Egyáltalán valóban ezeket festette, vagy csak belemagyarázzuk? Olyan ez mint nézni a felhőket és kitalálni, hogy melyik milyen alakot vett fel. Ami nekem nyuszi neked lehet hogy vitorlás. Vagy mint a verselemzések amikor megpróbáltuk elmagyarázni, hogy mit is akart ezzel mondani a költő. Aztán lehet, hogy ha a tisztelt költőt megkérdeznénk, akkor ő lenne a legjobban meglepődve, hogy milyen mély gondolatiságot tulajdonítunk neki, miközben ő csak többet ivott a kelleténél is hülyeségeket firkált. :)

Azért az elgondolkodtató, hogy nem sokkal előtte Leonardo is anatómiai atlaszt akart készíteni, hasonló ábrákat rajzolt. Hogy ez csak véletlen egybeesés, egy fricska a pápának (nesze neked ha freskót akartál síremlék helyett), rejtett "Michelangelo-kód" az utókor számára,  vagy a modern orvos hülye agyszüleménye, ki tudja.

Számunkra mindenestre nagyon érdekes volt  és örülök, hogy élőben is láthattuk :)

A témáról röviden magyarul:

http://www.elitmed.hu/ilam/agykutatas/anatomialecke_a_sixtus_kapolnaban_5946/

http://hetivalasz.hu/kultura/titkos-agyi-metszetek-a-sixtus-kapolna-mennyezeten-31489/

A képek a google-ből és az említett cikkekből.

Vatikán a világ legkisebb állama mind terület, mind lakosság szempontjából. A letráni szerződés, azaz 1929 óta független az akkori Olasz Királyságtól, a pénzügyi egyezményük értelmében azonban pénzneme megegyezik Olaszországéval, ezért 2002-ben itt is váltottak líráról az Euróra. A hivatalos nyelve a latin, de a hétköznapi életben az olaszt használják, a svájci gárda nyelve pedig német. Igazi bábeli zűrzavar :-)

A legenda szerint itt feszítették keresztre Szent Pétert és a sírhelye felett épült az első templom, melynek utódja a mai Szent Péter Bazilika.

Vatikánnak van saját rádiója, újságja, televízióadója, saját bélyege, de még vasútállomása is. Erre mondják, hogy kicsi a bors de erős? :-)

A Vatikáni Múzeumban van lehetőség éjszakai múzeumlátogatásra - 19-23 h között - (igaz, ma már egyre több múzeum biztosítja ezt) , csak előre neten kell jegyet foglalni (itt) szóval úgy döntöttünk, hogy a napot eltöltjük máshol (lásd előző postok), aztán vacsora után jóllakottan bóklászhatunk odabent. Egy rövid sorban állás után be is jutottunk, aztán csak tátottuk a szánkat: hihetetlen kincseket halmoztak itt fel...

Egy érdekesség: Nixon amerikai elnök ajándékozta a Hold egy darabját a Vatikánnak (azok a kis fekete kavicsok fent), ami itt a zászlóval együtt kiállításra került. Személy szerint vannak kételyeim az "ember a Holdon" történettel kapcsolatban, de sajna fizikából sosem voltam a helyzet magaslatán (már az általános iskolai fizika tanárnőm is úgy fogalmazott, hogy látja, hogy "belőlem se lesz fizikus" és a középiskolában csak tovább süllyedtem...), szóval a nagy nyilvánosság előtt azért nem okoskodnék ebben a témában, maradjunk annyiban, hogy a Vatikáni Múzeumban van kiállítva egy zászló és pár kődarab ami állítólag járt a Holdon.

Egy negatíva volt csak a dolognak: gondolom szakaszosan engedik be  a csoportokat, és hogy ne legyen tumultus kicsit úgy éreztem, hogy "hajtottak" minket. Amikor már kint is kezdett sötétedni volt terem ahol még égett a villany mikor bementünk, aztán szép lassan elkezdtek egy-egy lámpát lekapcsolni. Félhomályban meg már nem olyan élvezetes festményeket nézegetni :( Legalábbis csak remélem hogy ezzel akartak minket továbbhaladásra ösztökélni és nem járt pórul a később érkező csoport, hogy némi takarékossági intézkedésnek köszönhetően alig láttak valamit a képekből, szobrokból...

Ja, és mégiscsak van még egy negatívum: lépten nyomon a szuvenírárusokba botlottunk, a múzeumon belül is. Rendben van, hogy van aki akar vásárolni kitűzőt, kirakót, képeslapot, könyvet, akármit, de miért nem lehet ezt a bejáratnál meg a kijáratnál egy boltban elintézni? Nem pedig a termekben-termek közötti folyosókon kerülgetni a felállított asztalokat...

