a sebességkorlátozást itt Spanyolországban. Az utóbbi egy héten belül 4 csekket hozott a postás :( Már értem miből telik itt útfelújításra meg rendőrökre.

Persze mindez azért , mert nem állítottak meg (autópályán nem szokás?) csak jön a csekk. Különben előjöhettünk volna a régi jó viccel:

Egy idősebb nőt megállít a rendőr az országúton.
- Valami gond van, biztos úr? - kérdezi a nő.
- Attól tartok, hölgyem, meg kell hogy büntessem gyorshajtásért. Kérem az iratait!
- Sajnos nincs jogosítványom.
- Hogy-hogy nincs?
- 4 éve bevonták ittas vezetésért.
- Valóban? Akkor kérem a kocsi papírjait!
- Azok sincsenek nálam.
- Miért?
- Mert loptam a kocsit.
- Micsoda? Lopta?
- Igen. Leütöttem a tulajt, meghalt.
- Mit beszél? Megőrült?
- Meg akarja nézni? Ott van a hulla hátul a csomagtartóban.
A rendőr a nővel hátramegy a csomagtartóhoz, közben erősítést hív. 5 percen belül meg is érkezik egy nyomozó, előveszi a fegyverét, és rákiált a nőre:
- Asszonyom, azonnal álljon a kocsi mellé, és tegye fel a kezét!
- Valami baj van, biztos úr? - kérdi tőle a nő.
- Azt mondja a kollégám, hogy maga lopta a kocsit és megölte tulajdonost. Igaz ez?
- Micsoda? Megöltem valakit?
- Nyissa fel a csomagtartót!
- Rendben, tessék! - Azzal az asszony felnyitja a tetőt, és látják, hogy a csomagtér üres.
- Ez a maga autója, hölgyem? - kérdezi a fegyveres.
- Igen, itt vannak a papírjaim, nézze! - veszi elő az iratokat a nő.
A közlekedési rendőrnek tátva marad a szája.
- A kollégám azt mondta, hogy nincs jogosítványa sem. - mondja a nyomozó.
- Dehogy nincs! Látja, kérem, az is itt van!
- Nem értem, hölgyem! Most már teljesen össze vagyok zavarodva. Nekem azt jelentették, hogy magának nincs jogosítványa, lopta a kocsit és megölt egy embert.
Mire a nő azt feleli:
- Nahát, még a végén azt is rám fogják, hogy gyorsan hajtottam!

Szép napot mindenkinek! :)

Sosem voltam nagy tv néző, bár ez mióta kint élünk egészen pontosan nullára redukálódott. Anno beköttettük, de ez egy kicsit kalózkodás volt mert valahogy interneten keresztül jött az adás és nem kellett fizetni érte. Viszont nem is volt valami jó minőségű, gyakran megállt, úgyhogy hanyagoltuk egy idő után. Készülékünk az van bőven, mert otthonról is elhoztuk a nagy tv-t, itt is kaptunk a lakáshoz néhányat meg a bank is adott ha már nála vezetjük a számlánkat :) Gondoltuk legalább van min dvd-t nézni, de azt is csak a gyerekek teszik, nekik legalább van rá idejük. Én meg ha letöltök néha-néha egy filmet azt megnézem a laptopon és kész.

 Amúgy a gyerekek miatt direkt nem is tv-zünk, a legtöbb adás hülyeség vagy nem nekik való, a híradó még rosszabb (itt még azt sem mondhatom, hogy ez mese), és a gyerekműsorok közé is képesek berakni reklámnak az esti horror "legjobb" jeleneteit, a gyerekcsatornákon meg a játékok reklámjait, csak hogy legyen miért könyörögjön a gyerkőc. Tudom, így burokban nőnek fel, a Fallason volt egy macska szobor akinek egérfogók voltak a lábán, a csajok meg azt hitték, hogy korcsolya :) - Abszolút megkíméljük őket a világ kegyetlenségeitől :)

(Alapzajnak én nem bírom elviselni, mióta van két gyerekem a csendet szeretem/szeretném :) )

Szóval mesének maradt a dvd. Ebből adódik, hogy a gyerekeim ha tv műsort látnak mert vendégségben vagyunk és bekapcsolják, akkor nem értik hogy miért nem lehet azt nézni amit ők kitalálnak és miért nem lehet megállítani ha elmennek pisilni. (Tudom, reklámozták régen a megállítható-visszatekerhető adást, de nem tudom mennyire van elterjedve)

És aki arra hivatkozik, hogy a közösségbe kerüléskor úgyis nézni akarja a gyerek: egyrészt ők nem tudják mi a különbség a tv adás és a dvd között (magát a készüléket hívják tv-nek), másrészt egy ismerős a következőt csinálta: ugyanúgy volt készülékük mint nekünk csak nem használták. A gyerek könyörgött, hogy az oviban mindenki mondja, hogy tv-znek csak ők nem: anyuka bekapcsolta a Hír Tv-t  a gyereknek: szerintetek meddig érdekelte? Na jó, nem lehet örökre becsapni, de el lehet tolni a függőség kezdetét :)

Amúgy számomra az internet az ami függőséget okoz, ez az elolvasott könyveim számán mutatkozik meg leginkább. Pedig volt idő mikor a könyvtáros letolt, hogy minek viszek ki 4 kötetet pénteken ha hétfőn mindet viszem vissza?? Hát mert elolvastam - hajnaltól hajnalig, evés közben, wc-n, buszon, gimiben óra közben a pad alatt :)

Régi szép idők...

