Pár napja adódott egy lehetőség, miszerint kétnapos tüdőgyógyászati témájú kongresszus lesz Valenciában, ahová egy gyógyszercég megszponzorálja az utamat, már ha van kedvem és időm menni. Már hogyne lett volna :))
Péntek délután és szombaton volt program, de mivel pénteken 3-ig dolgoztam, kicsit késve értünk oda (egészen pontosan az előadásokról praktikusan lemaradtunk, de a vacsihoz pont időben érkeztünk, úgyhogy annyira nem voltam elkeseredve...). Mint tudjátok utálok vezetni, de szerencsére Hector megszánt és ő nyomta le az utat.
Este vacsi a szálloda éttermében. Mit mondjak, nagyon puccos étterem, gyönyörű kilátással a szálloda tetejéről, de nekem már túl modern. Először állófogadás jelleggel kis tálcákon mindenféle csipegetnivalót hoztak körbe, legalább 15-20 félét. Érdekes volt az előttünk készített mini-vattacukor is, de a pálmát a kis pipettára feltűzött sonkaszelet vitte, a pipettában pedig sárgadinnye lé volt, így ha bevettük a szánkba és megnyomtuk a pipetta végét akkor a sonkával együtt élvezhettük a sárgadinnye ízét. Hogy bizarr vagy jó, az ízlés dolga, nekem bejött. :)
Ezután következett maga a vacsora, bár Ruth, a gyógyszercég képviselője nem győzött szabadkozni, hogy nem ismerte az éttermet mielőtt ide szervezte a vacsit... Sok fogás volt, mind valami szenzációs látványt nyújtott (szerintem külön dekoratőrt alkalmaznak) , de nem cseréltem volna el egy jó kis csülökre Pékné módra, vagy legalább a sarki kocsma paella-jára... A legborzalmasabb a martinispohárban felszolgált májkrém-szerűség volt, almalekvárral a tetején, kis csokimázzal borítva. Brrrr :(( Többféle bort is felszolgáltak, legalább ennyi jó volt az estében :)
Másnap mindez a gyakrolati résszel folytatódott. Kis csoportokra osztottak bennünket, mindenki kapott egy PDA-t és egy notebook-ot. A notebookon különféle esetbemutatások, videók, röntgenek, spirometriai grafikonok, stb. voltak, a hozzájuk kapcsolódó kérdésekre pedig a PDA-n kellett válaszolni. (A legjobban az esetbemutatások tetszettek: egy rendelőben videora volt véve ahogy a doki vizsgálja a beteget, hallottuk amit a fonival hallgatózott, kérhettünk röntgent, labort, stb., az eredmények ismeretében kérhettünk újabb vizsgálatot vagy indíthattunk terápiát, és a végén megtudtuk, hogy helyesen jártunk-e el.) Pihenésképpen pedig tracheostomiás és intubációs gyakorlatok voltak ambu-babákon. Nagyon élveztük mindennyian :)
A végén persze mindenki megtudta a saját eredményeit (bevallom, a spirometriaban van mit fejlődnöm...), aztán kivetítőn ismét végigmentünk a kérdéseken és megbeszéltük a válaszokat. Így kis csoportokban egész családias volt, és tényleg nem mondható unalmasnak, nagyon élvezte mindenki. Nem beszélve arról, hogy sok valóban hasznos és gyakorlatias infót is kaptunk, úgyhogy tényleg megérte eljönni. Ja, és mint megtudtam, itt a spirometriákat a legtöbb háziorvosi rendelőben elvégzik, a házidoki kiértékeli az eredményt, nem kell ezért pulmonológushoz szaladgálni, mint otthon. (Na persze alap, hogy itt a legtöbb rendelőben fussa hozzá való gépezetre...)
Délután úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk a szálloda további vendégszeretetét élvezni és inkább egy másik helyre mentünk ebédelni, ami már összehasonlíthatatlanul jobb volt. Igaz, kb. 100 km-rel arrébb kocsikáztunk érte, de mivel amúgy is útba esett hazafelé, mindenképpen megérte. Itt is nagyon sokféle előételt hoztak, így kipróbálhattam a tengeri sünt, az osztrigát, mindenféle rákot (nekem egyszerűen csak rák, bár mindnek másfajta neve van, de nem bírtam megjegyezni), és a főételek is nagyon finomak voltak.
A képen balra mellettem Hector, jobbra a társaság akivel együtt voltunk, az összetétel elég vegyes, kb. 4 spanyol, a többiek dominikaiak, venezuelaiak, boliviaiak, kolumbiaiak és persze szerénységem. :)
Az egyetlen rossz az egészben az volt, hogy vasárnap ügyeltem :(