Bevallom, az egész római utunkban leginkább a Sixtus-kápolnát akartuk látni. Jó, persze egész Rómát a Colosseummal, Szent-Péter Bazilikával, Angyalvárral na meg fagyival és pastával, de mégis, a Sixtus-kápolna iránt különös vonzalmat éreztünk :-) hogy miért, majd a következő alkalommal elmondom :-)

Alapvetően az egész Vatikánai múzeumban lehet fotózni, bár a legtöbb helyen csak vaku nélkül, a Sixtus kápolnában viszont elvileg így sem. Ennek ellenére nem nagyon érdekelt senkit és mindenki fényképezett. A teremőrök részéről ugyan elhangzott néha egy "ssssss , nooo foooooto", de aztán tovább beszélgettek és mindenki tovább fotózott. Rossz kislány voltam, én is csináltam pár képet, bár az én kis masinám nem alkalmas a félhomályban nagy térben való fényképezésre, így egy idő után feladtam. Mondjuk van itthon több képes album is a kápolna összes freskójának képével, de persze a túrista - legalábbis én, de ahogy láttam még sokan mások is - valahogy olthatatlan vágyat érez, hogy saját, sokkal rosszabb minőségű képpel is megörökítse a látottakat. :-)

Kerestem, de nem találtam a kandallót ami a kéményhez vezet, melyen keresztül a pápaválasztáskor a fehér füstöt várják a téren a hívők. Jobb híján a teremőröket kérdeztem meg és azt a választ kaptam, hogy nincs kandalló, egy egyszerű vaskályhát izzítanak be aminek a vascsövét a terem végében található ajtó mögött dugják ki, így száll a füst a kéménybe. A fekete füst a nedves szalma miatt van amit az elégetendő szavazócédulákhoz kevernek sikertelen szavazás esetén. A fehér füst titkát nem sikerült kiderítenem, de kémiából anno a magnéziumot tanították, hogy fehér füsttel ég, szóval lehet, hogy épp azt dobnak a kályhába örömükben ...?

És akkor pár kép, hogy ki ne maradjanak:

Az Angyalvártól a Szent Péter Bazilikába indultunk. Persze előtte a téren már többször jártunk mivel a szállásunk nagyon közel volt,  este és reggel is átsétáltunk erre. Most végre rászántuk magunkat a  sorbanállásra, ami elsőre rettentő hosszúnak tűnik, de szerintem kb. 20-25 perc alatt már a kapukhoz  jutottunk.

A teret Bernini 4-es oszlopsora szegélyezi, amik, ha a két szökőkút közötti egyik kerek kőlapról nézzük őket akkor tökéletesen fedik egymást és egyes oszlopsornak tűnnek. Fentről 162 szent szobra néz a tömegre. Míg én felfelé bámultam a szobrokra, oszlopokra addig a lábam alá keveredett egy palotapincsi vagy valami hasonló zsebkutya amiben majdnem hasra estem. Kijött egy "ba... meg", na erre azonnal megtudtuk hol állnak még magyarok a sorban :-)

A térre néző 9 erkélyből a középső az "áldások erkélye", mert innen hangzik el nagy ünnepeken a pápai áldás.

Bent nem volt szerencsénk, már ami a főoltárt illeti, ugyanis épp mise volt és nem engedtek közel minket. Azt mondták menjünk másnap reggel. (Ez megtörtént, akkor is mise volt. Aztán már megnéztem a miserendet, gyakorlatilag egész délelőtt és délután 4-től is miséznek, így a harmadik látogatásunkat ezekre a déli órákra terveztük, de aztán a Colosseumos program elhúzódott és nem értünk vissza időben, így erről lemaradtunk. Sebaj, lett még egy bejegyzés a "majd legközelebb" listánkon. :-) )

Szóval visszatérve a bazilikára, belülről még sokkal nagyobb mint amilyennek kívülre látszik. Mindig rácsodálkozom az építészetre, hogy tud ember ilyet építeni?? (Pláne abban a korban amikor még nem volt vasbeton, acélszerkezet, mindenféle szuper daruk, ütvefúró, mittoménmi!)

Először a kupolába vettük az irányt. Van ugyan a teljesen gyalogos opció (több mint 500 lépcsőfok) de szinte mindenki a lifteset választotta (mindkettőért fizetni kell, talán 2 Euro a különbség, ennyit nekem megér 200 lépcső), ugyanis a lift is csak egy ideig visz, onnan még olyan 320 fokot gyalog kell megmászni. Látszik hogy nem vagyok kondiban, már fulladtam mire felértem. De megérte, gyönyörű a kilátás, Róma hihetetlenül szép város.

