Ezt a szilvesztert is sikerült a kórházban tölteni, bár a tavalyihoz hasonlóan (vagy még annál is jobb) jó hangulat volt és szerencsére nagyon kevés beteg. Mindenki ünnepelt :)

Idén is megkaptuk a vacsorához az éjfélre kötelező 12 szőlőszemet. A hagyomány még 1909-ből ered amikor rengeteg szőlő termett a nagyon enyhe időjárás miatt. Madrid központjában a Puerta del Sol-on található egy toronyóra. Először 4 ütés figyelmeztet, hogy mindjárt éjfél (figyelem, ilyenkor még nem ér elkezdeni!), majd a 12 gongütésre kell bekapkodni a szőlőszemeket (és közben lehetőség szerint nem megfulladni) amint az óra elüti a 12-t és közben kívánni valamit. A trükkösebbek eleve mag nélküli szőlőt választanak, sőt, egyesek még meg is hámozzák előre a szemeket hogy minél könnyebb legyen lenyelni. Nehezített verzióként jobb lábra kell állni, hogy a jobb lábbal lépjünk az új évbe, de ezt ahogy láttam nem mindenki tartotta be.

Nehéz eldönteni mit kívánjon az ember, hiszen tualjdonképpen annyi kívánságom lenne. A "Világbékét!" túl szépségkirálynősen hangzik, a "csak egészség legyen" meg  kicsit ambvivalens egy orvos szájából hiszen ezzel a saját munkanélküliségemet is előrevetíteném, úgyhogy egy régi főorvosunkat idézve "Csak egészség legyen meg sok beteg!".

Végül úgy döntöttem hogy maradok a jól bevált és tuti kívánságnál:

Én csak azt kívánom, hogy minden kívánságom teljesüljön!

Madridból a Puerta del Sol-ról közvetítiették a tv-ben a szilveszteri össznépi szőlőevést, ehhez csatlakoztunk mi is majd az erkélyen koccintottunk és bohóckodtunk :)

A spanyol fiatalok a 12 szem szőlő bekapkodása után indulnak bulizni, egészen hajnalig, amikor szinte kötelező a napot egy kis csokis churros-szal kezdeni (vagy zárni?)

 A fiúk megint kérdezték, hogy van-e rajtam piros bugyi mert az hoz szerencsét. Tavaly azt hittem csak szivatnak, de mint kiderült, ez tényleg így van, be is bizonyították :

:)

Sajna idén sem volt, bár merem remélni, hogy azért nem ezen fog múlni az idei évem mert akkor cseszhetem... Jövőre viszont már tudatosan öltözködöm :)

 És végül az idei medical team:

BÚÉK!

A katalán Codorníu pezsgőgyár reklámjával kívánok mindenkinek nagyon boldog és sikeres új évet!

Csodálatos helyszínt választottak, nemde? :)

Az "El Escorial" egy királyi kolostor ami tulajdonképpen nem Madridban hanem mellette egy kis faluban található. II. Fülöp (ő tette Madridot fővárossá) építtette a XVI. században, az ő uralkodása alatt itt lakott a királyi család, ma a Világörökség része.

Azt mondják kihagyhatatlan, ezért elmentünk megnézni. Talán túl sokat fanyalgok mostanában, de nem estem hasra a látványtól. Nagy, szép, de mégis olyan rideg-hideg... Bent több kiállítás is van - festmények, építészet, szőnyegek, stb, de valahogy nem fogott meg.

Lehet, hogy tavasszal-nyáron kellene kirándulgatni járni? Tuti jobban tetszene minden :) Utálom a telet, és bár itt lényegesen kevesebb jut belőle mint Magyarországon, azért már várom a végét. (Persze ilyenkor rápillantok a már említett időjárás-jelentő képecskémre és megnyugszom. Perpill. Budapest :-11, nálunk +11. :) )

Sikerült jól szétszabdalnom ezt a pár napot de igyekszem minél rövidebb lenni egy postban mert akkor talán be tudom fejezni. Most pl. azt várom, hogy mikor veszik észre a csajok hogy kijöttem a szobájukból, mert újabban nem akarnak egyedül aludni. Szeparációs szorongásnak már kicsit késő van, nem? Illetve talán ez még mindig az ami 7 hónaposan kezdődött??? Kezdem unni... Ráadásul hogy itt emeletes ágyat kaptak külön élvezet fel-le evickélni. :(

Szóval Madrid nem tartozik a kedvenc városaim közzé, olyan unalmas. Persze minden ízlés dolga, de nekem egyszerűen Valencia vagy Barcelona jobban tetszik. Ellentétben az urammal, aki inkább Madrid párti, bár igazán egyikünk sem tudja megindokolni, hogy miért. Még jó, hogy nem vagyunk foci rajongók, mert már biztos vérre mentünk volna. Amikor Madrid-Barcelona meccs van, a begtegekkel is gyakran szóba jön, hogy akkor most ki kinek is drukkol. Jajj a madridista begtegnek ha barcás nővérke szúrja :))

Azt hiszem nagyon nem akar összejönni amit most írni akartam - tudat alatt sem kedvelem Madidot? :)

Csakazértis:

A Retiro park Madrid talán legnagyobb parkja, amit még én is imádok. Óriási és gyönyörű. (ami tényleg tetszik Madridban az a rengeteg zöld, a nagy parkok) Most pl. kopasz fákat és őszi avart láttunk ami számunkra önmagában is egy élmény volt. (Nem, nem vagyunk lököttek, csak errefelé mindenhol örökzöldek meg pálmák vannak, így tudjuk értékelni a másságot :) )

A képen XII. Alfonz szobra van, kb. minden Madridról szóló könyvben meg nyelvkönyvben benne van, úgyhogy aki élőben nem látta annak is ismerős lehet.

