Október elején pár napra Galíciába utaztunk, ami "Zöld Spanyolország" része, északon, az Atlanti-Óceán partján található. Egykor kelták lakta terület volt, ez a népzenében, a dudákban és a díszítő motívumokban jelenik meg leginkább. Az itt élő spanyolok magukat külön népnek tekintik (ők a gallegok), külön nyelvvel, mely valahol a spanyol és portugál keveréke. Ottjártunkkor jó 10 fokkal hűvösebb volt mint nálunk, nappal olyan 17-18 fok, felhős ég, de legalább nem esett. Spanyolország északi részein sokkal több csapadék hullik mint errefelé, ezért is zöld minden, fenyők, lombhullatók a jellemző növények, melyeket azért a parkokban tarkít néhány pálmafa is.
A tömegturizmus által nem annyira, illetve "nem úgy" kedvelt terület mint a déli tengerpartok vagy a nagyvárosok mint Barcelona, Madrid vagy Granada. Ide rengeteg zarándok jár az "El Camino" , az Út megtételére, hogy Santiagoba érkezve lerója tiszteletét Szent Jakab előtt. Persze ma már nem mindenki vallási megfontolásból teszi meg a több száz kilométeres utat, sokan a kihívást, egy nagyszerű túrát látnak mögötte. Nem egyetlen útról van szó, itt van egy honlap amin rengeteg információ található, többek között innen szedtem ezt a térképet is.
Magyarul és angolul pedig itt vannak olyan "Camino-blogok" amik az út szépségeiről és nehézségeiről írnak. Hátha valakinek kedve támad felkerekedni! Nekem jópár kollégám végigjárta vagy megcsinált rövidebb-hosszabb szakaszokat belőle.
A Camino-t a vándorok jellegzetes vándorbottal járják melynek végén ott láthatjuk a Szent Jakab kagylót, mely egyben a zarándokok jelképe is. Az út során pecséteket kell gyűjteni és sok zarándokszállás van ahol jelképes összegért fedelet biztosítanak az útra kelteknek. A többség gyalog vág neki, de vannak akik biciklivel vagy lóháton teljesítik a távot. Állítólag a vízhólyagokra (amiből mindenki garantáltan begyűjt vagy egy tucatot) a legjobb gyógymód a tű és cérna, de a pontos kivitelezést nem értem...
Az út vége Santiago de Compostela-ban a Katedrálisnál található, ami azt hiszem méltó befejezés, akár zarándoklatról, akár "csak" egy nagy túráról van szó. Vannak akik úgy emlegetik a Camino-t mint egy óriási múzeumot, hiszen maga az út gyönyörű vidékeken, városokon visz keresztül, a zarándokok ilyenkor útba ejtik és megcsodálják a helyi nevezetességeket is.
Mások nem elégszenek meg ennyivel, még olyan 80 km-t odább baktatnak és elmennek a Világ végére is. Nem vicc, Amerika felfedezése előtt úgy gondolták, hogy az Ibériai-félsziget nyugati pontján ér véget a világ, ezt a helyet ma is úgy hívják, hogy Finisterre , ami nem más, mint galíciai nyelven a "Fin de Tierra", azaz szó szerint fordítva : a Föld vége. (Azóta tudjuk, hogy Portugáliában van a legnyugatibb pont, de ez mit sem változtat a legendán) Az óceán mellett a kikötőben bronzból készült bakancs-szobor állít emléket a vándoroknak, a hosszú útról ide érkezők itt égetik el a bakancsukat, befejezvén a vándorlást, a lelki megtisztulást vagy teljesítvén a maguk elé kitűzött célt. Azt hiszem megérdemlik a tiszteletet.
Idén idáig nem jutottunk el, de mindenképpen ki akarom próbálni milyen lehet lelógatni a lábam egy szikláról a semmibe a világ végén, úgyhogy még visszajövök! :-)
És a jelmondat: No pain, no glory! :-)
