Tudom, már kezd kicsit unalmas lenni, de megint Valenciában voltunk... :))
Ahogy a múltkor írtam, a Fallas Valencia legnagyobb ünnepe, és ennek a csúcspontja 19-én van, ami egyben az Apák napja is itt Spanyolországban. (és munkaszüneti nap :) )
18-án ügyeltünk, és ügyeleti kb. össz. 3 óra alvás után fogtuk magunkat és elmentünk, hogy megnézzük. (Tudom, hogy nem vagyunk normálisak, sokan és sokszor mondták már :)), de kit érdekel?:) )
A Fallas megegyezik az alicantei szentivánéji bulival, amiről már írtam tavaly. Itt is nagy bábokat állítanak az utcákon, amit aztán 19-én egyszerűen elégetnek, mindenféle tüzijáték és utcazene kíséretében. A barátaink szerint az eredete a tavaszi lomtalanítás, ugyanis régen kirámolták az utcára a kacatokat, jó nagy máglyát raktak belőlük és meggyújtották. A másik verzió szerint az ácsok pakolták ki tél végén a hulladék faanyagot, hogy kitakarítsák a műhelyeket, ezeket aztán elégették. Később ezeket a farakásokat felöltöztették, bábokat csináltak belőlük, amolyan téltemetésre hasonlított. És mivel József is ács volt, márc. 19-ére, Szent József napjára/éjszakájára került a három hetes (!) ünnepség fénypontja, a "cremá". Ma már bábokat készítenek (régen fából, most környezetszennyező módon hungarocelből meg poliakármi habból), minden lakóközösség, akármilyen egyéb közösség, önkormányzat készít egyet (összedobják rá a pénzt, nem is keveset). A báboknak jelentésük is van, többnyire valamilyen ismert személyiséget, jelenséget, szappanopera-hőst figuráznak ki. Ezek szétszórva az egész városban megtalálhatók, ami a tömeg szempontjából előny, mert joban eloszlik, de hátrány, mert elég decentralizált és közel sem láttunk mindent. Mondjuk kicsit a kincskeresésre hasonlított, akármerre mentünk : "jé, ott is egy, arra menjünk, vagy ott is van, inkább arra?"
Kis táblácskákon mindenhol ki is van írva, hogy melyik mit ábrázol. Az az igazság, hogy ennél a pontnál baromira bedühödtem a spanyolokra: egy éve gürcölünk, hogy megtanuljunk spanyolul, erre volt pofájuk mindent valenciaiul kiírni...!
Még díjakat is osztanak, van külön gyerek és felnőtt kategória, szóval nagyon komolyan veszik. :)
Az első díjat nyert figura megmenekül és bekerül a Fallas múzeumba, a többieket pedig ünnepélyesen felgyújtják.
Csináltam egy felülnézeti képet Zsolti nyakában ülve, és ez csak egy mellékutca :)
A mellékált ábrán pedig az olvasható, hogy naponta százezer tonna szemetet termelnek az ide látogatók... Nem semmi, de tény, hogy folyamatosan takarítottak, szóval annyira azért nem látszott.
Az időhöz nem volt sok szerencsénk, mert bár nem esett, de elég hűvös, borongós volt. (Illetve optimista megközelítésből szerencsénk volt, mert nem esett :)) )
Délutánra már éhesek voltunk, alig találtunk olyan éttermet, ahol volt szabad hely. Ki akartuk próbálni az autentikus valenciai paellat, mert hogy elvileg innen ered ez a étel. Ugyan rajta volt az étlapon, de a pincércsaj közölte, hogy sajna elfogyott. Aztán kiderült, hogy gyakorlatilag más se nagyon van (a szomszéd asztalnál kávét kértek, és kiderült, hogy már az sincs!), a túrista sáskahad mindent felzabált. Végül hozott valamit amire azt mondta, hogy paella... na ezt azért nem vettük be :( , de éhesek voltunk, úgyhogy szinte mindegy volt.
Este először a gyerekbábokat, majd a többit is szép sorban felgyújtották, a végső attrakció a főtéren álló legnagyobb bábu elégetése volt, ez hajnal 1 kor kezdődött. Akkorra akkora tömeg verődött össze, hogy úgy álltunk, mint a szardíniák a dobozban. De megérte, tök szép volt, amikor felgyulladt :) és még tűzijáték is volt. Az "egyensál" a nyakunkban pedig a Fallasra készült, csak hogy mindenki lássa, hogy túristák vagyunk :) Amúgy tényleg mindenkinek volt :)) Mert persze itt is megvannak a vásári kellékek, csak itt nem vattacukorral meg kürtős kaláccsal nyúlják le az embert, hanem kockás kendővel, churrossal, kókusszal meg piros karamellel bevont almával, (amibe egyrészt majd' beletörik az ember foga, másrészt meg beleragad mint a dobostorta-tető, de hát egyszer mindent ki kell próbálni...)