A lányok nem győzték szedegetni az őszi faleveleket :)

Csak egy egész kis részét jártuk be most a parknak, igaz, mi Zsoltival már voltunk itt korábban, de azt hiszem ha itt járok mindig be fogok jönni, nagyon hangulatos.

Hasta pronto!

A Madridban töltött napok alatt kezembe akadt egy szórólap a szálloda portáján miszerint még néhány napig megtekinthető a Tutanhamon fáraóról szóló kiállítás. A csajok közül csak Pepe lelkesedett, úgyhogy csináltunk egy kettesben tölött estét és átmetróztuk egész Madridot (mert persze a szállodánk pont a kiállítástól lehető legtávolabb eső városrészen volt). Várakozáson felüli volt Pepe lelkesedése, gyakoraltilag alig tutdtam hazarángatni, otthon meg hihetetlen vehemenciával mesélte és magyarázta Csengének a látottakat.

A kiállítás egyébként nagyon tuti volt, külön audioguide külön volt felnőtteknek és gyerekeknek. Pepe volt amit többször is meghallgatott, annyira élvezte :) Ja, és amit félreértett arról az istennek se hagyta meggyőzni magát (mint pl. a hogyan halt meg a fiatal fáraó kérdéskör, mert szerinte ez tény és nem feltételezés: "hát anya, nem értetted mikor mondták, hogy "cuello"? Az a nyak, meg mondták, hogy "rodilla" az meg a térde, leesett egy kocsiról és eltörte") Aztán otthon magyarázta Csengének, hogy hogyan voltak a szarkofágok egymásban. "Figyelj, mutatom, mert először én sem értettem" és mutogatott, magyarázott egész este :)

Már szent meggyőződésem volt, hogy én ebben a 21. századi technika világában kihalásra ítéltettem, tekintve hogy egy átlagos mobiltelefon használata is gondot szokott okozni . Férj szerint a szőke nős vicc miszerint "az egyik vasgolyót elrontja a másikat elhagyja" épp rám íródott...

(Ha Szilvi ezt olvassa akkor most hangosan röhög és bólogat, mert anno az új mobilomba úgy akartam átírni a tőle elkért telefonszámokat, hogy előbb felírom egy papírra, aztán majd bepötyögöm egyenként az én készülékembe... Mikor ezt meglátta, majdnem sírva fakadt. Megkérdezte, hogy van-e bluetooth-om vagy micsodám, mire persze furcsán néztem rá, erre elvette a telefonomat és számomra elképzelhetetlen módon egy tök ismeretlen telóba nyomkodott pár gombot, aztán a sajátján is és a kért telefonszámok ott voltak a helyükön, az én készülékemben. Mai napig rejtély számomra, hogy hogy is csinálta, de ezúton is ezer köszönet érte :)

Vagy Zoli is biztos emlékszik, mikor kétségbeesve felhívtam, hogy nem megy a számítógép, mit csináljak? Részletesen ismertettem, mit ír ki a monitor, mi világít, stb. Erre ő finoman megkért, hogy ugyan nézzem már meg hogy össze van-e dugva minden mindennel. Erre én: "aúúú ... bocs, csak bevertem a fejem az asztalba... ja, igen, kicsúszott... bedugtam ... működik, hurrá, kösziköszi"....)

Épp ezért számomra tök viláégos, hogy a sámánok hogy hitetik el a néppel hogy micsoda varázslók. Engem se lenne nehéz rászedni :)

Ami ciki, hogy épp a napokban láttam egy youtube-os videot az okostelefonokról, ahol kb. 3-4 éveseket kérnek meg hogy használjanak ilyen telefonokat és a kis pisisek simán fényképeztek, zoomoltak, telefonáltak, meg mittudomén milyen boszorkányságokat műveltek vele.

Na, ennyi önégetés után (bár még bőven tudnám folytatni a sort...), amit ma akartam írni az az, hogy sikerült rávarázsolnom a valenciai képeket a telefonról a számítógépre, ami számomra valami csodával határos dolog (egyszer majd biztos rájövök arra is, hogy hogy lehet úgy linkelni hogy egy szó alatt bejöjjön egy másik post linkje és akkor sokkal követhetőbb lesz a blog, de egy napra egy csoda nekem elég :).  Bevallom, a húgom súgott néhány tippet, ezért neki is jár a köszönetnyilvánítás :)

Meg is mutatok pár képet belőlük, bizonyítékképp :)

Ezek a dino-kiállításon készültek

La Ciudad de las Artes y las Ciencias - by night

Ez már az Oceanographic-ban. Kb. ilyen lehet mikor egy vérszomjas cápa közelít feléd...

Ezek a madarak tök aranyosak voltak, egészen közel jöttek, szó szerint karnyújtásnyira.

