Az Angyalvártól a Szent Péter Bazilikába indultunk. Persze előtte a téren már többször jártunk mivel a szállásunk nagyon közel volt, este és reggel is átsétáltunk erre. Most végre rászántuk magunkat a sorbanállásra, ami elsőre rettentő hosszúnak tűnik, de szerintem kb. 20-25 perc alatt már a kapukhoz jutottunk.
A teret Bernini 4-es oszlopsora szegélyezi, amik, ha a két szökőkút közötti egyik kerek kőlapról nézzük őket akkor tökéletesen fedik egymást és egyes oszlopsornak tűnnek. Fentről 162 szent szobra néz a tömegre. Míg én felfelé bámultam a szobrokra, oszlopokra addig a lábam alá keveredett egy palotapincsi vagy valami hasonló zsebkutya amiben majdnem hasra estem. Kijött egy "ba... meg", na erre azonnal megtudtuk hol állnak még magyarok a sorban :-)
A térre néző 9 erkélyből a középső az "áldások erkélye", mert innen hangzik el nagy ünnepeken a pápai áldás.
Bent nem volt szerencsénk, már ami a főoltárt illeti, ugyanis épp mise volt és nem engedtek közel minket. Azt mondták menjünk másnap reggel. (Ez megtörtént, akkor is mise volt. Aztán már megnéztem a miserendet, gyakorlatilag egész délelőtt és délután 4-től is miséznek, így a harmadik látogatásunkat ezekre a déli órákra terveztük, de aztán a Colosseumos program elhúzódott és nem értünk vissza időben, így erről lemaradtunk. Sebaj, lett még egy bejegyzés a "majd legközelebb" listánkon. :-) )
Szóval visszatérve a bazilikára, belülről még sokkal nagyobb mint amilyennek kívülre látszik. Mindig rácsodálkozom az építészetre, hogy tud ember ilyet építeni?? (Pláne abban a korban amikor még nem volt vasbeton, acélszerkezet, mindenféle szuper daruk, ütvefúró, mittoménmi!)
Először a kupolába vettük az irányt. Van ugyan a teljesen gyalogos opció (több mint 500 lépcsőfok) de szinte mindenki a lifteset választotta (mindkettőért fizetni kell, talán 2 Euro a különbség, ennyit nekem megér 200 lépcső), ugyanis a lift is csak egy ideig visz, onnan még olyan 320 fokot gyalog kell megmászni. Látszik hogy nem vagyok kondiban, már fulladtam mire felértem. De megérte, gyönyörű a kilátás, Róma hihetetlenül szép város.
Persze itt is volt egy afférunk: Zsolt ugyebár tériszonyos. Nem is kicsit. Minden ilyen helyre feljön velem és mindig megfogadja, hogy ez volt az utolsó. De én újra és újra meggyőzöm, hogy de ezt most feltétlenül látnia kell! :) Szóval felértünk, de ő semmi pénzért nem jött volna ki a korláthoz, igyekezett a fal mellett maradni, ami persze egy túristákkal zsúfolt környezetben nem egyszerű. (Na meg persze ki tudja hánynak volt még tériszonya és próbálkozott ugyanezzel a technikával :-) )
Szóval hogy kikerüljék egymást valakivel Zsolti előrehúzódott egy oszlop mellé, ám amikor felállt nem vette észre, hogy egy kiálló oszlopfő épp a feje fölött magasodik és teljes erőből bevágta a fejét, ki is csattant szépen. Szóval vérét ontotta a Vatikánban :-) Na, amilyet ott káromkodott olyat csak a magyarok tudnak :-) Mondhatni megszólította az Urat...
Reménykedtünk, hogy nem dől le azonnal az egész kupola és inkább elindultunk lefelé.
Bent megcsodáltunk Michelangelo Piéta-ját, na hát számomra ez a szobrászat, nem a mai "művészet"-nek nevezett konzervdobozból összetákolt vagy agyagból megformázott majd kalapáccsal szétvert, stb. "alkotás". Bár én nem vagyok műértő, csak úgy mondom... A szobor pedig azért van üveg mögött mert néhány "művész" úgy gondolta hogy nem elég rajta az alkotó szignója hanem még ő is vésne rá valamit. Az ilyet kérdés nélkül ütném agyhelyen...
