2009. április 10-én, péteken érkeztünk Madridba. Persze hoztuk a formánkat, szakadt az eső ... (mint tavaly Tunéziában és Németországban, mint előtte Párizsban, mint  az összes létező alkalommal mikor a Balatonon nyaraltunk,  stb.) Nem is nagyon akart javulni még egy jó hétig, szóval reménykedtünk, hogy így válság idején nem jön rá a Turisztikai Hivatal hogy itt vagyunk, mert tuti kitiltanak minket. Bár megfelelő sajtóvisszhanggal még meghívást kaphatunk valahová a Szaharába...

Szóval megérkezés után komoly problémát jelentett a csomagok és gyerekek beszuszakolása a kocsiba (még szerencse, hogy fedett parkolóban voltunk, még így is eléggé eláztunk). Nagy nehezen elindultunk és hála a GPS-nek csak alig egy fél tucatszor tévedtünk el míg végre kikeveredtünk a városból. Innen már csak 500 km éjszaka, szakadó esőben és meg is érkeztünk Torreviejába. Egészen pontosan Orihuela Costára, merthogy a ház amit bérlünk közigazgatásilag már oda tartozik. Persze az ingatlanügynököknek itt minden Torrevieja, mert a térképen azt könnyű megtalálni, no meg az van tengerparti városként feltüntetve. Amúgy a part itt fel van osztva a városok között, így pl. Orihuela, ami amúgy nem közvetlenül tengerparti város, is rendelkezik partszakasszal.

Na, ennyi elég is a helyi közigazgatásról, úgysem érdekel senkit.

Szóval első este majd' megfagytunk, nem is értettük hogy nem lehet fűtést szerelni a házakba. Szerencsére pár nap alatt javult az idő (illetve kezdtük megszokni), így már nem kellett melegítőben aludni.

A Húsvét elég eseménytelenül telt, el voltunk foglalva a berendezkedéssel. Megismerkedtünk a szomszédokkal: mögöttünk két német házaspár, mellettünk egyelőre senki, szemben madridiak, de ők csak Húsvétra jöttek, így hétfőn mennek is. Ott pedig legalább lett volna két kisgyerek. Amúgy főleg nyugdíjasok laknak a környéken, srégen szemben pl. angolok. Kutya, macska rengeteg, ennek megfelelően sajna figyelni kell hová lép az ember, mert a végén még túl nagy szerencsénk lesz.

Zsolti hétfőtől áll munkába, be van szarva rendesen. Megértem, és örülök, hogy én még csak nyaralok.