Még egy vállveregetés magamnak, és mára ennyi :)

 Ja, még annyit, hogy már sokkal barátibb az idő, perpillanat Bp-en már csak -5, nálunk 13 fok.:)

Bevallom, reggel szerintem még sosem szántam magam blogolásra, most sem ezért kapcsoltam be a gépet, csak e-mailt akartam csekkolni (tudom, válaszolni is illene rájuk nem csak elolvasni, szerepel is ez újévi fogadalmaim között :)), úgyhogy akik választ várnak üzenem, hogy még van remény... ). Szóval bekapcsoltam a gépet és az asztalon fent van a kis időjárás jelentő izé (pontosabb megnevezéséről foglamam sincs), szóval a lényeg hogy nálunk csak 2 fokot mutatott. Rápillantottam a másikra miszerint Budapesten -17 fok! Brrrrr..... Ez jó, mert így nálunk tulajdonképpen máris dög meleg lett :)

Na, megyek is e-mailt nézni, szép napot mindenkinek!

Na ha nem is egy egész tél, de pár havas téli nap :) Csodaszép, még így olvadófélben is :)

Mondjuk tény, hogy ennyi nekem elég is belőle, pláne most, hogy már csak a latyak maradt mire ezt írom. Tetszik a hó (főleg fényképeken vagy a meleg szobából az ablakon át :)) ), de azért nem bánom hogy holnap indulunk vissza...

A reptéri közlekedésnek nem használt de a lányok lelkivilágának nagyon is, annyira várták már a havat és a hóember építést. Végre fehér karácsonyunk volt :)

Ezt a lányok egyedül alkották

Ez pedig az apjuk "műve"

Utazás előtt 3 napot Madridban töltöttünk. Én szokás szerint telezsúfoltam volna programokkal de a család leszavazott így mindig sokáig lustálkodtunk (na jó, ez sem volt rossz :) ).

A karácsonyi vásárt azért nem hagytuk ki, ezt hagyományosan minden évben a Plaza Mayor-on rendezik meg. Itt már árultak fenyőfákat (ez azért érdekes, mert a spanyoloknál hagyományosan nincs karácsonyfa, nem is minden család állít fát, viszont mindenhol van kis betlehem), bár a sátrak többségéban a betlehemhez szükséges bábukat és karácsonyi télapós-három királyos kellékeket, díszeket lehetett kapni. Na meg persze tele volt a tér mindenféle mutatványossal, ami itt Spanyolországban teljesen megszokott. Van aki zenél, van aki valamilyen maskarába beöltözve bohóckodik (természetesen most akutálisan volt télapó, angyalka, hóember, stb.)

(Nem csak) a lányok kedvence volt ez a kecske, aki fütyörészett és táncolt ha egy kis pénzt dobtunk neki.

(Debrecenben is harmónikázott egy fickó de a közterületesek elhajtották :( Zsolti a védelmére kelt, de azt mondták, nincs rendben az engedélye. Nem tudom kit zavart... )

Debrecenben is megnéztük a kárcsonyi vásárt:

Nekem ez a díszítés sokkal hangulatosabbnak tűnik. Karácsonyi zene szólt, ami régen már az agyamra ment mire eljött a karácsony, de most kifejezetten jól jött, tekintve hogy egy héttel előtte még csak halvány szikjrája sem volt bennem az ünnepi hangulatnak. Ez a tengerparton 15-20 fokban, pálmafák mellett kicsit nehezen is megy. Ráadásul a lakást sem igazán díszítettük fel idén, nem volt adventi koszorú, mézeskalács sütés, adventi naptár... Mondhatni az egész ünnepi készülődés egy az egyben kimaradt. Kicsit röhejesen is nézett volna ki ha a lakást díszítem egyébként meg dobozokból öltözünk...

A legjobb a narancsos forralt bor volt (aznap este itthon is csináltunk egy adagot, annyira jól esett)

és a kenyérlángos is isteni volt, nyamm...

(Én kicsit hamisítva szoktam csinálni, külön pirítok lilahagymát, bacon szalonnát és melegítek fokhagymás tejfölt és ezt kenem rá mikróban melegített kenyérfélére (nálunk lehet kapni egy kenyeret, talán svéd import, de nem biztos, na az pont jó kenyérlángosnak)

Amíg mi a vásárban sétálgattunk pont betért hozzánk a Télapó az ajándékokkal.

Itt van egy kis kavar a lányaimnál Télapó-Jézuska témakörben. Mivel én nem vagyok vallásos nálunk a Télapó jön karácsonykor is. Ez annyiban is jól jött, hogy a spanyoloknál (az utóbbi néhány év amerikai filmes ráhatásaitól eltekintve) nem jár Télapó (de Jézuska sem), ott a Három Királyok hozzák az ajándékot. Ez logikusnak is tűnik, hiszen ők tényleg ajándékot vittek. Az angoloknál (ami nálunk ugye nem elhanyagolható hatás) pedig szintén Télapó jár. Viszont a nagyszülők ragaszkodnak a Jézuska sztorihoz, amit a csajok nem igazán értenek. Meg is jegyezték, hogy aki meghalt az nem hozhat ajándékot. És ezzel le is voltak rázva a nagyik...

Idén még simán beleélték magukat a mesébe, bár Petra barátnője felvilágosította őket, hogy Télapó nem is létezik, ő látta, hogy az apukája teszi a zoknikba az ajándékot. Ezt egy kis időbe telt kimagyarázni, de azért sikerült. Ilyenkor nem bánnám ha mégsem értenének annyit spanyolul a gyerekeim...

