A csajokkal ma én vagyok itthon és épp ebédet főzök, egészen pontosan rakott krumplit. Azon gondolkodtam, hogy jó lenne valami sütit is sütni, ezért nekiáltam fellapozni a kedvenc főzős blogjaimat meg a google-t hogy találjak valamit amit az itthon fellelhető alapanyagokból össze tudok ütni, mert ebben a melegben lusta vagyok boltba menni (és spec. pl. az utolsó tojások (ami elég alavető alapanyag a sütikhez) belekerültek a rakott krumpliba, szóval most a tojásallergiások receptjei közt keresgélek :) )

Na szóval a google dob ki néha érdekes dolgokat, most pl. valahogy ráakadtam erre a versre, ami nagyon megtetszett, talán pont azért mert annyira igaz... Én is mindig nyüstölöm a csajokat hogy barátkozzanak már...

Persze rögtön rákerestem a svéd költőnő többi versére, szerintem érdemes elolvasni őket, fantasztikusak :) (De az is lehet, hogy csak az én műveletlenségemet tükrözi, hogy eddig nem ismertem őket...)

Ingrid Sjöstrand: A felnőttek furcsák néha

A felnőttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.