Persze itt is volt egy afférunk: Zsolt ugyebár tériszonyos. Nem is kicsit. Minden ilyen helyre feljön velem és mindig megfogadja, hogy ez volt az utolsó. De én újra és újra meggyőzöm, hogy de ezt most feltétlenül látnia kell! :) Szóval felértünk, de ő semmi pénzért nem jött volna ki a korláthoz, igyekezett a fal mellett maradni, ami persze egy túristákkal zsúfolt környezetben  nem egyszerű. (Na meg persze ki tudja hánynak volt még tériszonya és próbálkozott ugyanezzel a technikával :-) )

Szóval hogy kikerüljék egymást valakivel Zsolti előrehúzódott egy oszlop mellé, ám amikor felállt nem vette észre, hogy egy kiálló oszlopfő épp a feje fölött magasodik és teljes erőből bevágta a fejét, ki is csattant szépen. Szóval vérét ontotta a Vatikánban :-) Na, amilyet ott  káromkodott olyat csak a magyarok tudnak :-) Mondhatni megszólította az Urat...

Reménykedtünk, hogy nem dől le azonnal az egész kupola és inkább elindultunk lefelé.

Bent megcsodáltunk Michelangelo Piéta-ját, na hát számomra ez a szobrászat, nem a mai "művészet"-nek nevezett konzervdobozból összetákolt vagy agyagból megformázott majd kalapáccsal szétvert, stb. "alkotás". Bár én nem vagyok műértő, csak úgy mondom... A szobor pedig azért van üveg mögött mert néhány "művész" úgy gondolta hogy nem elég rajta az alkotó szignója hanem még ő is vésne rá valamit. Az ilyet kérdés nélkül  ütném agyhelyen...

Sajnálom, hogy több mint egy hónap elmaradásom van de hát élni kell először ahhoz hogy blogot írjunk, nem? :-) Annyi minden történt az elmúlt közel 1.5 hónapban, hogy fogalmam sincs mikor érem utol magam. Azért igyekszem nagyjából tartani a kronológiai sorrendet...

Szóval ott hagytam abba a mesémet hogy Rómában vagyunk és épp az Angyalvárhoz ( Castel Sant' Angelo) tartunk. Ez nem más mint Hadriánus római császár mauzóleuma. Úgy tűnik nem csak a fáraók voltak megalománok a síremlékeket illetően... Na de nem kritizálom őket, mert ha mindenki normálisan gondolkodott volna akkor ma nem lenne mit néznie a szegény túristáknak :-)

Eredetileg tehát családi temetkezőhely volt, de aztán hogy mégse álljon kihasználatlanul egy ekkora épület hát börtönnek rendezték be.

Később, i. sz. 590-ben, mikor épp nagy pestisjárvány dúlt Rómában, Szent Gergely pápa Szent Mihály arkangyalt látta a tetőre szállni aki kardját visszahelyezte a hüvelyébe, ezzel jelezve a járvány végét. Ennek emlékére IV. Bonifác pápa a mauzóleum tetejére építtetett egy kápolnát és a csúcsra az angyal szobrát állították. (kitúrva ezzel a helyéről Hadriánus szobrát). Innen ered az Angyalvár elnevezés.

Ja, és Puccini Tosca-jában innen veti a mélybe magát a hősnő. ( Persze nem kell aggódnunk miatta (vagy örülni, hogy végre vége, ízlés szerint), erre mondják az angolok, hogy "not until the fat lady sings", azaz addig nincs vége az operának, míg a kövér hölgy énekel -magyarul akkor fejeztél be egy munkát ha minden részlettel készen vagy. Van erre nekünk mondásunk? Talán ne igyál előre a medve bőrére...?)

Később a hozzá vezető hidat, (Ponte Sant' Angelo) mely a Tiberisen ível keresztül, Bernini díszítette az angyalok szobraival, melyek mindegyike Krisztus Passiójának egy-egy jelképét tartja a kezében.

A vár összeköttetésben áll a Vatikánnal, ezt a pápák nem egyszer használták menekülési útvonalként. (Ezt hívják Passetto di Borgo-nak)

Bent hadtörténeti kiállítást, a pápai lakosztályt és a rabok celláit láthatjuk.
 

Ja, és még valami: érdemes RomaPass-t venni ami 25 EU/fő és 3 napig érvényes korlátlan tömegközlekedésre valamit 2 múzeum ingyen, a továbbiak pedig kedvezménnyel látogathatók. (A Vatikán nem!) Mondjuk lehet hogy az ára is megéri, ezt nem számoltuk ki, de hogy a sorban állást jelentősen lehet vele csökkenteni az tuti, több helyen is külön kapun mehettünk be.Márpedig nyári melegben és 3 napba sűrített programok esetén ez sem utolsó szempont. (Na meg amúgy is utálok várni.)

