Dalí háromszögnek a Cadaqués (Portlligat) - Figueres - Púbol falvak által határolt területet szokták nevezni.
A szürrealista művész, Salavador Dalí ugyanis a katalán kisvárosban, Figueresben született, gyermekkorában a nyarak nagy részét Cadaqués-ben tölötte és feleségével, Galával is itt telepedtek le. Később Púbolban kastályt vásárolt neki, egy ideig ebben éltek, felesége halála után azonban egy tűzben súlyosan megsérült és többet nem tért vissza. Figueresbe költözött és itt is halt meg, a Dalí múzeumban van örök nyugalomra helyezve.
Cadaquesben a Portlligat kikötőben álló háza ma múzeumként látogatható. Jegyet elővételben a neten kell vásárolni, előre megadott időpontra. (itt: Dalí múzeumok, a nyitvatartás is fent van)
30 perccel a kezdési időpont előtt kell átvenni, így még van egy kis idő a tengerparton sétálni, gyönyörködni a tájban, mely megannyi Dalí festményt ihletett. (Az érkezéshez akármerről jövünk bőven szánjunk időt mert az autópályáról egy kanyargós keskeny mellékúton kell jönni ami bizony jelentősen megnyújtja az utazási időt.)
Dalí háza egyike a tipikus, erre a környékre jellemző fehér falú, kék ajtós házikóknak. Igaz, ő ebből többet is megvásárolt, összeépített, így egy egészen nagy, bár labirintusszerű lakra tett szert. Bent csoporttal, idegenvezetővel lehet közlekedni, de a kertben szabadon bóklászhatunk.
A lakásban érintetlenül hagyták az utolsó munkáit amit még befejezetlenül hagyott, karnyújtásnyira vannak tőlünk az ecsetek, vásznak, az ágy amelyben aludt vagy az asztal ahol evett. Furcsa, mindez nem is volt olyan nagyon rég...
Az ablakokból igazi "dalis" a kilátás:
A kertben pedig egymást érik a tojások, amit különösen kedvelhetett :)
Az egyikből ki is lehet kelni. Így ni:
(kb. senki nem hagyja ki a fotót, hát mi sem tettük, bár tény, hogy a kisgyerekek szórakoztak a legjobban :)
A kertben azért még van jónéhány meghökkentő dolog, mint pl. a szemétből, hajóroncsból épített emberalak, a medence, mint fallikus szimbólum, Michelin babák ülnek mindenütt és szinte minden sarokból egy kitömött állat néz ránk lakáson belül és kívül is. Egyszerre vicces, hihetetlen, elborzasztó és elgondolkodtató.
Dalí mellett nem lehet közömbösen elmenni. Valaki vagy imádja és elmélyülve tanulmányozza műveit, fedezi fel az apró részletekben megbújó rejtélyeket, vagy egyszerűen hülyének, őrültnek tartja és felháborodva szentségtörőnek titulálja.
Én magam még nem tudtam eldönteni, hogy melyik csoporthoz is tartozom :)
Vannak képei amiket imádok, és vannak dolgok amikre már határozottan azt mondom, hogy ez már túlmegy az általam elfogadható határon. Nem is annyira itt Cadaquésben éreztem ezt, mint majd a következő állomásunk során...
Zsoltit mindenesetre megihlette, hazafelé minden szemétkupacba valami nagyszerű műalkotást látott bele. :)
A szállásunk bent volt Cadaquésben, ami egy icike-picike falu a tengerparton. Aki jót akar magának az közvetlenül a part mellett foglaljon szállást mert ahhoz képest hogy egy porfészek vagy egy tucat kört tettünk mire megtaláltunk a szállodát. Minden utca picike, szűk és egyirányú, a terepjáróval nem volt egyszerű lavírozni.
A parton áll Dalí szobra (amiről sajna letört/letörték? a sétapálcát.
