Itt van a közelünkben, mégis csak nemrég fedeztük fel ezt a várat és a mellette levő éttermet.

http://www.san-miguel-de-salinas.com/uk/castillo.asp

A vár magánkézben van, csak bizonyos alkalmakkor, rendezvényekkor látogatható, bár nagyobb termek bérelhetők pl. esküvőkre is. A granadai alhambra mintájára újították fel, nagyon jó állapotban van.

15-én lesz egy jótékonysági bál, csak sajna pont ezen a napon kell költöznünk.

Szeptember végén jártunk itt, még mindig nagyon sokan voltak és nagyon szép idő volt. (Ami itt konkrétan azt jelenti, hogy még javában 30 fok és hét ágra sütött a nap)

A vár mellett étterem van, az asztalunk pont erre a tóra nézett. még van mit rendbehozni a környezetén, de így is hangulatos volt. Asztalt pedig mindenképpen előre kell foglalni még szeptemberben is, legalábbis szombaton, mikor mi voltunk teltház volt.

A kacsák is épp akkor kaptak enni,

Mi paellat ettünk, a csajok meg szokás szerint szinte semmit. Pepe maradt a szokásos salátájánál - a lényeg, hogy legyen benne kukorica  :)

A paella-t ők "büdös rákos sárga rizs"-nek hívják...

Megtaláltuk  a kutat, amibe a kiskakast dobták a gyémánt félkrajcárjáért. Vajon felszívta már a begye a sok vizet?

Minden gyerek odagyült a csacsi köré. Persze az enyémek sem maradhattak ki egy kis simogatásból.

Mikor már jöttünk volna haza a lányok lecövekeltek a játszótéren és hallani sem akartak a hazajövetelről. Mi Zsoltival leültünk egy padra és ott vártuk míg a csajok kiugrálják magukat. Persze előző nap ügyeltem, szóval a fáradtság faktor elég magas volt, na meg meleg is volt.... egyszerűen a nagy várakozásban elaludtam. Ott, a padon ülve, hátradőlve. Képzelhetitek mit gondolhattak az arra járók: anyuka kiütötte magát? Ciki....