A Trevi-kút nyüzsgésétől egy kicsit nyugodtabb helyre érkeztünk. Na nem mintha itt kevesebb túrista lenne csak nagyobb helyen oszlik el :)

Jöjjenek a képek:

(Úgyis minden képünk csak a számítógépen van, régen legalább előhívattuk őket, de a digitális masinák korában már csak feltöltöm a gépre - aztán ha meghal a vinyó, oda minden. Persze tudom, csináljak biztonsági másolatot, meg tegyem fel valami szerverre meg ilyenek, de kinek van annyi ideje?? Így marad a blog azzal a néhány fotóval ami ide kerül. A többi meg majd egyszer... a következő életemben...)

A Piazza Navona egy hosszúkás tér ahol három szökőkút is helyet kapott. A XVII-XIX. században hétvégenként a szökőkutak vizével elöntötték a teret, így mulattak a régi rómaiak. A középső kút a híres Fontana de Fiumi (a Folyók Kútja), mely egy itt is egy egyiptomi obeliszket ölel körbe, a négy szobor pedig négy folyót szimbolizál: a Gangeszt (Ázsia), a Nílust (Afrika), a Dunát (Európa) és a Rio de la Plata-t (Amerika), az akkor ismert négy földrésznek megfelelően.

A szökőkutak Bernini és Della Porta alkotásai.

A Trevi kúttól a Pantheon felé vettük az irányt. Persze útközben benéztünk az utunkba eső templomokba, de erről már nem is írok, Rómában lépten-nyomon belebotlik az ember valamibe és olthatatlan vágyat érez arra, hogy bekukkantson. Mármint az első nap. A harmadikon már csak a metrót keresi és lábat felpolcolva pihenni akar :-)

Szóval az utunk kicsit cikk-cakkban de a Pantheonhoz vezetett, ami Róma legrégebbi temploma, i.e. 27-ben épült. Illetve hogy pontos legyek az eredeti épület készült ekkor, majd két tűzvész után a II. században építették újjá. Mondjuk nem sokat változtat azon a tényen, hogy kb. 2000 éves... Eredetileg "Valamennyi isten tiszteletére (pan theos)" épült (innen a neve is), de IV. Bonifác pápa keresztény templommá szentelte.

Érdekessége, hogy a kerek templom belső átmérője kb. 43 m és ugyenennyi a magassága is. A tetején egy 9 m átmérőjű lyuk van, ezen árad be a fény - vagy esik be az eső, időjárástól függően (emelkedettebb megközelítésben : kapcsolat az istenekkel). A márványpadlóban 22 apró lyuk biztosítja a vízelevezetést.

A kupolát eredetileg bronzzal borították, de VIII. Orbán pápa leszedette. Hiába, kellett az anyag a Sz. Péter bazilika főoltárához...

Itt nyugszik Rafaello, és az Angyalok és Démonok-kal ellentétben, mindig is itt volt/van eltemetve. 1833-ban ugyan kinyitották a sírt hogy meggyőződjenek róla, hogy valóban ott vannak a maradványok, de nem vitték sehová, sőt, egy márvány szarkofágot is kapott.

Ez is a "kötelező" látnivalók közé tartozik. Olyannyira, hogy irdatlan tömeg van.

Pénzbedobás megvolt (a legenda szerint aki pénzt dob a kútba az még visszatér Rómába), aztán mentünk is tovább, jobban kedvelem a  túristák által kevésbé népszerű helyeket.

Persze azért próbáltam fotózni, kevés sikerrel.

Ja, és amiért nem nagyon van olyan kép amin mindketten rajta vagyunk: nem tudom más túristák hogy vannak vele, de pl. ha én egy műemlék - akármi mellett szeretnék egy fényképet akkor nem bánnám, ha az adott helyre a nyaralás után is ráismernék - magyarul tessenek már úgy fotózni, hogy az adott műemlék-táj-akármi is rajta legyen már a képen...

Kösz.

A Spanyol lépcső nagyon híres része Rómának. Azt hiszem nem annyira önmaga - akárhogy is néztem, nekem csak egy jó nagy és széles lépcső - sokkal inkább Audrey Hepburn Római vakációja miatt.

A képeslapokon (mint ez a kép pl. a google-ből) amúgy dugig van gyönyörű virágokkal , de sajna

a., csak a fotós kedvéért

b., virágkiállításkor készült a kép

c., azok a képek mind tavasszal készültek és már mind elvirágzott június végére.

Túristából és arab-kínai bóvliárusból viszont annál több van, úgyhogy nem sokat időztünk itt. Mondjuk úgy, hogy kipipálva. Ami viszont számomra érdekesebb, az a környéke. Azt már nem is mondom, hogy milyen szép a lépcső végénél található Trinita dei Monti templom, előtte egy egyiptomi obeliszkkel (ilyenből is bőven akar Rómában) vagy hogy egy Bernini-kút található a lábánál.

