Régen készülök már írni az itteni iskoláról, de valahogy eddig elmaradt. A lányok tulajdonképpen idén még az Infant 5-be jártak, ami az otthoni iskola előkészítő nagycsoportnak felel meg. Év elején nem értettem hogy miért kell terhelni a gyerekeket az olvasással, összeadással, kivonással, mostanra beláttam, hogy nem terhelték őket. Egyszerűen felkeltették az érdeklődésüket és megmutatták nekik, hogy hogy is működnek a dolgok. Csak kihasználták a gyerekek ösztönös tudásvágyát. Bevallom, nem erőltettem soha a házi feladatot, ha nagyon nem volt kedvük írni akkor nem csináltuk meg, majd meglesz másnapra, gondoltam. (Szerencsére a tanár nénik sem csináltak gondot belőle) Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy maguktól írják, gyakorolják amiket tanultak, szólni sem kell és már veszik elő a feladatlapot vagy kérik, hogy írjak feladatokat, számoljunk, vagy olvassák az utcai feliratokat, bagadozzák a szavakat a könyvből amit én olvasok. Petra az utóbbi hónapokban pl. könyveket írt. :-) Papírlapokat tűzött össze tűzőgéppel, vagy ragasztott, majd képekből kis történeteket rajzolt amikhez megírta a mesét. Azt tapasztaltam, hogy mióta írnak, a rajzolás háttérbe szorult, a rajz inkább csak illusztráció a szöveghez, mintha régebben részletesebben kidolgozták volna a képeket. Pepe pl. szinte soha nem szinez, megrajzolja gyorsan a képet és az írásban leli igazán örömét :) Ilyenkor szinte mindig angolul írnak, ezt érzem domináns nyelvnek, ellenben ha játszanak akkor a spanyolt használják. Az angol írás persze nem könnyű, gyakorlatilag minden szót külön meg kell tanulni. Amit nem tud azt kiejtés után próbálja fonetikusan írni, ami nem kis fejtörést okoz mikor megkér, hogy olvassam el :-)

Az első könyvének címe pl. "the animerls patee", azaz The animal's party :-) Egy cicáról szól, akinek születésnapja volt. Sütött egy nagy tortát és meghívta a barátait, akik ajándékot vittek neki. Mindenki jól érezte magát, a nap végén fáradtan elaludtak. :-) Persze hemzseg a helyesírási hibáktól, de ha ettől eltekintünk, teljesen értelmes összetett mondatokat írt, alannyal, állítmánnyal, bővítményekkel, használva a múlt időt, stb. A mű teljes titokban készült, szóval tényleg semmi segítséget nem kapott. Én bizony büszke vagyok rá :) A sikeren felbuzdulva azóta több kötet is született :-)

Az iskolában is volt olyan feladat, hogy pl. írják le a répamese történetét.

Nem szokták telejavítgatni a tanár nénik, nem veszik el a kedvüket az írástól, csak egy-egy helyen jelzik, hogy azért nem tökéletes. De nem is várják el tőlük. :)

Ilyesmiket is csináltak:

A szavak írásához második trimesztertől kezdve minden hétvégére hazahoztak 6 szót, ún. tricky word-öt amit diktálás után meg kellett tanulni leírni. Eleinte harcoltunk, mert nem mindig ment, de a végére úgy belejöttek, hogy néha már maguktól vették elő és kezdték másolni, aztán versenyeztek, hogy ki tudja előbb őket. Hétfőnként dolgozatot írtak és a hibátlan dolgozatra matricát vagy pecsétet lehetett kapni. Negatív értékelés viszont nincs, csak a jónak a különböző fokozatai vannak. ( a legrosszabb amit láttam az a good try - volt) Valahogy spontán érzik ösztönözve magukat, hogy hibátlant írjanak. Mi csak úgy mondtuk, hogy "megjött a tábornok", mert sokszor annyi matrica-csillagot, "kitüntetést" kapott valamelyik, hogy alig fért a ruhájára :)

Mindenre oklevelet kaptak, ezzel ösztönözték őket a még jobb teljesítményre.

Év végére meg is lett a hatása: Csenge, aki kifejezetten utált iskolába járni, ma sírva jött el, hogy őszig már többet nem mehet. :-) És ez bizony leginkább a csodálatos tanító néniknek köszönhető.

Bár azért szerintem ha közölném, hogy nincs nyári szünet, lehet menni a jövő héten, mindjárt nem lennének olyan lelkesek :-)

Hihetetlen, hogy pár éve még az első fogak bújtak ki, most meg már hullanak, most kezdték az ovit és már ballagnak, ha így haladunk tényleg egy-kettőre itt az a bizonyos "igazi" diplomaosztó...