Végül a nyelvtanulás miatt februárban megint úgy döntöttünk, hogy teszünk egy próbát és most már a rendes tv céggel kötöttünk szerződést: van vagy 100 csatornánk úgyhogy van miből válogatni. Ehhez képest a statisztikánk: valamikor február végén egyszer néztem kb. egy órát, véletlenül rátaláltam egy érdekes műsorra: "Españoles en el mundo" - Spanyolok a virág körül. Különböző országokat mutat be (akkor épp Marokkót) az ott élő spanyolok szemével.

Mivel azóta sem néztem tv-t (illetve egyszer vagy fél órán át ráragadt a kezem a távirányítóra de semmi értelmeset nem találtam),  (kiszámoltam, moziba menni olcsóbb, és gyakrabban is járunk mint tv-zünk :) ), szóval rákerestem a műsorra a  neten és megtaláltam Budapestet.

Közel egy órás műsor spanyolul, aki érti érdemes megnézni, a spanyolok életkedve még Magyarországon sem megy el :) Érdekes ebből a szemszögből látni a saját országunkat. Ha tőlem megkérdezik, hogy milyen Magyarország mindig azt szoktam mondani: túristaként gyönyörű, de ott élni bizony nehéz. Ahogy egyszer egy blogon olvastam: Gyönyörű ország, csak tönkreteszik azzal ahogy élnek benne...

Ingrid Sjöstrand : Néha csontvázról álmodok

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
 - Csak álom volt -
mondja anya.

Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyûség itt belül van
és nem ott kívül.

PS: a post ihletése egy 2006-os spanyol thriller: La habitación del niño. Aki aludni akar ne nézze meg...

Az egyik kolléganőm nemrég meghívott a szülinapi bulijára, épp 33 éves. Erre a másik is mondja, hogy neki is most van a szülinapja és pont 33! Erre már én is benyögtem, hogy aha, nekem is, és épp most vagyok 33, mire csak röhögtek. :) Erre megmutattam a személyimet. :) Kiderült, hogy mindhármunknak egyszerre van a szülinapja, olyannyira, hogy Sarával, az argentín lánnyal szinte percre pontosan egyszerre születtünk (5 óra eltolódás van a két ország között és ő reggel 9-kor én meg délután 2 körül születtem). Ennek örömére tripla születésnapot tartottunk. :)

A tortát én csináltam:

Újra próbálkoztam a  fondant borítással, kicsit jobban utánanéztem és most eleve dupla adag porcukorral indítottam. Jelentem tökéletes volt, pillanatok alatt kész lett és nem (nagyon) ragadt, öröm volt vele dolgozni. Szóval erre már rá lehet fogni, hogy "első fondant tortám", bár a díszítésre nem nagyon volt időm, így azért még van mit tökéletesítenem. 

A három grácia : balról Carmen, jobbról Sara, engem meg még remélem  megismertek :)

A torta egyébként fincsi lett, sima piskóta amit mascarpones meggyes krémel töltöttem meg. Az utolsó morzsáig elfogyott :)

A húgom azt üzente, hogy tegyek aktívan a globális felmelegedés ellen és gyorsan fújjam el a gyertyákat...

Feliz Cumpleaños!

A Fallas csúcspontja a tűzgyújtás, a Cremá, amikor elégetik a felállított bábokat. Este 10-kor kezdődik a Cremá Infantil, azaz a kisebb gyerekbábok elégetése, majd éjfélkor még nagyobb tüzeket gyújtanak és felgyújtják a háznyi méretű hungarocell csodákat is. Hajnal egyre mindenki az Önkormányzat előtti térre sereglik össze ahol a legnagyobb báb is lángba borul és ezzel zárul az egész márciusi fiestasorozat.

Először körbetekerik gyújtózsinórral a bábokat, majd a tűzoltók meg pirotechnikusok közreműködésével kezdetét veszi a tüzeskedés. Nem tudom mennyire elterjedt dolog, de nekem gyerekkoromban mindig azt mondták, hogy ha tűzzel játszom be fogok pisilni éjszaka. Tudják ezt vajon a valenciaiak???