Viszont a lépcső bal oldalán található a Babington teaház ahol az 1890-as évek óta szolgálják fel a finom angol teákat.

A jobb oldali ház pedig egy Keats-Shelley emlékház és múzeum, 1821-ben itt halt meg John Keats angol költő.

Nem csoda hogy a rómaiak szerint ez a városrész az "angol gettó".

A lépcső előtti térről indul sok pici és hangulatos utcácska.

Az egyik a via Margutta, amelyet a festők utcájának is neveznek mivel régen sok művész lakott itt. De még híresebb talán az 51 szám, itt lakott Gregory Peck a már említett Római vakációban vagy pl. ebben az utcában lakott Frederico Fellini is.

A lépcsővel pont szemben található a via Condotti amelyen az El Greco kávézó érdemel említést. Állítólag Róma legrégebbi kávézója, itt szürcsölgette feketéjét többek között Goethe, Andersen, Ibsen, James Joyce, Byron, Shelly és Keats, de visszatérő vendég volt a bajor Lajos király vagy a híres zeneszerzők közül Wagner, Liszt és Bizet. Eredeti terveim között volt hogy beülök és is egy kávéra (továbbra sem szeretem a kávét de itt azért kipróbáltam volna egyet), de aztán odaérve láttuk, hogy nem épp a rövidnadrágos izzadt túristára specializálódott helyről van szó, úgyhogy csak kattintottam kettőt és tovább sétáltunk. Majd legközelebb...

A Popolo teret 1538-ban tervezték, az akkori városkapun át erre a térre léptek a Rómába érkezők. Mint középkori fő látványosság, kivégzések színhelyéül is szolgált. Azóta persze többször átépítették, mostani formáját a XIX. században nyerte el. Három sugárút vezet a térre, az északi részén álló kapu homlokzatát pedig Bernini készítette. A tér szemközti oldalán két szinte egyforma barokk templom áll, középen pedig egy II. Ramszesz korabeli egyiptomi obeliszk emelkedik amit még Augusztus császár hozatott a Circus Maximusra, innen került mostani helyére V. Sixtus pápa rendelkezésének köszönhetően.

A tér északi részén, a városkapu mellett van egy kis templom, a Chiesa di Santa Maria del Popolo, ez nekem az Angyalok és Démonokból volt ismerős.

Sajnos az a szobor amelyik a filmben szerepel épp restaurálás miatt le  volt takarva, de a kápolna így is megérte hogy visszatértünk, merthogy elsőre zárva találtuk. Nincs egész nap nyitva, 7-12-ig és 16-tól 19-ig látogatható. Bent az olasz reneszánsz olyan nagyszerű alakjainak művei mint Caravaggio, Pinturicchio, Andrea Bregno, Bernini, és Raffaello. Az első nap még megilletődve álltam ezek előtt a freskók, szobrok előtt, később rá kellett ébrednem, hogy Rómában szinte minden sarkon találni ezekből :-)

A Borgese Galériától a Piazza del Popolo felé vettük az irányt ahol véletlenül botlottunk bele egy időszakos Leonardo kiállításba. Ha már itt volt nem hagytuk ki.

A rajzai egy mai anatómia könyvben is megállták volna a helyüket és a találmányai is érdekesek, nekem legjobban a búvárruha tetszett :)

A Borgese Galériába csak előre, időpontra foglalt jeggyel lehet bemenni (neten itt lehet foglalni), így mindjárt az első reggelt erre szántuk, akkor  tuti ráérünk és odaérünk. Így is szednünk kellett a lábunkat mert a galériának egy óriási parkja van - árnyas sétányokkal, szökőkutakkal, szobrokkal (ez ingyen látogatható) - és a metró pont a bejárattal szembeni oldalon áll meg. Már maga az épület is lenyűgöző, bár sajnos bent nem lehetett fotózni, de gyönyörűek a márvány borítású padlók és falak és csodálatos freskók díszítik mindenütt. Bevallom, ha semmilyen kiállítás nem lett volna benne és akkor is megnézném :-) De persze voltak Bernini szobrok, Caravaggio, Tiziano, Raffaello, Rubens és más hírességek alkotásai. Mivel más képtárat, múzeumot nem szándékoztunk belesűríteni ebbe a pár napba, azt hiszem ez jó választás volt. Furcsa érzés egy olyan szobor, festmény előtt karnyújtásnyira állni amit eddig csak könyvekből ismertem.

Kifele jövet már nem siettünk és hagytuk magunkat elvarázsolni a hatalmas park zöldjeivel: a virágzó mangólia fákkal, a frissen nyírt fű illatával - hiába, itt nálunk ilyet ritkán látni.

A fák között megbújt egy kis épület, a Cinema dei Piccoli, ami a falra kitett tanúsítvány szerint a világ legkisebb mozija.

