Nos, a "hóborított" táj egy sós tó partja, ahol igenis ennyire kiül a só! A tó pedig rózsaszínű. Én ezt valami különleges dolgonak tartottam de nem igazán találtam rá semmi értelmes magyarázatot, hogy hogy lehet a víz rózsaszín... A helyi spanyolok azt mondják, hogy a sókristályokon így törik meg a fény. Ez nekem kicsit hibádzik, legfeljebb azt tudom elképzelni, hogy a NaCl kristályokba még beépült valamilyen szennyező atom, mondjuk valamilyen fém ami kioldódik a kőzetekből, és azért nem egyszerűen fehér a só. De ha vegyész is olvassa  a blogot akkor nyugodtan kijavíthat :)

A környéken két nagy sós tó található, a Laguna Salada de La Mata és a Laguna Salada de Torrevieja, nos ez az utóbbi a rózsaszínű.

Korábban már próbáltunk ide lejönni, de a főútvonalról csak egy gyártelepre jutottunk ahol behajtani tilos tábla jelezte, hogy ne tovább. Aztán egyszer egy ismerősünknél megláttunk egy szép nagy sótömböt és kiderült, hogy ennek a tónak a a partján szerezte. Elmondta, hogy melyik körforgalomnál hol kell lehajtani, majd egy kis gazos területen átvágni, és akkor már ott is vagyunk. Hát ezt nagyon egyszerűnek gondoltuk és el Campello-ból hazafelé jövet este oda is fordultunk. Gyanús volt, hogy ahol lementünk, már kilométereken keresztül csak elhagyott földúton, gyümölcsfék között kocsikáztunk (most az otthoni almáskert mintájára mondhatnám hogy citromoskert, de az olyan hülyén hangzik) aztán annak is vége lett és egy kerítésbe botlottunk. Egy tábla tájékoztatott minket, hogy ez természetvédelmi terület és csak gyalog mehetünk tovább. A gaztelep stimmelt, így belevágtunk. (Bár már gyanús volt, ez nem "egy kis gazos terület", néhol combig érő száraz füvek közt gázoltunk) A csajok persze nyafogtak (látszik, hogy városi gyerekek), így a nyakunkba vettük őket és elindultunk arra amerre a tavat gondoltuk. Láttunk egy csomó nyuszit, így legalább ezért megérte eljönni. Aztán leértünk a tó szélére, és borzalmas csalódás volt. :( A vízpart agyagos-sáros, szélén a víz még habzott is, brrrr. :( Nem tudom mennyire látjátok a vízen, de tényleg rózsaszín!

Hazafelé jövet kárpótoltuk magunkat némi citrommal: úgyis roskadásig volt minden fa és már hullott is... (állítólag nem érte meg leszedni és ezért otthagyták a termelők a fán)

Másnap aztán telefon Misiéknek, részletes magyarázat hogy én is megértsem, majd útnakindulás ismét.

Második próbálkozásra már odataládtunk :)

Erről az oldalról már sokkal barátságosabbnak tűnt:

A tóparton mindenre vastagon kiült a só. A víz tetején mint a jég úgy megkövesedett, ha ráléptünk ugyanúgy be is szakadt a lábunk alatt. Sok túrista jár erre, még műanyag székek is voltak kitéve, sokan jönnek asthmások, légúti allergiások gyógyulni. A vízben és a parton a són még feküdtek is, állítólag nagyon jó kül. bőrbetegségekre. Mindenesetre ha kijön megint  a csajok ekcémája megfürdetem őket benne. Bár prevenciós célzattal folyamatos "tengervízterápiában"  részesülnek :)

Tetszett a hely, megérte a második próbálkozást! És gondoltatok már arra, hogy amikor otthon sót szórtok a levesbe akkor esteleg épp az itt kitermelt sót eszitek? :)