Elnézést hogy csak távirati stílusban érek rá írni, de hát elnyelt minket a nyár, mert amellett hogy dolgozunk és házfelújítunk, azért csak ki kell használni hogy tengerparton lakunk, szóval alig jöttem haza ügyeletből a csajok már harci díszben, hogy menjünk már a tengerhez :) Remélem most mindenki átérzi sanyarú sorsunkat... (meg az iróniát a sorok közt :))

Algarban a kaktuszokon kívül van egy kis patak is, aminek ugyan jéghideg a vize, de rengetegen járnak fürdeni erre. Zsolti először nem akart belemenni, én bátrabb voltam, bár olyan érzés volt mintha késsel vágná a lábamat a hideg víz. Nem tudom hány fokos lehetett, de nagyon hideg, az biztos. Persze a kinti 35 fokban más, amikor már megszoktam akkor még jól is esett. Aztán meggyőztem a Zuramat is :)

Volt a vízesésnél 3 fiatal srác, nagyon vaciláltak hogy bemenjenek-e. Gyorsan kezükbe nyomtam a fényképezőt, hogy amíg gondolkoznak addig ugyan fényképezzenek le minket. A srácok elkezdtek röhögni, hogy na lám én nő létemre simán beleugrom, bezzeg ők... :)