A lányokat előre küldve mi is nekivágtunk az útnak. Első nap Barcelonáig autókáztunk ahol este kompra szálltunk, így megspórolva olyan 1300 km vezetést. A komp a tavalyihoz hasonlóan késéssel indult de aztán behozva a lemaradást időben érkezett, kb. 20 órát hajókáztunk. Mikor szétnéztünk nagyon örömködtem mert még medence is volt a tetőn (nem túl nagy, magamban gondoltam is, hogy mi lesz itt, ennyi utasra tuti kicsi lesz) úgyhogy másnap reggel lelkesen vágtattam fel napozóágyat vadászni és úszkálni. Aztán rádöbbentem, hogy odafent annyira fúj a szél, hogy örültem ha nem estem le az ágyról, a medence vize pedig annyira hideg hogy fürdés törölve. Ha már felmentem azért kitartóan feküdtem a napon, ami bár erősen sütött de a már említett szél miatt eléggé fáztunk. Érdekes volt nézni, hogy volt aki polár pulcsiban vagy dzsekiben, volt aki pedig fürdőruhában szaladgált :) Annak azért örültem, hogy a lányok nem voltak velünk, őket nehéz lett volna visszatartani a víztől... Mondjuk úgy déltájban előkerült egy iskolai kirándulócsoport és néhány 16 év körüli alfahím bebizonyította, hogy ők még élvezik is a fürdőzést, de rajtuk kívül nem sokan pancsoltak.

Érkezéskor a kikötőben láttunk egy Norvégia és Olaszország között közlekedő, a mienknél is nagyobb kompot, azon még csúszdás medence is volt. Mondjuk Zsolti szerint ha jégkockák nem úszkálnak a vízben akkor a norvégoknak pont ideális :-) Én ezek után már nem is irigyeltem tőlük :-)

A komp amúgy tényleg jól fel volt szerelve, voltak éttermek, bár, konditerem, gyerekeknek játszószoba, wellness részleg, kaszinó, ajándékbolt, szóval egy napot kényelmesen el lehet tölteni rajta.

A csajok pár napja Magyarországra utaztak nagyizni. Mivel Madridból indultak kicsit korábban mentünk és sétáltunk egyet a palota előtti kertben ahol épp nyíltak a magnólia fák, pancsoltunk a szökőkutaknál és megkerestük Ratón Perez lakását is. Az Alcala utca a királyi palotát és a Sol-t összekötő pici utcácska. A házban múzeum is működik, de sajnos vasárnap zárva. :-( Nem csak a múzeum de a ház is, ahol a földszinten egy lámpaoszlop tövénél van az egérke szobra. Belógtunk a kapunk, beleskelődtünk a rácsokon de csak sejteni lehetett a körvonalait a félhomályban.

A ház homlokzatán viszont megtaláltuk az emléktáblát, így a gyerekeket biztosítottuk, hogy jó helyen járunk és valóban itt lakik a kis Ratoncito :-)

várakozás után végre megint VAN JOGSIM!!!!

Régen készülök már írni az itteni iskoláról, de valahogy eddig elmaradt. A lányok tulajdonképpen idén még az Infant 5-be jártak, ami az otthoni iskola előkészítő nagycsoportnak felel meg. Év elején nem értettem hogy miért kell terhelni a gyerekeket az olvasással, összeadással, kivonással, mostanra beláttam, hogy nem terhelték őket. Egyszerűen felkeltették az érdeklődésüket és megmutatták nekik, hogy hogy is működnek a dolgok. Csak kihasználták a gyerekek ösztönös tudásvágyát. Bevallom, nem erőltettem soha a házi feladatot, ha nagyon nem volt kedvük írni akkor nem csináltuk meg, majd meglesz másnapra, gondoltam. (Szerencsére a tanár nénik sem csináltak gondot belőle) Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy maguktól írják, gyakorolják amiket tanultak, szólni sem kell és már veszik elő a feladatlapot vagy kérik, hogy írjak feladatokat, számoljunk, vagy olvassák az utcai feliratokat, bagadozzák a szavakat a könyvből amit én olvasok. Petra az utóbbi hónapokban pl. könyveket írt. :-) Papírlapokat tűzött össze tűzőgéppel, vagy ragasztott, majd képekből kis történeteket rajzolt amikhez megírta a mesét. Azt tapasztaltam, hogy mióta írnak, a rajzolás háttérbe szorult, a rajz inkább csak illusztráció a szöveghez, mintha régebben részletesebben kidolgozták volna a képeket. Pepe pl. szinte soha nem szinez, megrajzolja gyorsan a képet és az írásban leli igazán örömét :) Ilyenkor szinte mindig angolul írnak, ezt érzem domináns nyelvnek, ellenben ha játszanak akkor a spanyolt használják. Az angol írás persze nem könnyű, gyakorlatilag minden szót külön meg kell tanulni. Amit nem tud azt kiejtés után próbálja fonetikusan írni, ami nem kis fejtörést okoz mikor megkér, hogy olvassam el :-)