Idén Magyarországon töltöttük a karácsonyt bár csak pár napunk volt itthon, holnap már indulunk haza. (Ez egy kicsit furán hangzik, de mi már megszoktuk :) )

"Home is something we carry inside us rather than a physical place"

Ezt egy Madridban élő család blogján olvastam. Találó, ugye?

Természetesen idén is a lányok kapták a legtöbb ajándékot, mondhatni megint nem tudtunk megálljt parancsolni magunknak és elkényeztetjük őket... Igaz, volt még amit Mikulásra vettem de csak most sikerült megtalálni, olyan jól eldugtam :)

Felices fiestas!

Hazaérkeztünk Magyarországra. Az előző hét néhány napjáról majd később, most csak annyit, hogy menet közben összefutottunk a Télapóval:

:)

Remélem Ti is jók voltatok és hozott sok-sok ajándékot!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Ez az a süti amivel tavaly kivívtam a főnököm elismerését, még így egy év elteltével is emlegette, hogy micsoda finom sütit tud ám sütni a magyar kolleganő :)

Ezek után azt hiszem evidens, hogy idén is előrukkoltam vele, mintegy karácsonyi ajándékként. A siker tuti volt :)

A recept egy nagy tepsibe:

tészta:

1 kg liszt, 0.5 kg vaj, 4 tojássárgája, 6-8 ek édes fehérbor , csipet só, 40 dkg cukor

Ezt mindet összegyúrom, majd a tésztát hűtőbe teszem pont annyi időre amíg a töltelékekkel elkészülök.

Máktöltelék: 30 dkg darált mák, 3 dl édes fehérbor, 5 dkg vaj, 40 dkg cukor, reszelt narancshéj, szegfűszeg.

A bort felmelegítem, belekeverem a cukrot és kb. 6-8 szegfűszeget, összeforralom. A szegfűszegeket kiszedem, majd a vajat és a mákot is beleteszem, kicsit összefőzöm. Opcionálisan mazsola is adható hozzá, nálam ez kimaradt.

Diótöltelék:

0.5 kg darált dió, 40 dkg cukor, 2 tojássárgája, 4 dl édes fehérbor, vaníliarúd, rum

A bort itt is felmelegítem, hozzáadom a cukrot és a diót, elkeverem, összefőzöm. Belekaparom egy fél vaníliarúd belét és hozzálöttyintek kb. 2-3 evőkanál sütőrumot. (Ezt még otthonról hoztam, kint nem lehet kapni !) , + a tojássárgájákat.

Almatöltelék:

kb. 10 nagyobb alma, 20 dkg cukor, őrölt fahéj, 2 dl édes fehérbor

a meghámozott almát lereszelem, a felmelegített cukros-fahéjas borban megpárolom. Mikor kész akkor szűrőbel lecsepegtetem, fakanállal jól kinyomkodom, hogy ne legyen leve, különben eláztatja a tésztát.

Az összes edényt a töltelékekkel kirakom a teraszra hűlni. (Mivel évente kb. egyszer sütök flódnit - Karácsonykor, így pont ki is hűl mire használni kell)

Kiveszem a hűtőből a tésztát, 5 (nagyjából) egyenlő részre osztom és egyenként kinyújtom. Én sütőpapíron szoktam mert egyrészt az kb. akkora mint a tepsi alja így látom a szükséges méretet, másrészt a vékony tésztát könnyű átteni a tepsibe. Mert bizony itt elég papírvékony tésztával dolgozunk.

Ezután jön a rétegzés: egy réteg tészta - egy réteg dió - egy réteg tészta - egy réteg mák - egy réteg tészta - egy réteg szilvalekvár - egy réteg tészta - egy réteg alma - egy réteg tészta - és kész. illetve majdnem, meg kell kenni a tetejét tojássárgájával.

Előmelegített 150 fokos sütőben kb. 1.5 óráig sül. És már kész is :)

Az építkezés miatti szokásos felfordulást nehezen viseltük és mivel utálom ha munkások járkálnak körülöttem mikor reggel felébredek vagy épp ebédelek, úgy döntöttünk, hogy egy hétvégére Valenciába utazunk. Én ugyan a Ciudad de las Artes y las Ciencias múzeumát akartam végre megnézni, mert ez eddig még kimaradt, de a csajok megint halakat akartak látni az Oceanograficban, úgyhogy akváriumot néztunk. Ennyit arról, hogy ki a főnök a családban... (De legalább vettünk éves belépőjegyet (ezt a normál jegy árának kétszereséért vesztegetik), ezzel 365 napon keresztül bármikor bejöhetünk. Így még látok esélyt rá, hogy egyszer láthatom a múzeumot is. (az állítólag olyasmi mint otthon a Csodák Palotája))

 Persze a nagy rohanásban a bőröndünket itthon hagytuk, benne a fényképezővel, de ezen gondolom már meg sem lepődtök. Én sem tettem...

A mobilommal csináltam ugyan fotókat, de azt meg nem tudom feltölteni a gépre. Azt hiszem ezen sem lepődik meg senki...

Amiért ezt mégis írom az Pepe egy beszólása:

Ilyen tőrfarkú rákat láttuk (azt hiszem, a képet  agoogleben találtam - de hasonlít rá...)

-Látod ott azt a rákot?"

"Nem látom mert rajta van a kupak"

Ami még nagyon tetszett az a dinoszaurusz kiállítás volt.

http://www.cac.es/prensa/noticia/?contentId=115451

3000 nm-en dino-robotok vannak kiállítva még májusig, érdemes megnézni, nekem nagyon tetszett. Olyan Jurassic Park fíling volt :) Petra is imádja a dínókat, bár gyanítom ebben Marcosnak is nagy szerepe van...

