A Trevi kúttól a Pantheon felé vettük az irányt. Persze útközben benéztünk az utunkba eső templomokba, de erről már nem is írok, Rómában lépten-nyomon belebotlik az ember valamibe és olthatatlan vágyat érez arra, hogy bekukkantson. Mármint az első nap. A harmadikon már csak a metrót keresi és lábat felpolcolva pihenni akar :-)
Szóval az utunk kicsit cikk-cakkban de a Pantheonhoz vezetett, ami Róma legrégebbi temploma, i.e. 27-ben épült. Illetve hogy pontos legyek az eredeti épület készült ekkor, majd két tűzvész után a II. században építették újjá. Mondjuk nem sokat változtat azon a tényen, hogy kb. 2000 éves... Eredetileg "Valamennyi isten tiszteletére (pan theos)" épült (innen a neve is), de IV. Bonifác pápa keresztény templommá szentelte.
Érdekessége, hogy a kerek templom belső átmérője kb. 43 m és ugyenennyi a magassága is. A tetején egy 9 m átmérőjű lyuk van, ezen árad be a fény - vagy esik be az eső, időjárástól függően (emelkedettebb megközelítésben : kapcsolat az istenekkel). A márványpadlóban 22 apró lyuk biztosítja a vízelevezetést.
A kupolát eredetileg bronzzal borították, de VIII. Orbán pápa leszedette. Hiába, kellett az anyag a Sz. Péter bazilika főoltárához...
Itt nyugszik Rafaello, és az Angyalok és Démonok-kal ellentétben, mindig is itt volt/van eltemetve. 1833-ban ugyan kinyitották a sírt hogy meggyőződjenek róla, hogy valóban ott vannak a maradványok, de nem vitték sehová, sőt, egy márvány szarkofágot is kapott.