Az első könyvének címe pl. "the animerls patee", azaz The animal's party :-) Egy cicáról szól, akinek születésnapja volt. Sütött egy nagy tortát és meghívta a barátait, akik ajándékot vittek neki. Mindenki jól érezte magát, a nap végén fáradtan elaludtak. :-) Persze hemzseg a helyesírási hibáktól, de ha ettől eltekintünk, teljesen értelmes összetett mondatokat írt, alannyal, állítmánnyal, bővítményekkel, használva a múlt időt, stb. A mű teljes titokban készült, szóval tényleg semmi segítséget nem kapott. Én bizony büszke vagyok rá :) A sikeren felbuzdulva azóta több kötet is született :-)

Az iskolában is volt olyan feladat, hogy pl. írják le a répamese történetét.

Nem szokták telejavítgatni a tanár nénik, nem veszik el a kedvüket az írástól, csak egy-egy helyen jelzik, hogy azért nem tökéletes. De nem is várják el tőlük. :)

Ilyesmiket is csináltak:

A szavak írásához második trimesztertől kezdve minden hétvégére hazahoztak 6 szót, ún. tricky word-öt amit diktálás után meg kellett tanulni leírni. Eleinte harcoltunk, mert nem mindig ment, de a végére úgy belejöttek, hogy néha már maguktól vették elő és kezdték másolni, aztán versenyeztek, hogy ki tudja előbb őket. Hétfőnként dolgozatot írtak és a hibátlan dolgozatra matricát vagy pecsétet lehetett kapni. Negatív értékelés viszont nincs, csak a jónak a különböző fokozatai vannak. ( a legrosszabb amit láttam az a good try - volt) Valahogy spontán érzik ösztönözve magukat, hogy hibátlant írjanak. Mi csak úgy mondtuk, hogy "megjött a tábornok", mert sokszor annyi matrica-csillagot, "kitüntetést" kapott valamelyik, hogy alig fért a ruhájára :)

Mindenre oklevelet kaptak, ezzel ösztönözték őket a még jobb teljesítményre.

Év végére meg is lett a hatása: Csenge, aki kifejezetten utált iskolába járni, ma sírva jött el, hogy őszig már többet nem mehet. :-) És ez bizony leginkább a csodálatos tanító néniknek köszönhető.

Bár azért szerintem ha közölném, hogy nincs nyári szünet, lehet menni a jövő héten, mindjárt nem lennének olyan lelkesek :-)

Hihetetlen, hogy pár éve még az első fogak bújtak ki, most meg már hullanak, most kezdték az ovit és már ballagnak, ha így haladunk tényleg egy-kettőre itt az a bizonyos "igazi" diplomaosztó...

Nem, nem nagyzolok, a lányaimnak ma volt az első diplomaosztójuk :-)

Szó szerint így fejezte ki magát az igazgatónő, kihangsúlyozva, hogy koruknak megfelelően ez legalább akkora érdem és legalább annyi erőfeszítést igényelt, mint majd az "igazi". Először megmosolyogtam, sőt, átfutott az agyamon, hogy hülye amerikai "jajdeügyesagyerek" duma, de aztán magamba szálltam és arra gondoltam, hogy mivel könnyebb 5 éves fejjel 2 idegen nyelven megtanulni beszélni, felfogni hogy a betűkből szavak lesznek amiknek jelentésük van, vagy a számok fogalmát megérteni és tovább összeadni mint ahogy a kézujjaink kitartanak... mint nekem megérteni hogy mi az a kontingencia táblázat vagy a CHOP protokoll.   Könnyen mondjuk arra amit mi tudunk, hogy nem nagy kunszt és könnyen elfelejtünk dicsérni. A magyar iskolarendszer sokkal inkább a hibákat, hiányosságokat keresi mintsem a megszerzett tudást értékeli. Örülök, hogy a lányok sikeresen elvégezték az óvodát és ebben a szellemben folytathatják az iskolával :-) Nagy meglepetésemre Csenge még aranyérmet is kapott, a tanárnénije szerint ez azt jelenti, hogy ő volt az az osztályban aki a legtöbbet fejlődött ebben az évben. :-) Esküszöm büszkébb vagyok mint a saját diplomaosztóimon :-)

Most biztos hülyén hangzik, de még csak most kezdett jó idő lenni. Egész tavasszal vagy felhős volt az ég, vagy a szél fújt, vagy mindkettő egyszerre. Oké, én 25 fokban még egy pléddel betakarózva ültem pár napja  teraszon, de akkor is...