A Valencia Palace Hotelben http://www.hotel-valencia-palace.com/en/index.html szálltunk meg, a Palau de la Música-val szemben van, pont az óváros és a modern városrész között félúton. Jó szálloda volt, ide érdemes visszatérni.

A karácsonyi lottó itt a spanyoloknál kb. olyan mint a magyaroknak a bejgli. Elmaradhatatlan kelléke az ünnepnek. Mindenki veszi és reménykedik, hogy most aztán megfogja az isten lábát :)

Annyiban különbözik az otthon ismert lottótól, hogy itt nem mi választunk számot hanem egy szériából választunk. Ugyanezt a számot mások is megvehetik, így egy nyerőszám több embert is gazdaggá tehet. Nálunk pl. a kórházban egy kolléganőm megvett egy sorozatot majd az osztály dolgozói tőle vásárolták meg az egyes szelvényeket. Így ha nyerünk nézhet a kórház másik osztály után, mert tuti nem megy senki dolgozni karácsony után :) Kérdeztem a főnököt, hogy mégis mennyit lehet ezzel nyerni. Rövid fejszámolás után közölte, hogy kb. annyit amennyit az ügyeletekkel egész életemben keresnék.

Meggyőzött. :)

Szóval azóta nekem is van egy szelvényem, 22-én sorsolnak. Drukkoljatok :)

Elérkezett a nagy nap, a lányaim most először léptek színpadra!

Na jó, nem vagyok az az elfogult anyuka, de akkor is, tök ügyesek voltak :)

Mondjuk megint rá kellett döbbennem, hogy biztos bennem van a hiba, valahogy nem tudtam átérezni az esemény jelentőségét, de néhány anyukáról azt hittem hogy mindjárt agyvérzést kap ahogy fontoskodott a gyerekek körül. Az egyik a főpróba alatt végig futva közlekedett a lépcsőkön és egyfolytában aggódott, hogy jaj, nem egyformák a kontyok, hogy fog ez mutatni, a zokni, a tütük.. Gondoltam, mit erőlködik, mintha ez bárkit is érdekelne. De aztán rájöttem, hogy csak kb. engem nem izgat - én csak azért jöttem, hogy a saját csetlő-botló gyerekemet megnézzem. Slussz. És ha feljebb van a konya, vagy színes a csat a hajában, netán fordítva vette fel a szoknyát, nekem akkor is ugyanúgy tetszene az előadás és ugyanannyira büszke lennék rá. És a gyerek is élvezhetné hogy szerepel és nem kellene hülyeségekkel halálra stresszelni. De ez már csak az én nemtörődömségem, ez van.

Azért igyekeztem és nem hagytam hogy nagyon ráragasszák a gyerekekre a pánikhangulatot. Ez olyan jól sikerült, hogy egyáltalán nem izgultak és Pepe azóta balettáncos akar lenni. Naná, rám ütött a gyerek :) És nem, nem a saját meg nem valósítatlan álmaimat akarom ráerőltetni, de akkor is örülök :) December végén lesz a Diótörő a színházban, így legalább van társaságom és indokom, hogy megnézzük :)

A főpróbán mindenki feszülten figyelt:

Aztán az előadáson már volt vegyesen minden: klasszikus balett és modern tánc, na meg egy csaj aki kb. 5-6x állt ki énekelni és a végén már mindenki nagyon utálta érte. Összességében azért jól szórakoztunk és a legjobb, hogy a lányok is nagyon élvezték.

Oké,  hogy smink is kell, de azt mégsem értettem, hogy miért kell némelyik kisgyereket úgy kipingálni, mintha a halloween-i buliba indulna...

Kezdés előtt, még az öltözőnél

Az ajtófestés miatt a múlt hétvégén szállodába kényszerültünk, így legalább személyes tapasztalattal is tudok szolgálni az ide készülőknek :) Ilyet sem csináltam még eddig, hogy a lakásomhoz pár utcával arrébb levő szállodába költözzem, de sajna mivel dolgozni kellett menni meg vasárnap volt a csajok balett-bemutatója így nem tudtunk elutazni.

www.booking.com/hotel/es/servilazenia.hu.html

A szálloda elvileg 4 csillagos, de szerintem ehhez lehetne jobb is. Családi szobát kértünk ami tényleg jó nagy volt, 4 ággyal, a gyerekek is normális ágyat kaptak. A tisztasággal nem volt gond, központi légkondival fűtöttek és tengerre néző szobát kaptunk, úgyhogy a kilátás is tökéletes volt (már amikor nem szakadt az eső, mert persze most egy ilyen hétvégét sikerült kifogni) De a bútorzaton látszott, hogy nem épp mostanában újították fel, na és az itt dolgozó asztalost sem kívánnám magamnak (Szerintetek is agyamra ment a felújítás? Már itt is egyből az ajtókat néztem és rögtön kiszúrtam az illesztési hibákat - persze mert szerintem baromi rondán volt megcsinálva, pl az ajtófélfák purhabbal voltak rögzítve ami a fürdőszobatükörben iszonyat randán bevillant) A kaja viszont nem volt nagy szám, és a félpanziós ellátásba nekik nem tartozik bele az ital, még a soft drink sem, szóval a vacsorához a colát, vizet, gyömölcslevet is pluszban kellett fizetni. Ja, és a szobai minibár tök üres volt. A wellness részlegre egyszerűen nem jutott idő, de elvileg van nekik.

