Itt a spanyoloknál nagyon népszerű ékszerek  az angyalhívók, főként nyakláncként szoktam látni, de fülbevaló formája is van.

Eddig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de a középkori vásáron kaptam a Zuramtól egyet és a múltkori ügyeletben volt rajtam először. Mikor az ügyelet első órájában két beteg is meghalt, elgondolkodtam, hogy nem angyalcsináló ez véletlenül?? (Az egyikük mondjuk kb. 10 percet töltött a sürgősségin: mire felhívtak a laborból, hogy hihetelenül magas a kalium meg natrium szintje a betegnek és küldjünk új mintát a méréshez, már mondtam, hogy köszönjük szépen, de hihető az eredmény, csak már nincs kitől kontroll mintát küldeni. :( )

Szóval visszatérve az angyalhívókhoz, rákerestem a neten mik is ezek tulajdonképpen.

Azt írják, hogy egy ősi kelta legenda szerint az emberek sok-sok ezer évvel ezelőtt együtt éltek az őrangyalaikkal, azonban, valószínűleg az Eredendő Bűn következtében elszakíttattak tőlük. Mivel az angyalok nagyon sajnálták, hogy elvesztették az emberek társaságát, megajándékoztak minket ezekkel a kis gömb alakú ezüstmedálokkal, amik, ha megrázzuk őket úgy szólnak mint a kis harangok. Tulajdonképpen arra valók, hogy megvédjenek minket. A leggyakoribb hogy a nyakunkba akasztjuk láncként, ilyenkor csak meg kell csörgetni és a védőangyalunk máris ott terem ha szükségünk van rá :) Szokták terhesek hosszú láncon a hasuk felé lógatva viselni, majd később a láncot a bölcsőre akasztják, de lehet ajtó felé akasztani, így ajtónyitáskor cseng és a házat védelmezi. (Mondjuk itt vannak kétségeim, nem tudom mit szólna az őrangyalom ha naponta százszor csörgetném...)

Az egyetlen kikötése az angyaloknak az volt, hogy a hívó személyhez kötődik: mindenkinek saját csengőhangja van, így az őrangyal tudni fogja, hogy őt keresik, az angyalhívó nem átruházható. Egyetlen kivétel a terhesség, mikor a szülés után az anyuka eldöntheti, hogy ő maga hordja tovább az ékszert vagy a csemetéé lesz.

Egyelőre nyakláncként hordom, bár nagyon rámférne egy a kocsiba is...