Következő tervezett állomásunk Lyon volt. Nem maga a város miatt, inkább csak ez volt félúton Füssen és Spanyolország között. Magán a konkrét útvonalon előre nem gondolkodtunk, viszont amikor már aktuálissá vált a kérdés nagy dilemma elé kerültünk: Menjünk keresztül Svájcon, kockáztatva, hogy a határon lenyúlják vagy legalábbis megvámolják a több mint 70 üveg bort amit hoztunk, vagy kerüljünk és így tegyünk meg több mint 200 km kitérőt. Szakadt az eső, hideg volt, meg amúgy is eleget autókáztunk mostanában, úgyhogy egy életünk egy halálunk, mentünk Svájcon keresztül. Az eső nekünk dolgozott, annyira szakadt, hogy alig bírta az ablaktörlő. Így viszont a határon senkinek nem volt kedve velünk foglalkozni, megvettük a kötelező autópálya matricát (Kb. 40 Euro, de az egész naptári évre érvényes - ami minket kevéssé vigasztal, nem szerepel a terveink között a közeljövőben újabb svájci út), aztán mentünk az orrunk, illetve a GPS után.

Zürich közelében csendesedett a zuhé, mire odaértünk pedig pont elállt, így bementünk egy kis sétára, ebédre, csokizásra.

Nyilván a szinte folyamatosan szemerkélő esőben nem nagy élmény a városnézés, de mivel nem túl nagy maga az óvárosi rész, így nem volt vészes.

A Limmat folyó két partján sétálhattunk a régi árkádos épületek tövében. A svájci precizitást és makulátlan tisztaságot mi is megtapasztaltuk, még a kisebb sikátorokban sem volt eldobált szemét vagy kutyagumi. Az árak viszont eszméletlen magasak, talán a legdrágább Európában. Mivel konkrét célunk nem volt és nem is terveztünk városnézést (pár órával azelőtt még azt sem tudtuk, hogy itt fogunk kikötni) céltalanul, térkép nélkül lézengtünk az utcákon és azt néztük meg amibe belebotlottunk.

Így akadtunk a szent. Péter templomra, amit a 18. században építettek, a toronyóra Európa legnagyobbja: majdnem 9 méter átmérőjű.

És ha Svájc, akkor nem csak óra, hanem bicska és csoki is. Zsolti szerzeménye a svájci bicska én pedig Gombóc Artúr módjára csaptam le: kerek csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé... mind jöhet  :-)

Tovább sétálva a folyóparton, a Münster híd lábánál található a Fraumünster,  amit Marc Chagall üvegablakai díszítenek. Mindegyik ablakban más szín dominál és bibliai jeleneteket ábrázolnak.

Átkelve a hídon jutunk a Grossmünsterhez, amelynek az egyik tornyába  fel lehet menni (gyalog, lift nincs!), gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az ikertornyokat évente 4 alkalommal kék zászlóval szokták fellobogózni (április 3-án, a céhek ünnepén, május 1-én, augusztus 1-én, ami egy svájci nemzeti ünnep és szeptember 2. hétvégéjén , a "Knabenschiessen" -kor, ez valami Tell Vilmos íjászverseny lehet ha jól értettem.)

Ennél több nem fért a napunkba és az eső is újból rákezdett, úgyhogy visszasétáltunk a kocsinkhoz és tovább gurultunk Franciaország felé.