Próbáltam napfelkeltét fényképezni (itt legalább nem kell korán kelni hozzá, fél 8 körül kel a nap), de a felhők miatt gyakorlatilag semmi nem látszott belőle. Pedig elvben régóta készülök rá, csak mindig lusta voltam felkelni és kimenni a tengerhez, de majd egyszer...

Ennél jobbat sajna nem sikerült :(

Szerencsére délre már kisütött a nap és egész jó időnk lett.

Néhány kép az ablakból:

A bal alsó képen ezek szörfösök lennének, bár nem nagyon sikerült felállni a deszkákon, vagy csak nem volt türelmem kivárni. Azért én nem értem hogy nem fagynak meg. Oké az a ruha, de a keze, lába, arca, feje??

 Vasárnap költöztünk vissza a házunkba, de mivel a hotelből délben ki kell jelentkezni a ház meg estig még építési terület volt, átmenetileg megint hajléktalanok lettünk , így a városban kocsikázással töltöttük az időt (hátha a gyerekek bealszanak), na meg mászókázhattak a parton egy kicsit. Érdekes, itt a városban alig akad egy-egy játszótér, olyan igazi debreceni Pagony-féle meg egyáltalán nincs, a strandokon viszont tök jó mászókák vannak - és a homokozó is óriási :))

Elég rendezetlen körülmények között, de a költözés másnapján megtartottuk a csajok szülinapját. (Figyelitek, látványosan fejlődtünk, asztalunk már volt!)  Én akartam sütni a tortát, de mivel a sütőm még nem funkcionált (ez nem tartozott a minimumfeltételek közé :) ) nem lett belőle semmi. Szerencsére a csajok a bolti tortának is örültek, a lényeg a hercegnő volt rajta.

Amúgy sütöttetek már mikróban tortát? Mivel rendes sütőm még nem volt, én megpróbáltam. Íme az eredmény:

A csodarecept:

5 evőkanál liszt, 4 ek cukor, 3 tojás, 2 ek olaj, 1 ek 10%-os ecet, 1/2 cs sütőpor

Először a tojást kell kikeverni a cukorral, majd hozzáadni az ecetet és az olajat és a végén a sütőporral elkevert lisztet. Mindez max 2 perc alatt megvan. Ezután egy szilikon gyümölcstorta-formába öntöttem és max. fokozaton 5 percig sütöttem. És kész a piskóta, 7 azaz hét perc alatt!! Kicsit fehérebb mint a hagyományos, de feljött, puha volt és legfőképp gyors, ami számomra a legfontosabb. :)) Gasztrosznobok kíméljenek, de szerintem tök tuti recept :)

A végeredmény:

A zselatin nem igazán dermedt meg, de ettől még mind egy szálig elfogyott. :)

 A születésnapi meglepetés pedig két kis tengrimalac volt. Már régóta nyúztak érte és végül beadtam a derekamat.

Íme Luci (Lucifer) és Peti. Sajnos már első nap történt egy kis baleset: Csenge leejtette Lucit akit combcsonttörést szenvedett :( Elvittem az állatorvoshoz, szerencsére túléli.

Azóta már meggyógyult, megint gyorsan cikázik a ketrecben, csak kicsit deformált maradt a lába :(

A csajok egyelőre etetik és még a takarításba is besegítenek. Kíváncsi vagyok meddig tart a lelkesedés...

Mikor már nagyon elegünk lett az albérletből-albéretbe vándorlásból kicsit megsürgettük a kivitelezőt, és amint meglettek a legszükségesebbek a költözéshez, pakoltunk.

A legszükségesebb alatt szó szerint a minimumfeltételeket értem, az ANTSZ ugyan tuti nem adna így lakhatási engedélyt, na de ez nem érdekelt.

Így nézett ki az első vacsora:

Mivel fűtés még nem volt (most sincs, de ennyire nem szaladok előre...), szóval Zsolt begyújtott a kandallóba, mi Eszterrel étkezőt varázsoltunk: egy ágykeret lett az asztal, kartonpapír terítő, két matrac szolgált ülőalkalmatosságként. Dobozból ettünk, ráadásul mivel az evőeszközöket nem találtam, kézzel. De lagalább mind  a 10 ujjunkat megnyaltuk a vacsi után :)

Rettenetesen el vagyok maradva a bloggal, de úgy van ez valahogy, hogy minél több restanciám van annál nehezebb elkezdeni. Na meg persze a szokásos időhiány nem is nagyon engedi, de ma végre rászántam magam. Persze a körülmények közel sem mondhatók ideálisnak: ugyan beköltöztünk a házikónkba végre, de ma már mehetünk is: az ajtós cég vagy összekevert valamit vagy ennyire hülyék, de festetlenül hozták ki az ajtóinkat. Persze mi mindketten dolgoztunk, mire délután hazaértünk már az összes ajtófélfa fel volt rakva. Ráadásul az aszalos a lakásban csiszolgatta  őket úgyhogy azt hittem megölöm mikor megláttam, hogy hogy néz ki a frissen festett fal: por, faforgács mindenütt!És még neki állt feljebb... Végül most ott tartunk, hogy a konyhabútorossal festetjük le. Magukat  az ajtókat el is vitte, de a félfákat már nem  lehet leszedni, úgyhogy azt helyben csinálják; csakhogy a lakkot nem szerencsés belélegezni,  meg utána újra festik az összekoszolt falakat, úgyhogy ma megint költözünk, most épp a pár utcával arrébb levő szállodába. De hát úgy szép az élet ha zajlik, nem? A szállodaszámlát meg majd átadom az ajtós cégnek fizetségképpen. Én türelmes ember vagyok, de ez már nekem is sok.

