Az iskola végeztével minden szülőben ott van a kérdés, hogy mit is csináljon a csemete a rengeteg szabadidejével a nyári szünetben. Érdekes, ezen csak mi, szülők problémázunk, a csajok kerek perec megmondták, hogy itthon akarnak játszani és uszonyt növeszteni a medencében. :) Persze ez nem ilyen egyszerű, mert a mai modern szülő még játszani sem hagyja a gyereket. Illetve dehogynem, csak legyen kézségfejlesztő az a játék. (Persze ha megkérdeznénk a szülőket, szerintem a legtöbbnek halvány lilája nem lenne, hogy pontosan épp milyen kézséget is fejleszt az a drága játékszer, na de hát rá van írva a dobozra hogy kézségfejlesztő, akkor meg csak jó lehet, nem? :) )

Nálunk ez a kérdés most annyiban aktuális, hogy a sulijukban 3 hetes nyári tábor van. Az én időmben azt hiszem napközis tábornak hívták az ilyesmit, ahol kb. gyerekmegőrzés folyt míg anyukáék dolgoztak. Az első hétről adott volt hogy lemaradnak, mert akkor voltak nagyizni Magyarországon, de még 2 hétre akkor is be lehetett iratni őket. Nem is annyira  a gyerekmegőrzés a cél mert hát van bébiszitterünk, de ott legalább hallanak angolt meg spanyolt, itthon meg úgyis csak magyarul karattyolnak és azt a keveset is elfelejtik amit tudtak. (TV-t továbbra sem nézünk, úgyhogy onnan nem ragad rájuk semmi, de ez azt hiszem nem akkora hátrány) Ennek a csajok nem hogy nem örültek, de kifejezetten tiltakoztak, minden reggel sírva indulnak el. Már komolyan megsajnáltam őket :( Mert hát a nyár nekik is jár, miért is kell ilyenkor erőltetni olyasmit amit nem szeret? Sokszor elgondolkozom, hogy most ezzel jót teszek neki, hiszen idegen nyelvi környezetben van és az jó, vagy csak kicseszek vele? Ha engedek és nem kell járnia akkor szeptembertől ha kötelező lesz mi lesz? Lassan 6 évesek, és még mindig olyan közelharcot kell vívni reggel mint mikor elkezdtük az ovit. A héten vége a tábornak, aztán tényleg itthon lesznek egész nyáron, de ősztől megint kezdhetjük előlről az egészet?? Látom a többi gyereket is akik jönnek, egy-kettő pityereg, de a többség mosolyogva jön reggel, van aki egyenesen repül a terembe játszani. Az enyémek meg úgy néznek rám mintha koncentrációs táborba adnám le őket. Mindig irigyeltem azokat az anyukákat akik a boltokban vagy a konditeremben is simán otthagyják a csemetét a gyerekmegőrzőben, az enyémeket lehetetlen. Igazi matricagyerekek, le se lehet vakarni őket. Persze ilyenkor vigasztalom magam, hogy hamar felnőnek és pár év múlva csak azt hallom majd, hogy "Elmentem. -Hová? -El. -Kivel? -Haverokkal. -Mikor jössz? -Majd." És akkor majd visszasírom ezt az időszakot :))

Na, befejezem a lelkizést, csak ezen most nagyon elgondolkoztam.