- avagy hogyan csesszük el az egész szabad délutánunkat

A szülinapjukon elmaradt tortát ígértem Csenge névnapjára. A neten találtam a képet és nem is tűnt olyan bonyolultnak a dolog, így belevágtam.

Odáig okés is volt, hogy süssek pár piskótát (csináltam nagyobbat, kisebbet meg kuglóf formájút is), főzzek egy csokis krémet amivel betöltöm a piskóta-szeleteket, aztán már csak pikk-pakk be kell vonni fondanttal.

Na ez a pikk-pakk volt kicsit problémás. Először is a recept szerinta a marshmallow cukrot mikróban felolvasztani majd porcukorral össze kell gyúrni kb. 1:1 arányban. Ja, és vigyázzunk, mert a massza ragad. Én valamit nagyon elszámoltam, mert a megadott cukormennyiség hozzágyúrása után még ragadt. Szörnyen ragadt. Olyannyira, hogy kb. a művelet felénél már a könyökömön is csurgott és a recept kitalálójának édes anyukája meg csak úgy csuklott. Ezek után már a konyhaszekrény foganyúja majd a porcukros doboz is csupa rózsaszín ragacs volt. És ez a massza csak nyúlt, nyúlt és véletlenül sem hasonlított ahhoz amilyennek a netes képek szerint ki kellett volna néznie. Kukába vágtam volna az egészet ha nem ragadt volna annyira, hogy lehetetlen lett volna kukába vágni.

A végén azért csak sikerült valami nyújtható masszát kapni, bár a konyha hasonlított az atomtámadás utáni állapotokra. Persze ezzel még nincs vége, mert a kiyújtott masszát valahogy rá kellett aplikálni a tortára, lehetőleg egyben és simán. Ezen a részben megbuktam, a bevonat szakadt én meg már minden mindegy alapon valahogy felküzdöttem.

Ez lett a végeredmény (a díszítés ápol s eltakar :) )

A szoknya kicsit csálé, a krém kicsit kifolyt...

tudjátok, "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" :)

Ráadásul a hálátlan kölkök még nem is nagyon lelkesedtek. Én azért örültem magamnak. :)

Az ünnepletet ráerőltettük egy fényképre, legalább tegyen már úgy, mintha...

Összességében azért ehető volt. :)

Kicsit irigykedve nézegettem a netre feltöltött "my first fondant cake" képeket, az enyém finoman szólva sem hasonlít rájuk. Aztán rájöttem, biztos a torták is olyanok mint az első szerelmek, van belőlük vagy egy tucat :) Mert ugye most mi számít elsőnek? Volt a srác az oviban (komoly volt, medveölő puskával akarta kiírtani a családot ha nem adnak hozzá feleségül!), vagy az általánosban a Sanyi a táborból, vagy az első csók, vagy... szóval ezeket lehet sorolni, és tulajdonképp mind első valahogy. Szóval ez az első "első fondant tortám", és bár megszenvedtem vele rendesen, már vannak terveim a jövőre nézve :))