Mivel mindketten először voltunk Rómában nem hagyhattuk ki a "kötelező" műemlékeket.

Úgy is mondhatjuk, hogy más nem is nagyon fért bele a három napba ami a városnézésre jutott, a lábunkat pedig térdig lejártuk, de megérte :) Nem szándékozom ódákat zengeni a városról. Egyrészt már megtették mások előttem, másrészt pedig nem lettem "szerelmes" Rómába. Tetszett, még szeretnék visszajönni, de nem szeretem az olasz mentalitást, közlekedést, és nagyon drágának találtam mindent, a szolgáltatások minősége pedig nem mindig állt arányban az árral. Azért volt kivétel, de erről később. :) A három nap alatt pizza-pasta-fagyi "szentháromságon" éltünk, de szükség is volt a kalóriára ennyi talpaláshoz úgyhogy nem volt lelkiismeretfurdalásunk. (Azért a tésztákra kicsit keveseb olívaolajat is önthetnének, kivétel nélkül mindegyik tocsogott benne, gondolom ez így tradícionális - vagy csak mi fogtuk ki?)

Inkább képeket mutogatnék és néhány praktikus dolgot írnék, hogy másnak ne kelljen háromszor visszamenni a Szent Péter Bazilikába, hogy bemehessen a főoltárhoz. (Bár az infó nem száz százalékos, mert mi pl. ennek ellenére sem jutottunk be...)

Kezdjük ott, hogy estére értünk a városba, gyorsan lokalizáltunk a szállodát, elintéztük a formaságokat és sétáltunk egyet, ami, mivel a Vatikán mellett laktunk a Szent Péter teret és környékét jelentette. Első este még nem spóroltunk az energiánkkal, miután körbejártuk a teret még elsétáltunk az Angyalvárhoz és a Piazza del Popolo-hoz is. Harmadik nap már nem voltunk ilyen virgoncak...

Most néhány kép by night, bővebben később, ahogy időm engedi. Mindenkitől bocs, de most elmerültem a szabadságban és ez a blogírásra is igaz.

Folyt. köv.