Ahogy legutóbb írtam lemaradtunk a villenai vár belsejéről - ma pótoltuk. Reggel elég vacak volt az idő, de mivel itt sosem esik 5 percnél tovább így elindultunk. Tényleg volt vagy 5 perc szemerkélő eső, amúgy meg vagy 30 fok. Most sikerült nyitvatartási időben odaérnünk. Mai piros pontom a spanyoloknak: a vár mellett ingyen parkoló, a várba nem kell belépőjegyet venni és mindezek mellé még idegenvezetőt is kaptunk. A vár neve (Castillo de La Atalaya) őrtornyot jelent, de egy időben még börtönként is használták. Megtudtuk azt is, hogy a San Cristóbal hegyen kb. a 12. században a mórok építették, majd a keresztények mikor visszafoglalták a területet húztak rá még pár bástyát. (Tudjátok, írtam már a mórok és kersztények ünnepéről) Ennek megfelelően eltérő az építőanyag és a stílus is a vár különböző részein. A vár belsejében sok falfirkát találtak, jópár 16-18. századi is van köztük, most ezeket restaurálják, illetve egyes darabokból csak másolatot láthattunk mert az eredetit elszállították a régészeti múzeumba.Fel tudtunk menni egészen a legnagyobb bástya legmagasabb tornyáig :)
És mivel itt épp a mór-keresztény fiestába csöppentünk, nézelődtünk kicsit: ma épp a gyerekek vonultak fel, nagyon aranyosak voltak :) Sőt, sok családot láttunk beöltözve akik így sétálgattak az utcán. Figyelem: a babakocsis gyerek és az apuka ölében levő csöppség is jelmezt visel! :)
Bementünk egy múzeumba is ahol ennek az ünnepnek a jelképeit, ruháit, régi plakátjait állították ki. Persze belépőjegy ide sem kell, ráadásul szabad fotózni és még meg is lehet fogni a kiállított dolgokat. Ez utóbbinak legjobban persze a csajok örültek. :)
Hazafelé kitaláltuk, hogy nézzük meg azokat a várakat is amik mellett eddig csak eljöttünk (úgy spanyolosan mondva itt egymástól "egy almányira" akad egy vár, magyarosan kb. az egy köpésre kifejezés adná ezt leginkább vissza)
Szóval lehajtottunk Saxnál is. Sajnos ott épp felújítás volt így nem lehetett bemenni. Legalábbis a kapu zárva volt, na de a kapu mellett a hegyet nem zárták le, akkor meg ott miért ne sétálhatnánk egyet, nem? Ebből a megfontolásból aztán épp a vár felé kezdtünk el a hegyen sétálgatni.
Több mókussal is találkoztunk. :) A várfalhoz sikerült eljutni, de persze a kapu zárva volt, így csak kívülről néztük meg.
Mivel három a magyar igazság megálltunk Petrernél is. Meglepő módon a lányok még mindig nem tiltakoztak a várnézés ellen, bár a lépcsőn felfelé már cipeltették magukat.
Ez a vár is gyönyörűen rendben van tartva, de ezen itt már nem is lepődtünk meg.
És még egy érdekesség: errefelé minden két nyelven van kiírva: kasztíliai spanyolul (amit mi is tanulunk (kék tábla)) és valenciaiul. Ez pl. egy utcatábla, elvileg mindkettő ugyanazt jelenti: calle=carrer=utca
Casas del castillo=cases del castell = kastély házai
Ahhoz képest hogy mindkettő valamilyen spanyol nyelv, van némi különbség :)
Hosszabb szövegekben még feltűnőbb, a valenciai inkább a franciára hasonlít. A boltokban lehet kapni kasztíliai-valenciai szótárt és a helyi spanyol iskolákban is külön tárgyként tanítják a gyerekeknek.