Mielőtt megint felkerekedtünk még tettünk egy kitérőt a helyi Bormúzeumba. Nagyon kedvesen fogadtak minket, bár úgy tűnt nincs túl nagy forgalmuk. Ilyenkor mindig a Verdák mese jut eszembe , mint mikor a két turista eltévedt és csak az autópályát keresték, de mikor meglátták a kis autók őket, elkezdek kiabálni: Vendégek, Vendégek!

Amúgy egy picike múzeumról van szó ami alatt még pince is van, és természetesen régi borok, borkészítő eszközök, valamint a Villányi Borvidéket bemutató írások, képek találhatók. Az egyik képen a számok a pince felújításának évszámai (1908, 1958, 1981).

A Villányi Borrendet 1988-ban alapították, a múzeum a borrendé avatási szertartás helyszíne is egyben. A rend célja a hagyományőrzés, a villányi borok népszerűsítése. A tagokat alapos megfontolás után választják, nekik az avatási szertartáson a következő esküszöveget kell elmondaniuk:

“Én……………………..esküszöm, hogy híven megőrzöm a villányi borvidék első szőlőművelőjének, a római Venatus borpincéjének jelképes kulcsát. A villányi termőtájon termelt bort pártolom, hírnevét védem, valamint hirdetem azt az élvezetet, melyet a villányi bor több mint kétezer éve nyújt fogyasztóinak.
Vere valet”

Ruhájuk színéül azért a kéket választották, mert anno Liszt Ferenc "ibolyaillatú"-nak titulálta a villányi bort.