A nyelv. Hát azt bizony illene sokkal jobban tudni.

Néha vannak szavak amiket az istennek se értünk és még csak a szótárban sincsenek benne.

Aztán mikor rájövünk, hogy mi is akart lenni, már csak szállóigeként marad a családban és jókat röhögünk magunkon (kínunkban) :)

Az egyik ilyen volt a "mucsuló". Állandóan mondták, használták, de akárhogy kerestünk a szótárban (muchulo, muchuro, nuchulo és társai), sehogy sem találtuk. Mivel nagyon gyakori volt, egyszer rákérdezett Zsolti, hogy mi a fene az a "mucsuló"? No hát kiderült, hogy nem egy szó hanem kettő, csak mint mindent, ezt is úgy elhadarják, hogy nem lehet érteni,  "muy chulo"-ként pedig már egyértelmű, kb. azt jelenti, hogy nagyon klassz. Nekünk már csak "mucsuló" maradt :)

A másik a murciai tájszólás, amiből itt akad jópár, nincs messze Murcia tőlünk. Az ottaniak többnyire nem ejetik az s betűket. Így aztán az "escuela" /fonetikusan eszkuela ⇒ ekuela/, az "eres" csak "ere", stb. Egy nyelvet alig makogónak ezt is borzalom hallgatni.

Egyszer Zsolti gépelte be a műtéti leírást, a főnök meg ott ült mellette, hogy ha kell akkor majd javítja a hibákat. Egyszer csak beszólt:

-"noenenye" (persze képzeljétek el ezt a lehető leggyorsabban kiejtve)

Zsolti: "????"  

Majd még egyszer: "noenenye"  

-?????

Aztán már lassabban: "noeneenye" 

hát még mindig nem értette Zsolti, hogy mit akar.

Végül a főnök megunta és megmutatta: n→ñ , azaz így már világossá vált: "no ene, enye", azaz nem "n" hanem "ñ" betűvel kell írni az adott szót. :)))