Tavaly már írtam róla, hogy mi is az a Fallas Valenciában, úgyhogy ezt most nem ismétlem, röviden annyit, hogy a spanyolok egyik piromán fiestája :) Hetekig tartó készülődés, petárdázás, tüzijáték kíséretében Szent József éjszakáján felgyullad a város (de szó szerint), rengeteg utcai bábot égetnek el. (Falla-nak hívják a nagy bábokat, innen ered a Fallas (bábok) mint az ünnep neve)

Idén a gyerkőcöket is vittük magunkkal, bár ez annyira nem volt szerencsés döntés. Csenge teljesen kész volt a sok petárdától (megjegyzem én is, nem tudom mi a jó abban hogy percenként durrantanak valahol...), estére pedig elfáradtak, így csak a gyerekbábok égetéséig maradtunk.

Ez volt a főtéren álló báb amit utoljára gyújtottak fel.

Az internetes társkeresés hátránya: minden csaj egy Angelina Jolie és minden pasi Brad Pitt :)

Spanyolországban hétfőtől bevezették az autópályákon a max. 110 km/h-s sebességkorlátozást. (photo from google) A kormány az emelkedő és bizonytalan benzinárakra hivatkozva döntött így, ezzel próbálja elérni/kikényszeríteni a kisebb benzinfogyasztást. A rendelkezés előre láthatólag 2011. június 30-ig lesz érvényben de szükség szerint hosszabbítható.

Ami pozitív, hogy a vonatjegy árakat kicsit csökkentik, ezzel ösztönözve a tömegközlekedést és persze a környezetszennyezést is csökkentenék. Mondjuk Torreviejaban a helyi buszjáratokat az itteni állandó lakosok eddig is ingyen használhatták, egy kártyát kell hozzá kiváltani az önkormányzatnál. Mondjuk mindez engem kevéssé vigasztal :( Egyszer kaptak itt el gyorshajtásért, szerencsére a 300 euros bírságomat megfelezték 150-re mivel első esetem volt és azonnal befizettem. Kedvesek, ugye? (Amúgy először még a lejárt jogsimért is meg akartak büntetni, aztán elmagyaráztam, hogy a magyar egy olyan fura szerzet, hogy fordítva írja a dátumokat (bizonyítandó mutogattam a születési dátumomat, azt tán csak elhiszi)  szóval így meg még érvényes volt :) )

Szóval a dolog nekem ezzel a benzin-spórolással kicsit azért sántít, mert a legtöbbet nem a pályákon hanem a városban eszik az autók. De legalább lehet büntetni, már 116-tól , nem fix radar esetében pedig 118-tól villan a vaku.

Ezen az oldalon megtaláltam a részletes büntetési tételeket, 110-140 között 100 Euro, 140 felett már 300, 150 felett már büntetőpont is jár. 190 felett pedig búcsúzhatunk a jogsinktól (1-4 évig terjedő időtartamra), valamint ezen felül még  pénzbüntetés (360-144.000 (!) Euro vagy 3-6 hónap börtön vagy 31-90 nap közmunka vár ránk.

Szóval csak komótosan...

A Forma-1-es Alonso ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a 110-es sebességnek már megvan az a veszélye, hogy az ember elalszik a volánnál... :)

Ver mapa más grande Zsolti haverjai addig győzködtek minket míg rászántuk magunkat és életünkben először sílécet kötöttünk a lábunkra. Régen terveztük mér, hogy meg kellene tanulni síelni, de mindig elnapoltuk. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor most egy hétvége alatt megtanultunk, de legalább megtettük az első lépéseket - illetve csúszásokat és eséseket :) 4 másik családdal mentünk: egy zaragozai magyar orvosházaspárral akiket eddig csak hírből ismertünk (régebben itt laktak és dolgoztak ők is), volt még egy német-spanyol házaspár kamasz gyerkőcökkel és két szlovák család 3-6 éves korú gyerekkel. Esténként összejöttünk az egyik apartmanban beszélgetni (spanyol-magyar keverék nyelven, mert a szlovák srácok egyike is egész jól beszél magyarul), nappal meg irány a sípálya.

A szállás tök jó volt, szuperül felszerelt, tágas, tiszta, 5 perc kocsival a pályáktól.

