... mármint Spanyolországban. 

A 24-e mint írtam ügyelettel telt: hajnal egyig egész csendes volt, utána mintha kisbuszt indítottak volna a kórházba, kettesével-hármasával jöttek a mentők. Volt minden: arritmia, pancreatitis, mellkasfájós, és (a spanyolok szerint elmaradhatatlan) vágott sebek, ami a karácsonyi sonka szeleteléséből származik. Ami a legmeglepőbb volt: hajnal négykor megjelent egy katólikus pap némi alkohollal és üdítővel felszerelve, így kívánt boldog karácsonyt a dolgozóknak. A fél SBO kivonult a mentőportához és ott énekeltek, koccintgattak, nagyon jó hangulat volt. Az egyik kollégám, Hector csinált fotókat, kértem, hogy küldje el nekem, ha megkapom felteszem őket :)

Sütöttem zserbót és flódnit, ezt vittem be a kórházba:  zserbó is elfogyott, de a flódni minden várakozást felülmúlt, elképesztő sikere lett. Persze ez nem annyira a sütőtudományomnak tudható be (bár kétségkívül finom volt :) ), hanem többek közt annak, hogy még sosem ettek mákot, így csodájára jártak. A főnököm a legnagyobb rajongóm: azóta lépten-nyomon mindenkinek azt ecseteli, hogy "ő amúgy nem szereti az édes sütit, de hogy ez milyen finom volt" :) Akik pedig nem ügyeltek és lemaradtak róla azóta azzal nyúznak, hogy mikor csinálok legközelebb :)

Már gondolkodom a szilveszteri repertoáron... Jövőre pedig sokkolom őket egy kis mákos bejglivel  :))

25-e reggel indultunk haza, így alvás nélkül kicsit fárasztó volt, de minden időben elkészült. Húslevest főztem, lévén, hogy a klasszikus halászléhez való halat erefelé nem kapni, tengeri halból meg nem hiszem hogy ízlett volna. No meg míg ez főtt magának addig ráértünk mást csinálni. Többek között kacsát, merthogy azt sütöttem. Szerintem nagyon jól sikerült, vettem hozzá chutney-t (ez egy fűszeres lekvárféle, rettentő finom), bár Zsolti nem osztotta ezt a véleményem...

Míg az ebéd sült-főtt addig feldíszítettük a fát, majd a lányokat elküldtük aludni, hogy nyugodtan járhasson a Télapó az ajándékokkal. Lett is meglepetés, mikor lejöttek és meglátták mi mindent hozzott nekik! (És a húgommal kb. 20 év után megint játszottunk ki nevet a végén?-t, esküszöm, most jobban szórakoztunk mint anno :)) )

Azért remélem jövőre nem kell megint ügyelnünk, mert ez így elég rohanósra sikeredett és a fáradtság is kijött rajtunk estére, így nem igazán lehet átadni magunkat az ünnepi hangulatnak :( (Úgy is mondhatnám, hogy este már alig vártuk, hogy végre aludhassunk)

(És most végre feltehetem ezt a giccses karcsonyi képkeretet amit egész évben kerülgetek :) )