Jelentem megvolt, túl vagyunk rajta :)

Nem tudom ki izgult jobban, a lányok, vagy mi :)

Reggel, indulás előtt:

(kicsit kapkodva készült a fénykép mert persze kicsit késésben voltunk, de hát az első napot le KELL fotózni!)

Remélem látszik a lelkesedés!!! :))

(Csenge megkérdezte, hogy alvás után megyek-e értük. Mikor elmondtam, hogy itt már nincs alvás, Pepe rémülten megkérdezte: De akkor én hogy fogom kipihenni magam? Én hamar elfáradok! :)) )

Összességében elmondhatom, hogy igazán jól sikerült a nap. Az osztálytermük egymással szemben van. Mindenki felakasztotta a kis táskáját a fogasra aztán be kellett menni. Nem tudom, hogy annyira meg voltak illetődve, hogy még sírni is elfelejtettek, vagy tényleg kezdenek felnőni és megérem, hogy simán bemenjenek az osztályba, de egy könnycsepp sem volt. Csenge rém büszke volt magára, hogy már kisiskolás és mosolyogva ment be, Petrán láttam, hogy meg van szeppenve, de ő is simán bement, mosolygott, nem volt gond. Déután mikor mentünk értük a folyosón voltak kint, ott várták a szülőket, mint kiderült majd mindig ezen a helyen kell felvenni őket, nem mehetünk be a terembe. A tanító nénik azt mondták, hogy nem volt semmi gond, nem sírtak, nagyon ügyesek voltak, úgyhogy most nagyon büszke vagyok rájuk. Féltem, hogy majd elég lesz nekik ennyi és holnap már nem akarnak menni, de nem így volt. Várják a holnapot, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy nem értik a nyelvet :) Sőt, meg vannak győződve róla, hogy ők voltak a legügyesebbek az osztályban. Szerintem kifejezetten jó volt ez a szétválasztás, legalább most mind a ketten lehetnek "legügyesebbek". Az ebédlőben szomorkodtak, mert nem ülhettek egymás mellé (elvileg osztályok szerint ülnek), de azt mondta a tanítónéni, hogy holnap lehet, hogy megengedik nekik. :) A kocsihoz kaptunk belépőkártyát amivel behajthatunk az udvarra. Ez csak a kisgyerekek szüleinek jár, a nagyobbak szüleinek a kinti parkolóban kell parkolni. (Amúgy ennyi fekete terepjárót, BMW-t, Mercit még életemben nem láttam :) )

A gyerekek pedig kaptak egy kis üzenőfüzetet, amibe minden nap írnak róluk. Persze csak 1-2 sort, ma pl. az ebédlői szomorkodást írták bele. (A szülőknek pedig házi feladat: megint kitölteni egy oldalt a személyi adatokkal :(... )

Remélem a holnapi nap is ilyen jól sikerül majd!