Ja, és végre van egy kép az új kocsinkról is, valahogy sosem jutottam oda, hogy ha már annyit sírtam hogy milyen soká érkezik meg legalább megmutassam. Imádnivaló :)

Ez volt a nappali, a kandallót még senki nem használta (mi sem)

Befizettünk némi síoktatásra aztán pedig szorgalmasan gyakoroltunk. A második nap végén halált megvető bátorsággal siklottam egy igazán meredek zöld pályán :)))

Amint az ember legyőzi a halálfélelmet még akár élvezni is tudja a dolgot. :)

Az egész síeléssel egy bajom van: miért nem lehet feltalálni valami normális módszert a sícuccok cipelésére? Az odáig oké, hogy az ember a saját lécét egy laza mozdulattal a vállára lendíti a botját meg ellóbálja a kezében míg elsétál a parkolótól/kölcsönzőtől a pályáig, de mi van akkor, ha emelt szintű feladatként két gyerek lécét, botját, sisakját is neki kell cipelni?? Jövőre veszünk olyan kis tokot mint amiben a golfütőket húzzák maguk után a golfosok és szabadalmaztatjuk. Ebből is látszik, hogy teljesen nem ment el a kedvünk a továbbiaktól :) Igaz, azért egy hétig ezt csinálni nem lenne kedvem, de egy-egy hétvégét megér :)

Egyik lába itt a másik...

Hogyan állítsuk fel úgy a gyereket hogy mi magunk ne essünk el című nagyjelenet. Megjegyzem nem mindig volt sikeres a végrehajtás....

Remélem van még pár jó évem de azért kicsit (nagyon) bepánikoltam.

A munkahelyemen szóba jött Shakira, aki történetesen két columbiai kollégámnak is iskolatársa volt anno. Kicsit értetlenkedtem, hiszen mindketten idősebbek egy-két évvel nálam, aztán felvilágosítottak, hogy a csaj (mármint Shakira) is.

Az első gondolatom az volt, hogy ez lehetetlen. A második, hogy ez ciki. Mármint, hogy én legalább 5-6, na jó, 8 évvel fiatalabbnak néztem önmagánál/magamnál.

El is sírtam gyorsan a bánatomat, hogy milyen szörnyű, hogy nekem már ráncaim vannak, meg karikás szemeim, meg narancsbőröm, meg... -  bezzeg ez a nő...!

Erre

- reakciók a pasik részéről (enyhe nyálcsorgatás közepette):

Fú, tényleg, de jól néz ki, micsoda nő, aztaaaa....   és még sorolhatnám.

- Reakciók a nők részéről:

Ugyan már, csak retusálva vannak a képek, jól van sminkelve, ő sem nézne ki szebben 24 órás ügyelet után, ő nem szült x gyereket mint mi....

Köszi csajok, éljen a női szolidaritás :-)

Amúgy rátaláltam ám egy olyan blogra ami lerántja a leplet, mármint hogy neki is vannak ám striái , igaz, a konklúzió mégiscsak az, hogy akkor is hú de dögös csaj. :)

Mégsincs minden veszve :)

Megyek is aludni, mert így sosem tűnnek el a karikáim...

A következő vicceket Rai-Rai apukájától hallottam. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a fickó angol a felesége meg kínai, szóval távol álljon bármiféle rasszista felhanggal vádolni :)

Egy kínai öttagú család (Chu, Bu, Hu, Su és Fu) az USA-ban szeretne letelepedni. Az ügyintézésnél közlik, hogy neveiket az amerikai standardhoz kell igazítani.

Így lett Chu-ból Chuck,  Bu-ból Buck,  Hu-ból Huck,

... Su és Fu úgy döntött hogy inkább Kínában marad.

 ***

- Hogy hívják azt az embert aki sok nyelven beszél?

- Soknyelvű (most a multilingual-re jobb fordítás nem jut eszembe)

- És aki két nyelven beszél?

- Kétnyelvű (bilingual)

- És aki csak egyetlen nyelven beszél?

- Angol.

A környékünkön ez utóbbi nem vicc hanem tény...

A Teleférico indulásától egy pár perc sétára találtunk rá erre az érdekes templomra. Ezt a 2200 éves építményt Egyiptom ajándékozta Madridnak az egyiptomi  Abu Simbel-i műemlékek megmentésében nyújtott segítségéért. Ingyenesen látogatható, csak mi sajnos már későn értünk oda és így nem jutottunk be.

Az eredeti állapotában így nézett ki (a képet a wikipediában találtam)

 Érdekes lehet megfogni egy épületet és arrébbpakolni párezer kilométert :)

(Valami ilyesmit akartam volna én is megvalósítani a régi házunkkal... :) )

Amúgy ha figyelmesen megnézitek, a két kapu sorrendjét felcserélték. Nem tudom van ennek valami jelentősége, vagy csak simán elcs...ték?

Hétvégén volt pár szabad óránk Madridban ezért kipróbáltuk a libegőt. A lányok még nem utaztak ilyenen így igazán nagy élmény volt. Elég felhős időt fogtunk ki de szerencsére nem esett és nagyon hideg sem volt. Kirándulgatni pont tökéletes :)

A Teleférico-t kicsit több mint 40 éve építették, a Pintor Rosales sétányt köti össze a Casa de Campo-val, ami egy jó nagy és zöld park Madridban. (Európa legnagyobb  városi parkja, több mint 1700 ha!) Itt található az állatkert és a vidámpark is. A zöldnek számunkra különös jelentősége van mióta itt élünk, felénk alig lehet látni. Gyönyörűen rendben tartott parkok vannak pl. a házunk környékén is, de mivel csak fák, pálmák és semmi fű, olyan kopasznak néznek ki. :(

Az itt elterülő zöldterületet (Parque del Oeste , Casa de Campo) Madrid tüdejének is nevezik. Talán nem olyan népszerű mint a Retiro park, de így is sokan kirándulgattak, libegőztek most is.