Szombaton viszont kitört a nyár a maga 32-33 fok melegével, úgyhogy végre idén először fürödtünk a tengerben - és ismét megállapítottuk, hogy soha semmilyen körülmények között nem megyünk előszezonban tengerpartra mondván, hogy ott már akkor is jó az idő. Ez alól max Katar képez kivételt, ugyanis a hugicám kellemes 55 fokban múlatja az időt. Már abban a pár percben amit az utcán tölt légkondi nélkül. :)

Ha már nagyon unjuk a gyerekek folyton szemmel tartását és amúgy is aludnánk egy kicsit győzzük meg őket a homokozás szépségeiről és mondjuk ásassunk velük egy komolyabb gödröt. Ez eltart egy ideig szóval pihenhetünk.

Aztán fogadjunk, hogy nem férnek bele. Aztán pedig, hogy nem tudnak kimászni ha betemetjük.

Nyerjük meg a fogadást és aludjunk nyugodtan míg a gyermekvédelmisek meg nem jelennek :-)

Épp az utolsó pillanatban ássuk ki a gyereket. :-)

Most skype-oltam a húgommal és mondta, hogy náluk még csak leülni se nagyon lehet munkaidőben, még akkor sem ha épp nincs egy fia vendég sem. Na jó, elvileg nálunk se (nagyon) lehet. De ha épp nincs új beteg, a meglevők meg békésen szundiznak és hajnal 4-5 óra vagyon akkor bizony én kihasználok minden percet egy kis sziesztára. Ezt a főnököm csak úgy hívja, hogy "jógázom", és meg is örökítette egy ügyeletben a mobiljával :-)

Esküszöm, nekem kényelmes :-)
 

Ezek után csodálkoztok ha nem értem amikor valaki azon panaszkodik, hogy idegen helyen nem tud aludni?? Lassan szó szerint akár állva is :)

Jó éjt! :-)

Ezeket a kertünkben fotóztam, összegyűlt pár kép, gondoltam megmutatom:

pl. láttatok már babérvirágot? Mert babérlevelet biztosan, na de azt otthon szárítva, zacskósan lehet, itt pedig a kertemben saját fán terem a biobabérlevél :)

A levendulám most virít, majd összegyűjtöm és csinálok kis levendulás zacsikat belőle, imádom az illatát.

A kálám is tele volt virággal tavasszal

Ez ha jól tudom egy búbos banka, néha tiszteletét teszi nálunk

Már annyiszor jártunk itt, de többnyire épp arról nem ír az ember ahol rendszeresen megfordul, hiszen tudja, hogy úgyis lesz másik alkalom amikor írhat róla, nem?

Most épp eljött ez a másik alkalom. Vasárnap nálunk volt Petra barátnője és a 3 lánnyal felmentünk az alicantei várba kicsit csavarogni, fagyizni, na meg azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy így talán jobban ellesz a három gyerek mintha otthon szednék szét a házat.

Ne tessék valami nagy kastályra gondolni, némi várrom van errefelé, de az azért rendben van tartva.

Eredetileg mint annyi minden, ez is arab kézen volt, aztán 1248. december 4-én X. Alfonz visszafoglalta és mivel ez a nap Szent Borbála napjára esett, el is nevezte róla a várat. Aztán jöttek-mentek a tulajdonosok, volt francia és angol kézen is, aztán mégiscsak a spanyolok győztek. Mikor már katonailag nem volt jelentős börtönt csináltak belőle, majd a múlt század közepe táján megnyitották  a nyilvánosság előtt.

A hegy gyomrába egy alagutat fúrtak és lifttel lehet felmenni a tetőre (kb. 200 méter a tengerszint feletti magasság, úgyhogy jóindulattal is inkább csak domb, dombocska, de ez legyen a legkevesebb). Nekünk szerencsénk volt, ez volt az utolsó nap amikor még ingyen ment a lift - jön a túristaszezon, ilyenkor mindennek felmegy az ára :-( 

Gyerekkoromban sosem értettem, mikor mondták, hogy "na kezdődik az uborkaszezon".

Nálunk szó szerint elkezdődött:

A spanyol uborkát most meggyanúsították mindenféle bacikkal , amikről persze később kiderült, hogy mégsem, de persze az már nem olyan érdekes így nem is kap akkora sajtóvisszhangot. Persze ennek megfelelően drasztikusan csökkent is az uborkafogyasztás, úgyhogy most mindenütt akciós uborkát lehet kapni. A mellékelt ábrán egészen pontosan arról van szó, hogy akár ingyen is, csak vigyék. Ha 15 €  felett vásárolunk zöldséget, gyümölcsöt, egy tálcányi uborkát hozzánk vágnak hálából. Még jó, vettem is egy csomót, szeretjük az uborkasalátát :)