Ráadásul itt is kezd hideg lenni, most már ősz van. Múlt hétig még 20 fok kötül volt nappal, de a héten lehűlt a levegő, csak 15 fok van, így tárva-nyitva levő ajtóknál nem épp szerencsés. Arról nem is beszélve, hogy mivel a beltéri ajtókat  elvitték a műhelybe festeni így még wc-re is a Burger Kingbe járok ha nem akarok a munkások előtt... De a legrosszabb az a nő aki most épp csiszolja az ajtófélfát és közben borzalmasan énekel. -Otthon, édes otthon....

De visszatérve októberre:

Elcheben voltunk átvenni a kocsit és épp belefutottunk egy fiestába: a hétvégén  középkori vásárt tartottak.

Nem hagytuk ki, nagyon finom valamit ettem. A nevére már nem emlékszem, de gyakorlatilag olyan volt mintha a héjában főtt krumpliba töltötték volna a gyrost.

 Sétáltunk egyet a pálmaligetben is, ami 2000 óta a Világörökség része, hu.wikipedia.org/wiki/Elche gyönyörű pálmaerdő. Már jártunk itt korábban, csak nem értem rá írni róla  a blogban, úgyhogy néhány tavaly nyári kép:

Idén csak a csajok ünnepelték a Halloween-t. Az iskolába jelmezben kellett menni, ők kis boszorkák voltak. Tervben volt hogy elmegyünk este valahová, de annyira fáradtak voltunk, hogy inkább otthon maradtunk, bár az utcán összetalálkoztunk néhány csontvázzal,  boszival, tökkel és egyéb rémséggel, úgyhogy kicsit sajnáltunk, de lesz halloween jövőre is :)

 Ismét kirándultunk egyet a világítótoronyhoz ahol már tavaly is jártunk

bodnarcsalad.blog.hu/2009/09/14/l_alfas_del_pi

Szerejük ezt a helyet, nagyon szép a táj és a lányok is élvezték.

Kedvencük a sziklamászás volt :) Az időjárás elég változékony volt, hol levetkőztünk egy pólóra, hol vissza a kardigánt, estére úgy nézett ki hogy esni fog de aztán mégsem...

Egy csomó bogyót, virágot, őszi termést szedegettünk. Sötétedett mire leértünk.

By night...

Mostanában gyakran panaszkodom, hogy nem halad az építkezés. Meg hogy a kocsi még mindig sehol. Erre gyakorlatilag nemtől, kortól nemzetiségtől és minden egyébtől függetlenül rendszeresen a standard választ kapom:

Ez Spanyolország!

Miért is várnék mást? És mindenki belekezd a saját történetébe, hogy ő is épp 9 hónapra kapta meg az autóját, már fél éve vár az új ablakaira... És elkezdődik egymás "túllicitálása" :)

Akkor is én vezetek a kertésszel (ő mondjuk angol) aki még április körül jött ide hogy levágja a ház előtti túllombosodott fát (Szándékosan nem azt írom, hogy megmetszi, merthogy költői túlzás lenne metszésnek nevezni a láncfűrésszel történő formára alakítást  - oké, talán a kertész megnevezés is túlzás, na de őt az ingatlanügynökség küldi meg fizeti, a fa meg nem az enyém, szóval nekem tök mindegy.) Tehát idejött áprilisban egy szép tavaszi reggelen, majd mielőtt munkához látott volna elment, hogy még iszik egy kávét. Azóta várom vissza....

Mondjuk őszintén szólva még mindig a spanyolokkal volt a kevesebb bajom. A konyhabútoros spanyol, ő már kész van a bútorral, csak azt várja hogy a konyhámban befejezzék a festést és jöhessen beállítani. A kandallós spanyol volt, ő is időben jött. A napelemes ellenben angol, rá egy hetet vártunk a nyomáspróba miatt, a munkások a házban oroszok, a főnökük meg belga, na ők a gyenge láncszem a gépezetben, nem értem miért kell 3 napig csempézni egy 2 nm-es wc-t...

Bár ettől függetlenül a spanyolok sem egy kapkodós népség, de ők legalább megmondják előre, hogy mire számítsak (pl. a bútorboltban mondták, hogy augusztusban nem dolgoznak a gyárban, csak szept. közepére lesz itt a bútor. De akkorra itt is lett. A konyhabútoros is mondta, hogy 4-6 hét mire elkészül - de addigra kész is lett.)

Úgyhogy én még mindig a spanyoloknak adom a pontot.

A költözés első lépése a pillanatyi életünk dobozokba rendezése. (Ez a közösen töltött kicsit több mint 10 évünkből ha jól számolom 6 x fordult elő eddig, szóval már van rutinunk)

Fogalmam sincs hogy csináljuk, de hiába érkeztünk ide is néhány bőrönddel, most az egész kórház nekünk gyűjti a kartondobozokat és mégsem elég.

Egy néhány nappal ezelőtti részeredmény:

(A zsákokban csak és kizárólag a csajok plüssjátékai vannak. Természetesen nem mind, csak amit képesek nélkülözni az elkövetkező két hétben.)