 Áprilistól szeptemberig hétköznap is nyitva bár délben bezárnak kicsit sziesztázni.

Egy retúrjegy 5.35 Euro, 3 év alatti törpéknek ingyenes.

Fentről láttuk az egész várost:

Átlibegtünk a Manzanares folyó felett

A királyi palota (Palacio Real) fentről a távolból

Visszatekintés a túloldalról

Ha tavasz akkor adóbevallás. Nos, a héten küldte is a könyvelő az e-mail-t hogy milyen papírjainkra tartana hozzá igényt.

Erről jutott eszembe, hogy a házeladás kapcsán még mindig lógunk egy magyar adóbevallással is.

Tavaly nagyon megkönnyítette az APEH a dolgomat, ezúton is ezer köszönet érte, most mégis a netes lehetőség felé kacsingatok, aszongyák azzal még egyszerűbb lesz a dolgom. 

Rákerestem, és igen,  már lehet elektronikusan is vallani! Utánanéztem mit is takar ez tulajdonképp.

Valahogy így....???

A középkori vásáron belebotlottunk egy vadászmadár kiállításba, egész közelről meg lehetett őket nézni, meg némi pénz ellenében fotózkodni. Íme:

Itt a spanyoloknál nagyon népszerű ékszerek  az angyalhívók, főként nyakláncként szoktam látni, de fülbevaló formája is van.

Eddig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de a középkori vásáron kaptam a Zuramtól egyet és a múltkori ügyeletben volt rajtam először. Mikor az ügyelet első órájában két beteg is meghalt, elgondolkodtam, hogy nem angyalcsináló ez véletlenül?? (Az egyikük mondjuk kb. 10 percet töltött a sürgősségin: mire felhívtak a laborból, hogy hihetelenül magas a kalium meg natrium szintje a betegnek és küldjünk új mintát a méréshez, már mondtam, hogy köszönjük szépen, de hihető az eredmény, csak már nincs kitől kontroll mintát küldeni. :( )

Szóval visszatérve az angyalhívókhoz, rákerestem a neten mik is ezek tulajdonképpen.

Azt írják, hogy egy ősi kelta legenda szerint az emberek sok-sok ezer évvel ezelőtt együtt éltek az őrangyalaikkal, azonban, valószínűleg az Eredendő Bűn következtében elszakíttattak tőlük. Mivel az angyalok nagyon sajnálták, hogy elvesztették az emberek társaságát, megajándékoztak minket ezekkel a kis gömb alakú ezüstmedálokkal, amik, ha megrázzuk őket úgy szólnak mint a kis harangok. Tulajdonképpen arra valók, hogy megvédjenek minket. A leggyakoribb hogy a nyakunkba akasztjuk láncként, ilyenkor csak meg kell csörgetni és a védőangyalunk máris ott terem ha szükségünk van rá :) Szokták terhesek hosszú láncon a hasuk felé lógatva viselni, majd később a láncot a bölcsőre akasztják, de lehet ajtó felé akasztani, így ajtónyitáskor cseng és a házat védelmezi. (Mondjuk itt vannak kétségeim, nem tudom mit szólna az őrangyalom ha naponta százszor csörgetném...)

Az egyetlen kikötése az angyaloknak az volt, hogy a hívó személyhez kötődik: mindenkinek saját csengőhangja van, így az őrangyal tudni fogja, hogy őt keresik, az angyalhívó nem átruházható. Egyetlen kivétel a terhesség, mikor a szülés után az anyuka eldöntheti, hogy ő maga hordja tovább az ékszert vagy a csemetéé lesz.

Egyelőre nyakláncként hordom, bár nagyon rámférne egy a kocsiba is...

Orihuelában minden év február elején rendezik meg a középkori vásárt ami spanyolosan 3 napig tartó dínom-dánomról, utcai felvonulásról és persze jobbnál jobb evésekről szól. :)

Vasárnap elmentünk, sikerült is egy egész napot eltölteni, és ha másnap nem lett volna iskola akkor még tuti tovább is maradunk, nagyon jól érezük magunkat. Igaz, lejártuk a lábunkat, gyakorlatilag az egész belvárosi részt elfoglalják  a kirakodók, mutatványosok. Na meg a rengeteg ember, este felé már csak araszolgatni lehetett.

