Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam egy sort se, mea culpa meg minden (most mondhatnám, hogy hamut szórok a fejemre, de újabban hullik az magától is...)
Szóval amiért ilyen elfoglalt voltam, hogy még egy pár sorra sem futotta:
elvágtuk az összes, még Magyarországhoz kötődő fizikai szálat: eladtuk a házat és az autót is.
Elég ambvivalens érzés, az egyik szemem sír, a másik nevet (nem, nincs kötőhártyagyulladásom)...
Sajnálom a házikót, mert igazán szerettem. Olyan volt (legalábbis nagyjából, mert persze idővel azért változtattam volna pár dolgon), de tényleg olyan volt amire nekünk szükségünk volt, amilyet elképzeltünk. Gyakorlatilag benne volt az egész magyarországi életünk, már épp kezdett pofásodni (mert persze sosem volt teljesen kész), mikor otthagytuk. Meghagytuk, amolyan utolsó menedékként, ha mégis úgy alakulna, hogy visszatérünk. De mivel nagyon úgy néz ki, hogy nem, ilyen messziről pedig macerás fenntartani, hát meghirdettük, és minden várakozást felülmúlt, gyakorlatilag egy hónap alatt vevője lett. (Naná, mondom, hogy jó ház :)) )
Persze hogy ne felejtsük el egykönnyen, jól megnehezítette a dolgunkat a sors: vasárnapra foglaltunk repjegyet, hogy hétfőn aláírhassuk a szerződést. Persze a vacak vulkán miatt törölték a járatot. Így szombati 24 órás ügyelet után (mindketten ügyeltünk), vasárnap délben kocsiba vágtuk magunkat. GPS: menjen 2855 km-t. Na kösz :) Irány északnak, Barcelonán át dél-Franciaország-Olaszország-Ausztria, és akkor már csak Magyarországot kell keresztbeszáguldani és már ott is vagyunk :)
A franciáknak nagyon szimpik voltunk, 4x is lefotóztak minket az autópályán. Az elsőnél csak meglepődtünk, hogy mi villant, csak nem trafipax? Még fel sem ocsúdtunk, megint villanás: aha, most már biztos, hogy trafi. Aztán még vakuztak egyet egy alagútban, majd még egyet, mielőtt kijöttünk volna az országból. Akkor már mondtam, hogy "csíííz" :)) Gondoltam írok egy levelet a közlekedésieknek, hogy ugyan már, amelyik a legjobban sikerült, elküldhetnék a családi albumba :) Szerencsére állítólag ha helyben nem intenek le minket akkor megúsztuk. (Legalábbis elég nehéz lenne megtalálni minket: magyar rendszámú kocsi, ami mire kijön a büntetés már nem a mi nevünkön van, de persze visszakeresve a régi tulajt kiderül, hogy valahol külföldön él, de Mo-on hivatalos helyen senki nem tudja pontosan, hogy hol. Persze némi nemzetközi körözést kiadva épp megtalálhatnak minket, de nem hiszem, hogy ennyi energiát feccölnének néhányszáz eurós bírságba. Legalábbis nagyon remélem... Ja, meg hogy nem olvassák a blogot :)) )
Aztán beérkezve Magyarországra kb. 30 órás út után (oké, 5 órát aludtunk Marseille-ben egy parkolóban, de akkor is), a magyar valóság fogadott. Vettünk autópályamatricát, majd gondoltuk iszunk egy kávét a továbbmenetel előtt. Felhomályosítottak, hogy Eurót nem fogadnak el, váltsunk Forintot. Megtörtént (megtudtuk, hogy a papír kétszázast már kivonták, van helyette fém), majd két sima kávéért műanyagpohárban képesek voltak 940 magyar forintot felszámolni. Azt hittem dobok egy hátast, végigjöttünk fél Európán, ittunk kávét a spanyol-francia-olasz tengerparton az autópálya melett, 0.95-1.30 euró között volt egy kávé, pedig nem hiszem, hogy Hegyeshalom puccosabb hely lenne... Ja, és hosszú idő óta először itt talákoztunk vele, hogy nem adtak számlát... A benzin is itt volt a legdrágább...De az autópálya legalább olcsóbb :) (Egy ilyen útnál a benzin szerintem kevesebbe kerül mint amit pályadíjra fizettünk)
Ja, és ami még érdekes volt: itt Spanyolországban, ha magyar rendszámú kocsit láttunk vagy magyarul beszélnek a közelünkben, akkor mindig felfigyelünk rá. Hegyeshalomnál is jött a reflex, szóltam Zsoltinak: "nézd, magyarok" :)
Hétfőn hajnal 1-re értünk haza, ügyvédet menet közben áttettük keddre, így aztán némi alvás után másnap ügyvéd, bank, stb. Mozgalmas napunk volt, és ha már úgy alakult, hogy kocsival kellett mennünk (és szerencsére visszafelé már jártak a repülők), hát ott is hagytuk, mert időközben azt is sikerült eladni. (Mivel aktuális volt a műszakija, vagy itt műszakiztatjuk és akkor spanyolosíttatni kell, rendszámcsere, stb., ami nem kevés pénz és nem igazán éri meg, vagy hazavisszük, aztán vissza, de az meg macerás.)
Így aztán hirtelen megszűnt minden, ami még ahhoz az országhoz kötött minket. Legalábbis fizikailag...
Azért megvan az élet nagy körforgása: ha minden jól megy akkor itt keresünk egy házikót, és végre megint házasok leszünk (most kicsit olyan pucér-csigának érzem magam) :) Majd beszámolok a fejleményekről, addig drukkoljatok :)
Ja, és persze vasárnap indultunk, szárdán jöttünk,és persze másnap ügyelet. Aztán péntek reggel hazajöttem, és délután indultam Barcelonába. De ez már a következő történet :)
