... ezért aztán ma még írok egyet, így utoljára... Na jó, gondolom nem ilyen gyászos a helyzet, de én nagyon is így érzem.

Az SBO-n működő rendszerről még nem írtam:

Itt minden beteg az SBO-ra érkezik, de szó szerint. Ide jön a szívbeteg, a hasfájós, a stroke-os, ugyanúgy, mint otthon. De ide jön a trauma, a gyerek, a fogfájás és egyéb válogatott kórságok is. Alap esetben van nappali munka 8-15-ig. (Ez azért így ebben a formában nem teljesen igaz. Kb. negyed 9-re futnak össze az orvosok a referálóba átadni a betegeket. Ezt követően kollektív kávézás következik, ami gyakorlatilag a helyi társadalmi élet része, kihagyhatatlan. Nem is kérdés, hogy akarok-e menni. Megyünk és kész. Addig a nővérkék tartják a frontot az osztályon. Az elmúlt héten nem volt olyan mentő vagy rosszullét amihez felrángattak volna valakit a szent és sérthetetlen reggeli kávé mellől. Mivel ugye én nem szeretem a kávét, mostanában elcsalom és narancslevet iszom - amit természetesen ott és akkor előttem frissen facsarnak. :)- ezt persze a spanyolok nem igazán értik, mindig ajánlgatják, hogy melyik kávét kóstoljam meg. A caffé con leche = tejes kávé néha lecsúszik, dupla adag cukorral és extra adag tejjel :) )

Az ügyeleteseknek itt is jár a napi 3x-i ingyen étkezés, de ha nem ügyelek és fizetnem kell akkor sem drága.

Kicsivel 9 után kezd szedelőzködni a társaság és akkor osztjuk el, hogy ki hol is fog dolgozni aznap. A trauma szerencsére viszonylag egyértelmű, ott többnyire van valami sebész-trauma illetőségű valaki. Bár azért ez nem egyezik meg az otthoni traumával, ide jön minden ami sérülés, égés, csípés + aranyér, varixvérző, tályog , egyszóval ami ambuláns sebészeti kázus lehet. Marad a gyerek, amit szinte soha senki nem akar csinálni (én sem) és a többi, ami két részre oszlik.

Nivel 1: kb. ambulancia, ide jönnek a nem túl súlyos állapotú betegek, a bizonytalan panaszok, stb. A nivel 2 az osztály, itt vannak a súlyosabbak vagy akiknek több vizsgálat, konzílium kell. Ezek a betegek vannak a boxokban. Egy boxban 1-2 beteg van.  Az osztályhoz tartozik még egy obszervációs rész, ez egy nagyon nagy kórterem vagy 15 ággyal, mindegyik függönnyel elválasztva. Itt vannak azok, akik th-t kapnak és várjuk a hatást vagy akik még függőben vannak: sebész ismételt konzit kért, vár a gastrora, stb. És van még egy részleg, az UCE. Ez a rövid ápolási napú betegeknek van fenntartva, max 3 napot lehetnek itt a bentfekvők. Ebbe pont belefér egy cukor - vagy vérnyomásrendezés. Viszont nincs intenzív részleg, akinek lélegeztetés, komolyabb intenzív th kell azt viszi az ITO. Azért még nem teljesen látom át a rendszert.

Eddig igyekeztem úgy intézni, hogy a nivel 1-en legyek, az ambuláns betegekkel van még mindig  a legkönnyebb dolgom nyelvi szempontból. Erre ma a főnök közölte, hogy mivel holnap ügyelek szokjam csak a nivel 2-t. Ezzel nem is lenne baj, de ugyebár ide jön a sok konzi. Azt meg telefonon kell intézni, ami a rémálmom. Ma is nekem kellett volna egy onkológussal megbeszélnem, hogy a tüdőtumoros angol beteggel mi legyen, aki eddig Angliában kezeltette magát, majd idetelepült és ismét kiújultak a tünetei. Szerencsére egy rendes kollégám megszánt és ledumálta  a dolgot telefonon. De még így is hívtam sebész konzit, stb. Szóval egy rémálom. Persze nagyban függ attól is, hogy kivel vagyok együtt, vannak akik nagyon rendesek, segítőkészek és persze vannak akik nem különsebben.

Ja, és ügyeletben gyereket is néznem kell. Hurrá :((((((

Megyek vacsizni (tárkonyos pulykaragulevest főztem - isteni az illata :) - ma valahogy egész nap ez járt a fejemben, de csak most értem rá megcsinálni)

Szerencsére reggel nem kell korán kelnem, a főnök mondta, hogy ráérek 10 körül bemenni, az ügyeletesek nem szoktak korán jönni. Na ez már tetszik :))

Drukkoljatok!