Az eredeti tervünk szerint nem akartuk lenyomni egyben az utat, lévén még nekünk is fárasztó nemhogy a két gyereknek, úgyhogy némi városnézéssel közbeiktatott hazautunk volt.
Persze már megszoktuk, hogy semmi nem megy simán így meg sem lepődtünk, hogy Firenzében (kb abban a percben mikor eljutottunk a városnéző sétánk legtávolabbi pontjára és épp visszafordultunk a szálloda felé) elkapott minket egy komolyabb jégeső, így vagy egy órát dekkoltunk mindenféle ereszek alatt, hogy ne ázzunk pacallá. Azért készült néhány szép kép az épületekről, sajna bemenni nem volt időnk, na meg nem bírtuk volna cérnával végigállni az irdatlan sort mindenütt. A legjobban a Ponte Vecchio tetszett, ez egy híd az Arno folyón ami tele van apró házakkal, mindegyik egy-egy kis ékszerüzlet, "ékszerdoboz", csodálatos, gyönyörűen megmunkált ékszerekkel. Csorgattam is a nyálam rendesen :))
Délután Velencének vettük az irányt, estére oda is értünk. Egy rövid séta és vacsi után kidőltünk, a városnézést másnapra halasztottuk.
Pepének nagyon bejött az autentikus olasz spagetti, szinte az egész tányérral megette, ami pedig rá igazán nem jellemző, úgyhogy már ezért megérte eljönni. Ja, és folyton emlegetik hogy válság van, de alig találtunk egy szabad asztalt ahol délben ebédelhettünk, a gondolák tele voltak, pedig igen borsos az áruk, 100 eurot akartak tőlünk kérni egy fél óráért. Maradtunk a vaporettonal, ennek legalább megvan az az előnye, hogy nem borítják fel a csajok a folytonos ugrabugrálásukkal :) A gondolára pedig majd egyszer az urammal valami romantikus édeskettesben befizetünk :)
