A magyarországi ház eladása után olyan hajléktalan-érzésem volt, valahogy jobban szeretem, ha tudom, hogy amiben lakok az az enyém, így van kedvem csinosítgatni, alakítgatni, na meg úgy egyébként is, jó érzés :) Szóval nézegettük itt már egy ideje a házikókat, hogy csak kellene nekünk valami saját kuckó. Persze ahhoz képest, hogy egy kis porfészekben lakunk, jól el vannak szállva az árak, de hát a tenger az tenger :) A közvetlen part melletti ingatlanok 1 millió eurónál kezdődnek, de láttam errefelé 3-5 milliósokat is. És akkor mennyi lehet Barcelonában?? Megnyugtattuk magunkat, hogy a part zajos, sirálykakával teli és sokat kell port törölni a partról befújt homok miatt, úgyhogy nekünk nem is kellene :))

Na jó, úgy 1.5 km-re a parttól már találtunk számunkra is megfizethető házakat. A legnagyobb gond az, hogy mi szeretjük a kertet, a füvet, itt pedig ilyen házat találni szinte lehetetlen. A legtöbb annyi telekkel épül, hogy max. épp egy kocsival be lehet hajtani, vagy esetleg még van rajta egy medence, körbekövezve, és ennyi. Volt ahol műfüvet láttam kert gyanánt, fúúúj. Amelyik jó lett volna az vagy ramaty állapotban volt, vagy rossz helyen volt, vagy drága. Végül ráakadtunk egy kis villára nem messze attól ahol most lakunk, La Florida-ban (ez az urbanizáció neve).

Nézegettük, alkudoztunk, aztán szép lassan ott tartottunk, hogy ez kell és kész :)

Elindultunk a bankokat járni, hogy hol milyen feltételekkel kapnánk hitelt. Mindenhol nagyon kedvesek voltak, megkaptuk a kalkulációkat. Végül döntöttünk, begyűjtöttük a szükséges papírokat és indulhatott a buli :)

(Azért egy történetet leírok: egyik nap munkából mentünk a bankba, és 3 után késve érkeztünk (ki van írva, ügyfélfogadási idő aznap 3-ig). Roló lehúzva, szóval konstatáltuk, hogy elkéstünk. Azért gondoltuk felhívjuk az ügyintézőnket, hogy akkor megbeszéljünk egy másik időpontot. Ő meg megkérdezte, hogy hol vagyunk? Mondtuk, hogy a bank előtt, de elkéstünk, már zárva. Egy pillanat múlva roló fel, menjünk be, ő úgyis itt van még vagy 2 órát, semmi gond, megcsinálhatjuk a papírokat. Mindezt mosolyogva, kedvesen, szóval kérem így is lehet. 5-6 éve mikor az OTP-nél vettük fel a hitelt az finoman szólva sem így zajlott...)

A szerződés aláírására pont a hazaindulás előtti napon került sor, a kulcsokat akkor kaptuk meg mikor visszajöttünk. Azóta már tervezgetek ezerrel, tegnap volt a kivitelező akitől árajánlatot kértem, előre félek mivel fog előrukkolni, itt nincs összehasonlítási alapom. Amúgy a fickó belga, spanglish-ül beszélgetünk, de még így is megizzadtam mire elmagyaráztam neki a gipszkarton szót :)) De volt még pár ilyen helyzet, bevallom ezekből a szavakból nem állok a helyzet magaslatán, no meg ezek már a szótárakban sincsenek benne. Remélem a végeredmény az lesz amire számítok...

Néhány kép a mostani viszonyokról, aztán majd teszek fel ilyen volt-ilyen lett fotókat is :)

Egy saroktelken van, így néz ki kívülről.

A második képen a fenti teraszról látszik a szomszéd meg egy picit az utca, a medence nem a  mienk, nekünk még nincs, de lesz! :)

Az olajfa valószínűleg kivágásra kerül, mert bár szép, de kell a hely a medencének, majd kerül pálma a sarokra, annak nem hullik a levele :)

Nappali, lenti zuhanyzó (ide majd teszek egy kádat, mert az nincs és nekem hiányzik)

az egyik lenti szoba + az étkezőrész a lépcső felől.

Amerikai konyhás, egyben van a nappali-konyha-étkező, amit én utálok,

úgyhogy itt komolyabb átalakítások következnek, egy másik helyiségből csinálok majd konyhát.

Az emeleten egy szoba és egy fürdőszoba van, ehhez most szerintem nem nyúlunk.

És amibe beleszerettünk a kerten túl: van egy pici borospincénk :) hoztunk is pár palack Tokajit kezdésnek :)

És ami még jól működik itt: az összes közmű átírását az ügyvéd intézi :)

Ja, a házat úgy kaptuk meg ahogy a képen látjátok, bútorral, tv-vel, edényekkel, szóval szó szerint csak egy fogkefe kell a beköltözéshez. Az előző tulaj nagyon precíz volt, még a nejlonzacskókat is akkurátusan egyforma méretre hajtogatva rakta a fiókba, konyharuhák kivasalva, mm-re pontosan egymásra fektetve a szekrényben... na hát ez az ami én soha nem voltam és nem is leszek... :(

Már látom magam előtt a nyarat: tüzépeken fogom tölteni csempét válogatva :) Csak hogy megint ne legyen időm tanulni, vagy legalábbis legyen egy jó kifogásom :)