Santiago de Compostela Galícia fővárosa. Már a római korban is létezett, de igazi jelentőséget akkor kapott, mikor felfedezni vélték Szent Jakab apostol sírhelyét. A legenda szerint egy csillag jelezte egy szerzetesnek a helyet, aki e csillagot követve jutott el a városba. A helységnév is innen eredeztethető: Sant Iago, azaz Szent Jakab + Campus stellae, azaz a csillag mezeje = Santiago de Compostela.

Főterén áll a Szent Jakab Katedrális, amelyet a sírhely fölé építettek még a XI. században. A középkortól egyetemváros, ma is működő orvosi, gyógyszerész és jogi karokkal.

1985-ben a várost az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Ottjártunkkor számunkra is bebizonyosodott, hogy miért.

Először felültünk a városnéző kisvonatra, amit utólag beláttunk, hiba volt. Legalábbis minket jobban érdekel az óváros, a szűk kis sikátorok, a régi macskaköves utcácskák, az ódon falakkal szegélyezett hangulatos terek , mint a modern városrész a közlekedési dugókkal vagy az egyetemi campus, mely bár szépen gondozott, zöld parkokkal övezett régi épületek, de egy meg nem álló kisvonatból nem igazán élvezhető. De nézzük a jó oldalát, a gyerekek legalább élvezték a vonatozást.

Ezután persze megnéztük a Katedrálist, ami lenyűgöző mind méreteit, mind a díszítését tekintve. Minden délben egy ún. zarándokmisét celebrálnak ahol állítólag felolvassák az aznap délig beérkezett zarándokok nevét.

A főoltár alatt található a sír, mely állítólag Szent Jakabé.

A székesegyház különlegessége egy óriási, talán a világ legnagyobb tömjénfüstölője, a butafumairo -t. 53 kg és 1.5 méter magas, 20 méter magasra húzzák fel a mise előtt. Volt szerencsénk pont egy ilyen mise előkészületeibe belebotlani.  Eredetileg a templom illatosítására használták, amire igencsak szükség volt, ugyanis anno megengedték, hogy az ide érkező zarándokok a templomban töltsék az éjszakát, és ez nem akármilyen szaggal járhatott...