Galícia a tengeri finomságok otthona is, az óceán partján természetes, hogy minden étteremből polipok, kagylók, rákok köszönnek vissza ránk.
Érdekes, hogy ugyanazt a fajta kagylót más ízesítéssel készítik el ebben a régióban mint felénk. Ettem osztrigát is, ami tulajdonképpen ízlett, bár még mindig lelkiismeret furdalásom van: ez az első állat ( na jó, a szúnyogokat és néha a legyeket leszámítva) amit én magam szándékosan öltem meg :( Eddig úgy gondoltam, mint Woody Allen: "Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott – ne beteg, ne sebesült – halott!"
De ha már kihozták a többi finomság között, úgyis meghal ha nem eszem meg - szóval ilyen hülyeségekkel nyugtatva magam, megkóstoltam. Aki esetleg nem tudja, kis citromlevet kell rácsepegtetni: akkor jó ha kicsit összehúzza magát: innen tudjuk, hogy él, különben nem szabad megenni. Nagyon gyorsan romlik, innen is ered az a bölcsesség, hogy osztrigát csak az "R" betűs hónapokban szabad fogyasztani. Még szerencse, hogy pár napja már október volt :-) Egyébként a modern hűtéstechnikának köszönhetően ennek elvben már nincs jelentősége, bár az igazi szakértők továbbra is azt mondják: osztrigát csak "r"-rel. Nem (csak) a hűtés miatt, hanem egyrészt mert ilyenkor más az ízük, keményebb a húsuk, másrészt mert nyáron van az állatok ívási időszaka ami egyben halászati tilalmat is jelent. Mondjuk a mesterségesen tenyésztett példányoknál ez talán nem annyira fontos szempont... A másik előnye a medencében tenyésztett kagylónak, hogy nem él együtt olyan állatokkal amik mérget bocsátanak ki (a tengerben ugyanis ez simán előfordul - de amúgy rengeteg mesterségesen nevelt kagylót is bent a tengerben nevelnek drótokon, cölöpökön). Az osztriga úgy táplálkozik, hogy rengeteg vizet átszűr a testén, ezzel együtt sok baktériumot, sőt, más állatok méreganyagát is. Ami rá nézve nem feltétlenül veszélyes, azonban az emberre igen, főként egyes algák neurotoxinja, mely a központi idegrendszert támadja meg. Lehet, hogy jobb is az ilyesmit nem tudni...? Na mindegy, halált megvető bátorsággal kebeleztem be szerencsétlent, és még itt vagyok :-) Ettem fésű-kagylót is, ez egy tenyérnyi méretű kagyló amit más néven Szent-Jakab kagylónak is neveznek (mint mindent a környéken...), nekem az összes közül ez volt a favorit :-) Kipróbáltunk sok más tengeri herkenyűt is, de a legtöbbnek fogalmam sincs a nevéről, nekem van a kagyló, a rák meg a csiga... Bár én azt hiszem magyarul nincsenek is erre szavaink. Spanyolul ilyeneket kell keresni az étlapon:
- ha kagyló, akkor : ostras, almejas, mejillones, berberecho, vieira (ez a szent-Jakab kagyló), zamburiña, stb.
- ha rák akkor : cigala, bogavante, gambas, centollo, buey de mar, stb.
A tenyérnyi méretű nagy rákokból állítólag a nőstényt kell kérni, az a finomabb. Vannak olyan éttermek ahol élve úszkálnak a halak, rákok, kagylók az akváriumban (jó, a kagyló nem úszkál csak ott van, a rák meg inkább gyalogol, de ez részletkérdés) és csak rá kell bökni, hogy melyiket szeretnénk. Nekem egy napra egy gyilkosság már elég volt az osztrigával, így nem éltem ilyen lehetőséggel, hoztak amit akartak. Persze hímet kaptam, biztos ez jár azoknak akik nem elég jól értesültek vagy túl finnyásak válogatni. Azt, hogy hím vagy nőstény a hasa aljáról lehet megtudni. A hímeknek fordított V alakú rajzolat van, míg a nőstényeké lekerekített. Ezt kell felráncigálni a páncélról és így lehet hozzájutni a finom húshoz. Mondjuk amilyen nagy állat, olyan kevés marad belőle. Az ollókat is fel kell bontani egyenként, ott is sok finom falat rejtőzik!
Mindezt a sok okosságot (és még sok mást, csak egy csomót elfelejtettem) egyébként a főnökömtől kaptam útravalónak mikor mondtam, hogy merre szándékozom utazni. Gondoltam továbbadom, még másnak is jól jöhet!