Először is helyet kellett csinálni a dobozoknak. A garázsba eddig az előző tulaj által itthagyott bútorok voltak, most abból szelektáltunk és elkezdtük a ház elé kipakolni. Itt szerencsére nem kell vacakolni AKSD felhívásával meg lomtalanítással, egyszerűen kiteszem a kuka mellé ami nem kell és már viszi is aki hasznát tudja venni. Nem telt el 2 perc, megjelent az első furgon, hogy csak nem kidobni készülünk ezeket? Mondtuk, hogy válogasson kedvére. Az eredmény:

Amennyire tudta megtömte  a kocsit, még egy havert is felhívott segítségül. Elvitték az egész konyhaszekrényt, lámpákat, székeket, még a művirágokat is. Mi közben elmentünk ebédelni meg pakolászni és pár óra múlva mentünk csak vissza a házhoz. Meglepődtünk, mert a piros kanapé meg egy-két szék, apróságok ott maradtak. Nem értettük, hogy ha a törött éjjelilámpát meg a fületlen fazekat elviszik akkor ez miért nem kellett?

Nekiálltunk kipakolni a kukához, mert eddig a garázs előtt, a ház oldalánál volt az utcán.

Egész otthonosan berendeztük, nem? :)

Itt sem telt el két perc, megjelent  egy másik fickó, hogy elviheti-e. Nem értettük, hogy mitől ilyen kapós ha eddig meg több órát is kint volt és mégsem kellett senkinek. Aztán rájöttünk: ha a kuka mellett van akkor egyértelmű hogy szemét, de a ház előtt nem tudták, hogy mi a célunk vele és mivel nem voltunk ott, nem tudták megkérdezni. És senki nem nyúlt hozzá, órákon át, még egy poharat sem vittek el. Ennek azért örülök :)

Ami mégsem kell senkinek azt pár napon belül a kukások elszállítják.

És még egy kép:

Pakolászás közben.

A potyautas: :)

Pepét mindig elbűvölték a kukásautók. Még Magyarországon is mindig megnéztük oviba menet péntekenként ahogy ürítették a kukákat. Itt Spanyolországban el vagyunk kényeztetve mert minden nap járnak. :) (A kép a gugliból van, nem én fotóztam, nálunk fehérek vannak)

Igaz, este 10 körül jön, így iskolaidőben általában lemaradnak róla, de nyáron meg szünetben mindig integetnek neki, a rendesebbek meg vissza is dudálnak.

Nos, Pepe pályaválasztási tervei között első helyen a kukásautó-sofőrség szerepel. És senki ne mondja, hogy ez nem női szakma, a mi utcánkban is női sofőr jár!

A csajok azt tudják, hogy ebbe a suliba ahová most járnak érettségiig kell járni. Mivel azt tisztáztuk, hogy itt ugyan rengeteg jó dolgot fognak tanulni de ezek között a kukásautó vezetési ismeretek tudtommal nem szerepelnek, Pepe visszakérdezett:

- Akkor azt majd az egyetemen fogjuk tanulni?

Hát, ahogy a felsőoktatás mai színvonalát elnézem, lehet....

Helyszín: kórház

Időpont: 4:20. hajnalban. (Amúgy az ügyelet 20. órája. Ébren.)

Szitu: 10 hónapos gyerekkel érkeznek.

Orvos (én): Mi történt?

Anyuka: "Pues, nada". Azaz: Nos, semmi.

Ha SEMMI, akkor miért tetszett jönni?????!!!

Negyed órával később 4:35. Még mindig hajnal.

8 éves gyerek. Megy a hasa. 3 napja. Gyerekorvos látta, kapott gyógyszert, diétás javaslatot, mindent. De azért bejönnek a sürgősségire is. Csak hogy megmutassák nekem is.

A szokásos kérdés, mi a baj? Válasz: "Pues, nada." Nos, semmi.

Ha SEMMI, akkor miért tetszett jönni?????!!!

Könyörgöm, ha már orvoshoz megy valaki hajnalok hajnalán, legalább álljon elő valami panasszal, de ez a "tulajdonképpen nincs semmi, csak..." ez kikészít. Még akkor is, ha ezt "csak úgy" mondják, bevezetésképp. Hajnal 4-kor nincs humorérzékem.

(Amúgy az első gyereket azért hozták, mert jött a foga és sírt. Ja, az enyémek is sírtak. Csak nekem jobb volt, mert sztereoban :)  )

 Most mondhatnátok, hogy bal lábbal keltem fel. Pedig ez lehetetlen, le sem feküdtem :)

Amúgy meg igazoltan antiszociális vagyok. És épp shubom van.

Itt kicsit megkésve érkezik, már ha ősznek lehet nevezni azt, hogy a héten kétszer is esett az eső és csak 23 fok van délután... :)

Itt nem lehet látni sárgás-barnás-vöröses színbe forduló fákat, hulló faleveleket. Kicsit azért hiányzik.

Helyette az ősz színei felénk:

Némelyik kicsit már elvirágzott, de a kedvenc fáim szeptember óta dugig vannak virággal, csak a nagy rohanásban sosem értem rá lefényképezni.

A fák törzse tele van nagy tüskékkel, levél némelyiken  alig, az egész viszont dugig virággal. Valahogy így:

Hát nem gyönyörű?

Még néhány további kép: