Már annyiszor jártunk itt, de többnyire épp arról nem ír az ember ahol rendszeresen megfordul, hiszen tudja, hogy úgyis lesz másik alkalom amikor írhat róla, nem?

Most épp eljött ez a másik alkalom. Vasárnap nálunk volt Petra barátnője és a 3 lánnyal felmentünk az alicantei várba kicsit csavarogni, fagyizni, na meg azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy így talán jobban ellesz a három gyerek mintha otthon szednék szét a házat.

Ne tessék valami nagy kastályra gondolni, némi várrom van errefelé, de az azért rendben van tartva.

Eredetileg mint annyi minden, ez is arab kézen volt, aztán 1248. december 4-én X. Alfonz visszafoglalta és mivel ez a nap Szent Borbála napjára esett, el is nevezte róla a várat. Aztán jöttek-mentek a tulajdonosok, volt francia és angol kézen is, aztán mégiscsak a spanyolok győztek. Mikor már katonailag nem volt jelentős börtönt csináltak belőle, majd a múlt század közepe táján megnyitották  a nyilvánosság előtt.

A hegy gyomrába egy alagutat fúrtak és lifttel lehet felmenni a tetőre (kb. 200 méter a tengerszint feletti magasság, úgyhogy jóindulattal is inkább csak domb, dombocska, de ez legyen a legkevesebb). Nekünk szerencsénk volt, ez volt az utolsó nap amikor még ingyen ment a lift - jön a túristaszezon, ilyenkor mindennek felmegy az ára :-(