Mivel itt már tombol a tavasz, úgy döntöttem, hogy jó volna némi tavaszi/nyári cipellőre szert tennem. Lázas keresésbe kezdtem, de semmi hordhatót nem találtam a környező boltokban. Nem tudom miért, de a spanyol nők vagy lapos hótaposókban járnak (ami ugye eleve azért fura, mert havat még csak hírből sem hallani erre), vagy szintén tök lapos balerinacipőkben, amiben a 10 centis tűsarkú csizmám után úgy érzem magam, mintha hanyatt akarnék esni. (Ja, ezt az egészet megfejelik azzal, hogy képesek ezekből a borzalmakból aranyszínűt vásárolni...) Vannak egyébként egészen jó cipők is, csak ne tennének rá böhöm nagy masnikat meg mindenféle színes kavicsokat, brr... ugyan soha nem olvasok női magazinokat, így nem vagyok képben, hogy ezek éppen mennyire "trendi" cuccok, de én konkréten rosszul vagyok tőlük. (Zsolti szerint mit vacakolok vágjam le a felesleget - ha ez ilyen egyszerű lenne, mi vagyok én, Michelangelo?! :)) )
Szóval kitartóan keresgéltem valami hordhatót, aztán mivel a közelben nem találtam, tettem egy kört Alicanteba, de ott is ugyanaz volt a választék. Azaz nem volt választék, mindenütt ugyanazt lehet kapni. Elche az ország cipő-fővárosa, (úgy rémlik földrajzból gimiben tanultunk is róla a Spanyolország ipara fejezetnél), és itt van egy köpésre, úgyhogy egyik nap át is mentünk Zsoltival szétnézni. (pasi létére tök jól bírja a cipőboltba be-cipőboltból ki túlélőtúrát, piros pont :) )
Az elchei kolléga megadta a pontos GPS koordinátákat, szóval célbavettük a város azon részét, ahol a legtöbb cipőbolt leledzik. Eredmény: semmi. De legalább sétáltunk egy kicsit a városban. Mindenki el van ájulva, hogy milyen szuper kisváros, hát... Persze közel sem láttunk mindent, de én nem ájultam el. (nálam eddig Valencia a favorit :) )
Azért persze volt pozitív tapasztalat is: betértünk egy turist infoba csak egy térképért, és (miért lepődök meg még mindig?) részletes tájékoztatást kaptunk a városban található látnivalókról, hogyan mikor merre lehet eljutni a legkönnyebben, és persze egy köteg prospektussal a kezünkben léptünk ki az ajtón. Imádom a spanyolokban, hogy tényleg őrülten segítőkészek. :) A város legnagyobb nevezetessége egyébként egy pálmaliget, ami a Világörökség Része, de mivel cipőt venni jöttünk, ezért kihagytuk, majd valamikor visszatérünk. Azért egy szuvenyíreket áruló bolban vettünk egy üveg datolyalikőrt meg datolyapálinkát, mint helyi nevezetesség, gondoltuk alapozásnak jó lesz a következő látogatás előtt. (a likőr kifejezetten vacak, a pálinka is csak egy fokkal jobb, de többet azért nem veszek, pláne, hogy aranyárban adják, 8 EU volt kb. 2x2 dl.)
Aztán mire ismét cipős területre tévedtünk, kénytelenek voltunk rádöbbenni, hogy ez nem a tengerpart, hanem "kőkemény" Spanyolország, azaz halál komolyan veszik a sziesztát és minden bezárt, a város pedig kihalt. Délután 5-6-ig, amit persze nem tudtunk megvárni, mert menni kellett a csajokért a suliba. Úgyhogy pár nappal később ismét vissza, mert itt van amúgy Európa legnagyobb cipőgyártó/árusító boltja amire még nem volt időnk, és hát ott már tuti kapok valamit!
Mikor megérkeztünk először tényleg fülig ért a szám, mert ekkora cipőboltot még nem láttam, de aztán rá kellett döbbennem, hogy a spanyol ízlés nem egyezik az enyémmel. Volt egy nyári kis papucs, ugyan nem ezt kerestem, de hamár megláttam... viszont jó drága volt, így nem vettem meg. Bár a Zuram szerint amennyit eddig benzinre költöttünk abból több párat is vehetnék... Továbbra sem volt meg álmaim topánkája, pedig már jelentősen leadtam az igényeimből. Zsoltinál itt elszakadt a cérna - konkrétan nem tudta, hogy most sírjon vagy nevessen- ezért sírva röhögött és indult a fényképezőgépért, hogy márpedig ezt nem hagyhatom ki a blogból. Úgyhogy a mai bejegyzést neki köszönhetitek :))
A jobb oldalon lent látható a gyár, ahol készítik a cipőket, bal oldalon pedig a bolt egy kis részlete, tényleg jó nagy. A csajoknak viszont láttam jó kis cipőket, szóval azért nem húzom le teljesen a helyet.
A városban van még egy cipőmúzeum is, ahol vásárolni is lehet (remélem nem múzeumba illő darabokat:)) ), és Eldaban, pár km-re ide is van egy nagy cipőgyár, tehát nem adom fel!
