Mostanában gyakran panaszkodom, hogy nem halad az építkezés. Meg hogy a kocsi még mindig sehol. Erre gyakorlatilag nemtől, kortól nemzetiségtől és minden egyébtől függetlenül rendszeresen a standard választ kapom:

Ez Spanyolország!

Miért is várnék mást? És mindenki belekezd a saját történetébe, hogy ő is épp 9 hónapra kapta meg az autóját, már fél éve vár az új ablakaira... És elkezdődik egymás "túllicitálása" :)

Akkor is én vezetek a kertésszel (ő mondjuk angol) aki még április körül jött ide hogy levágja a ház előtti túllombosodott fát (Szándékosan nem azt írom, hogy megmetszi, merthogy költői túlzás lenne metszésnek nevezni a láncfűrésszel történő formára alakítást  - oké, talán a kertész megnevezés is túlzás, na de őt az ingatlanügynökség küldi meg fizeti, a fa meg nem az enyém, szóval nekem tök mindegy.) Tehát idejött áprilisban egy szép tavaszi reggelen, majd mielőtt munkához látott volna elment, hogy még iszik egy kávét. Azóta várom vissza....

Mondjuk őszintén szólva még mindig a spanyolokkal volt a kevesebb bajom. A konyhabútoros spanyol, ő már kész van a bútorral, csak azt várja hogy a konyhámban befejezzék a festést és jöhessen beállítani. A kandallós spanyol volt, ő is időben jött. A napelemes ellenben angol, rá egy hetet vártunk a nyomáspróba miatt, a munkások a házban oroszok, a főnökük meg belga, na ők a gyenge láncszem a gépezetben, nem értem miért kell 3 napig csempézni egy 2 nm-es wc-t...

Bár ettől függetlenül a spanyolok sem egy kapkodós népség, de ők legalább megmondják előre, hogy mire számítsak (pl. a bútorboltban mondták, hogy augusztusban nem dolgoznak a gyárban, csak szept. közepére lesz itt a bútor. De akkorra itt is lett. A konyhabútoros is mondta, hogy 4-6 hét mire elkészül - de addigra kész is lett.)

Úgyhogy én még mindig a spanyoloknak adom a pontot.