Képekben:

Itt aztán mindent lehet kapni, persze amolyan középkoriasan. Íme a gyógyszertár: van itt gyógyfű cukorbajra, idegbajra, női bajra... természetesen nem hiányzott a fogyókúrás gyógyteakeverék sem, pedig az akkori szépségideál igazán nem Kate Moss volt...

Tetszett, hogy az árusok is igyekeztek korhűen beöltözni, a sajtot például szerzetesek árulták.

Éhen halni sem lehetett, bár nem nevezhető reformkonyhának de finom :)

Voltak kolbászok, csülök, morcillo (olyan mint a véres hurka csak nincs benne rizs), mindenféle sült húsok, oldalas, sült csirke, polip, pizza, stb.

Egyedül a sorbanállás tartott vissza attól, hogy még többet egyek... :)

Még a vásári játékok is korhűek  voltak, szerencsére csak fajátékokat lehetett látni, nem volt Barbi baba meg elektromos kütyük.

A képen egy körforgó,

itt pedig a működési elv :

Az üzemeltető beül a kisszékbe, egyben ő a pénztáros is, a pénzt méret szerint szétválogatva az előtte található kis rekeszekbe teszi. A lábával elkezd pedálozni amire a körhinta elindul, a homokóra pedig méri a menetidőt. A munkavédelmi előírásokat betartva még napernyő is felszerelésre került, valamint a háta mögött van az elemózsiás tatyó.

Ha netán fegyverre lett volna szükségünk a kovács helyben elkészítette.

De lehetett mindenféle páncélzatot is látni, érdekes volt. Még pottyantós rendszerű kerti budi is volt felállítva, néhány kissrác ajánlgatta is nekünk, hogy némi apróért cserében kipróbálhatjuk :)

A mutatványosokból sem volt hiány, voltak hastáncosok, gólyalábon lépegetők, és mindenfél egyéb szörnyek is, az egyik kedvesen belemosolygott a kamerába :)

Voltak gyerekeknek kipróbálható játékok is

A napot egy fegyverbemutatóval zártuk, ahol megmutatták hogyan alakultak a különböző fegyverek, ezzel párhuzamosan a páncélok, és mindegyiket bemutatták használat közben is.

A végén pedig a közönséget is bevonták a buliba: a különböző szektrorokban levők kül. színű kendőket kaptak, amivel a lovagunknak szurkolhattunk a lovagi tornán. A mienk a zöld lovag volt aki sajna utolsó lett, pedig nagyon keményen drukkoltunk :)

A végén a gyerekek felülhettek a lovakra, szóval tényleg nagyon jó volt, hazafelé Pepe nemes egyszerűséggel közölte, hogy ez volt élete legboldogabb napja :)) Hát ezért tényleg megérte elmenni. :)

- avagy hogyan csesszük el az egész szabad délutánunkat

A szülinapjukon elmaradt tortát ígértem Csenge névnapjára. A neten találtam a képet és nem is tűnt olyan bonyolultnak a dolog, így belevágtam.

Odáig okés is volt, hogy süssek pár piskótát (csináltam nagyobbat, kisebbet meg kuglóf formájút is), főzzek egy csokis krémet amivel betöltöm a piskóta-szeleteket, aztán már csak pikk-pakk be kell vonni fondanttal.

Na ez a pikk-pakk volt kicsit problémás. Először is a recept szerinta a marshmallow cukrot mikróban felolvasztani majd porcukorral össze kell gyúrni kb. 1:1 arányban. Ja, és vigyázzunk, mert a massza ragad. Én valamit nagyon elszámoltam, mert a megadott cukormennyiség hozzágyúrása után még ragadt. Szörnyen ragadt. Olyannyira, hogy kb. a művelet felénél már a könyökömön is csurgott és a recept kitalálójának édes anyukája meg csak úgy csuklott. Ezek után már a konyhaszekrény foganyúja majd a porcukros doboz is csupa rózsaszín ragacs volt. És ez a massza csak nyúlt, nyúlt és véletlenül sem hasonlított ahhoz amilyennek a netes képek szerint ki kellett volna néznie. Kukába vágtam volna az egészet ha nem ragadt volna annyira, hogy lehetetlen lett volna kukába vágni.

A végén azért csak sikerült valami nyújtható masszát kapni, bár a konyha hasonlított az atomtámadás utáni állapotokra. Persze ezzel még nincs vége, mert a kiyújtott masszát valahogy rá kellett aplikálni a tortára, lehetőleg egyben és simán. Ezen a részben megbuktam, a bevonat szakadt én meg már minden mindegy alapon valahogy felküzdöttem.

Ez lett a végeredmény (a díszítés ápol s eltakar :) )

A szoknya kicsit csálé, a krém kicsit kifolyt...

tudjátok, "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" :)

Ráadásul a hálátlan kölkök még nem is nagyon lelkesedtek. Én azért örültem magamnak. :)

Az ünnepletet ráerőltettük egy fényképre, legalább tegyen már úgy, mintha...

Összességében azért ehető volt. :)

Kicsit irigykedve nézegettem a netre feltöltött "my first fondant cake" képeket, az enyém finoman szólva sem hasonlít rájuk. Aztán rájöttem, biztos a torták is olyanok mint az első szerelmek, van belőlük vagy egy tucat :) Mert ugye most mi számít elsőnek? Volt a srác az oviban (komoly volt, medveölő puskával akarta kiírtani a családot ha nem adnak hozzá feleségül!), vagy az általánosban a Sanyi a táborból, vagy az első csók, vagy... szóval ezeket lehet sorolni, és tulajdonképp mind első valahogy. Szóval ez az első "első fondant tortám", és bár megszenvedtem vele rendesen, már vannak terveim a jövőre nézve :))

Vajon miért érzem azt, hogy a sürgősségi a világon mindenütt egyforma??

Ezt a főnököm küldte:

- Milyen unalmas egy nap... elmehetnénk a kórházba hogy befeküdjünk a sürgősségire...

- Ma ne, nemrég jártam arra és nagyon nyugis napjuk van

- Hát akkor ... menjünk moziba

Otthon eltöröltették a vizitdíjat, itt meg most gondolkoznak a bevezetésén. Én megszavaznám -már ha lenne itt szavazati jogom...

Nem, nem az irígységtől, nem is a májzsugortól,  bár a bilirubin emelkedés hátterében sok más kórságot is tanítottak nekünk az egyetemen; de jó orvos holtig tanul, megint tudtak nekem újat mondani:

Állítólag régi nagy klasszikus :-)

Cardiológiai esetismertetést hallhatunk, fertőző reménytelen szerelemről van szó: jelen esetben ha a szeretett hölgy nem néz ránk felmegy a bilirubin szintünk, melyen sem az Aspirin, sem a penicilin infúzió nem segít.

Lehet, hogy tévedtem és nem is Gilbert-kórom van??

Kevés szabadidőnkben a házikót csinosítgatjuk és képzeljétek micsoda kincsre akadtunk :

A volt tulaj elég sok mindent ránk hagyott, többek között képeket is. A többség vagy eleve a konténerben végezte vagy egyszerűen ment a garázsba a "majd lesz vele valami" kupacba. (Ez tulajdonképpen a " sosem fogom elővenni de sajnálom kidobni, jó lesz még valamire" kupac)

Viszont volt egy ami érdekesnek tűnt.

A kép sarkában egy név: A. Schenk, valamit 1935 és Párizs. Gondoltunk rákeresünk, hátha épp ezt keresi valamelyik galéria vagy gyűjtő évek óta milliókért  :-))))

Aztán mi döbbentünk meg a legjobban mikor ezt találtuk:

Szittya Emil (Schenk Adolf)
Angyalföld, 1886 - 1964, Párizs

Érdekes, hogy Spanyolországban egy magyar család pont egy magyar festő művére bukkan. Oké, nem lettünk milliárdosok, de azért megtartjuk. Ki tudja, talán egyszer... :-))))

Miháli (azaz Mihály, spanyolosan :-) ) kollégám visszatért Magyarországra - tervek szerint átmenetileg, befejezni a rezidens képzést. Én már a gyerekek miatt ezt nem vállalom be inkább kezdem majd itt előlről, de neki igaza van, sokkal egyszerűbb így mint itt belevágni a MIR vizsgába, és előlről az 5 évbe...

Búcsúbulit is szerveztek neki, ami egy vacsival kezdődött, majd a főnök lefoglalt egy disco-t ahol csak mi bomoltunk... Mit mondjak, kicsit kinőttem már ebből, na meg mivel vezettem még inni sem ittam, de azért összességében jó volt. Ha nem is a táncika, de tényleg lehetett érezni, hogy szerették Misit, és tényleg visszavárják, visszavárjuk. :)

A főnököm mint csapos. :)

A helyi újságban megjelent a 2011 év eleji statisztika, miszerint a torrevieja-i állandó lakosság (103.540) 52.76%-a nem spanyol. A "nem spanyol" alatt főként britteket kell érteni, őket követik a németek és dobogósok még az oroszok is (ezzel lenyúlva  a harmadik helyet a svédektől). Összesen 121 ország képviselteti magát.

Csak összevetésképp rágugliztam, hogy összesen hány ország is van, ezt találtam:

"A Földnek 7 kontinense és 260 legmagasabb szintű területi egysége van. A 260 területi egység közül 193 független ország, 4 társult ország, 8 de facto ország, 1 nemzetközi terület (az Antarktisz), 3 vitatott államiságú terület, 51 pedig külbirtok (melyek közül 19 lakatlan)." (forrás: Wikipedia)

Ezek után nyugodtan mondhatom, hogy a fél világ itt él :-))

Mondjuk mi konkrétan Orihuela Costához tartozunk így nem szereplünk a fent említett statisztikában, de gyakorlatilag egybe van épülve a két település, így még kicsit több mint 24 ezer lakossal (és tuti még nagyobb arányban külföldiekkel) bővíthetjük a listát. A nyári túristákról nem is beszélve...

Persze megvan az oka ennek a sok betelepülőnek: a WHO szerint ez a világ egyik legegészségesebb klímájú helye.:-)

Hát (tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot) ezért nem nehéz itt beilleszkedni nekünk külföldieknek :)

Szilveszterkor az emberek többsége különböző fogadalmakat tesz (ha mást nem akkor legalább annyit, hogy idén tuti nem fogad meg semmit), szóval ilyenkor jön a lefogyok-leszokok-sportolok... végeláthattalanul. De aztán másnapra mindenki kijózanodik és rájön, hogy mintha azt hallotta volna valahol, hogy a fogyókúrát és a sportot soha nem késő elkezdeni - így aztán nyugodtan vár vele még egy napot-hónapot-évet...

Nos, bevallom én is kacérkodom mindig a gondolattal, hogy  na idéntől most aztán igazán, ... meg minden.

Mert lusta disznó vagyok és nem sportolok, mert egészségtelenül étkezem, mert rengeteg könyvet szeretnék olvasni és kevesebbet netezni, mert 2 éve elkezdtem hímezni egy karácsonyi terítőt és azóta hozzá sem nyúltam (pillanatyilag azt sem tudom hol van), mert idén aztán igazán le kell ülnöm megtanulni a rendhagyó spanyol igék ragozását kötőmód múlt időben, mert idén aztán tényleg felkészülök a MIR-re, mert mostantól időben válaszolok a mail-ekre és rendszeresebben írom a blogot, mert többet kellene a gyerekekkel foglalkozni és kevesebbet veszekedni és a lakás is lehetne rendezettebb... és még sorolhatnám.

Aztán kijózanodok :) , eszembe jut ez a Jamie Cullum szám és nyugodtan hátradőlök:

Jövőre, baby... :)

"Next Year Things are gonna change / Gonna drink less beer / And start all over again / Gonna pull up my socks / Gonna clean my shower / Not gonna live by the clock / But get up at a decent hour / Gonna read more books / Gonna keep up with the news / Gonna learn how to cook/ And spend less money on shoes / Pay my bills on time / File my mail away / everyday only drink the finest wine / And call my Gran every Sunday / Resolutions / Well Baby they come and go /

Will I do any of these things? / The answer's probably no " :)

Szerintetek ezek a fogadalmak nem csak arra jók, hogy szembesítsük magunkat a hibáinkkal? Most őszintén, ki a fene akarja úgy kezdeni az évet, hogy én...vagyok aki semmit nem csinál jól??

Úgyhogy idén csak olyasmit vagyok hajlandó megfogadni, hogy folytatni fogom mindazt a jót amit eddig csináltam. :)

Öööö... a liastán kicsit gondolkodnom kell....

Végre a spanyoloknak is benőtt a fejük lágya és idén január 2-tól, azaz tegnaptól betiltották a dohányzást a zárt közintézményekben, bárokban, de még a buszmegállókban, kórházakban, iskolákban, játszótereken is... Van néhány kivétel, mint pl. kijelölhetnek dohányzóhelyet idősek otthonában és egyetemi kampuszokon. Részemről háromszoros hurrá!, utáltam hogy nem tudok úgy leülni enni, hogy ne üljön mellém egy füstölgő kémény, hogy a gyerek mellett a játszóházban képesek az anyukák cigizni. Otthon tegyen ahogy akar, de engem hagyjon ki belőle. Ez még a magyarországinál is szigorúbb szabályozás, hiszen itt pl. a kórházban egyáltalán nincs kijelölt dohányzó hely, még épületen kívül sem! Mondjuk az más kérdés, hogy nem hiszem, hogy ezt majd be lehet tartatni.

Persze a dohányosokból mint mindenütt itt is nagy felháborodást váltott ki, a ma reggeli megbeszélés tárgya leginkább az volt, hogy melyik öltözőben nincs füstérzékelő és hogy ha a kórházi erkélyre elég nagy leandereket tesznek akkor mögötte leülve el lehet-e feltűnés nélkül bújni. Mondjuk nem mintha védeném a dohányosokat, de azért tényleg tehettek volna kijelölt helyeket nekik, legalább épületen kívül. Aki akar úgyis rágyújt, így meg félek, hogy azt az orvosi szobát pécézik ki ahol az én szekrényem is van. Ja, meg a bárok, éttermek nyitott teraszán ezután is rá lehte gyújtani, mert az az utcának számít, de hát nem vagyok telhetetlen :)