Gibraltár brit felségterület, mely mindössze 6.5 km2. Az Ibériai félsziget majdnem legdélebbi része, a földnyelv legdélibb pontja minössze 14 km-re van Afrikától, itt van a Gibraltári szoros, amit az ókorban Herkules oszlopainak hívtak.
A spanyol és a marokkói kormányok régóta gondolkodnak egy tenger alatti összekötő vasúti alagút építésén - állítólag magát az alagutat már a második világháború alatt elkészítették... Amerikai és brit mérnökök pedig egy híd építésének lehetőségét vizsgálták. Ha megépülne, akkor ez lenne a világ leghosszabb (15 km) és legmagasabb (1000 m) hídja.
Persze mivel angol felségterület ezért gondolom az angoloknak is lenne ehhez egy-két szavuk, azt mondják, ez még ma is fontos katonai támaszpont.
Mindez érdekes, de mi spec. nem utaztunk volna most kb. 600 km-t, ha nem rágják a fülünket a csajok a majmokért. Egy barátunk ugyanis volt itt és ő mesélte, hogy itt bizony kis makákók élnek, szabadon. (Európában ez az egyetlen ilyen hely) Ráadásul hozzá vannak szokva az emberekhez, lehet etetni, simogatni őket. Azt hiszem ezek után érthető a lelkesedésük/ünk. :)
Képekben:
Spanyolország felől egy nagy sziklának látszik - és tulajdonképpen nem is sokkal több ennél. A szikla lábánál van a város, fent pedig a nemzeti park. Itt élnek a majmok, akiket a gibraltári hadsereg tart nyilván (állítólag minden majomnak neve van). Spanyolország felől rendes határátkelő van, útlevélellenőrzéssel.
Gibraltárról már láttuk Afrika partjait, ez itt a távolban Marokkó:
Tipikus angol városka - igaz, jobb oldali közlekedéssel. (amúgy szűk utak, mindenütt parkoló autók - elég zsúfolt)
A hegyre fel lehet menni libegővel és autóval is. Sajna a libegőt épp javították mikor volunk és nem akartuk kivárni míg beindul ezért autóval mentünk. a, még egyszer nem tenném. Szűk utak, alig férnek el akocsik, parkolni szinte lehetetlen és a hegyi szerpentinen sok helyen nincs semmiféle korlát, ha kicsit megcsúszna az autó már zuhannánk is.
Ki is a kismajom? :)
Először ezzel a majommal találkoztunk. Itt még nem voltunk elég óvatosak és nemes egyszerűséggel csak elővettem egy zacskó chipset a táskámból. A zacsi első zörgésére a majom ott termett és kikapta a kezemből. Esélyem sem volt visszaszerezni.
Később már rutinosabbak volunk: egy félreeső helyen, ahol nem számítottunk majmokra, az összes kekeszet beleborítottam a táskámba, így reméltem, hogy nem veszik észre amikor előveszem. Tévedtem, de erről majd később :) Tény, hogy nagyon szemtelen népséggel volt dolgunk...
Tény, hogy ha óvatosan, egyenként adtuk nekik a kekszet akkor szépen elvették a kezünkből:
A kis szemtelenek még a kocsiban is kiszúrták az ehető dolgokat. Menet közben egy maki beugrott a lehúzott ablakon, hogy a lábamnál levő chipset megkaparintsa - gondolom megismerte a zacskót... alig tudtuk kidobni - mármint a majmot a kocsiból. Amikor megálltunk és kiszálltam egy másik maki kikapta az ajtó oldalában levő zsebből a müzliszeletet, amit a csajoknak készítettem oda. A képen látható koma pedig a kalaptartóra rakott ennivalót próbálja megkaparintani a zárt autóból :)
Azért a biztonság kedvéért a táskákat és a zsebeket is ellenőrizték, van-e valami elvámolnivalónk :))
Egy érdekes dolog: a repülőgép kifutópályáját keresztezi az autóút :
Gondolom a repülőnek van elsőbbsége... :)
Láttunk még egy sziklába vájt alagutat amit a háború alatt készítettek...
... és egy gyönyörű és nagyon nagy cseppkőbarlangot. Itt valamikor ősemberek laktak, majd börtönként is használták. Most esküvőket, koncerteket tartanak a nagyobb termekben.
Röviden ennyi :)
Fáradt vagyok, néha aludni is kellene...