Petra névnapjára ígértem egy Barbie-s tortát (mivel Csenge kapott természetesen ő sem akart kimaradni)  és konkrétan menyasszonyt rendelt. Azt hiszem egy fokkal már jobban sikerült mint az előző. Persze messze áll még akár csak a jó minősítéstől is, de a lányaim szerencsére (még) nem túl kritikusak. A tészta sima piskóta, amiből 3 kerek formával sütöttem. A közepüket pogácsaszaggatóval kiszaggattam és így került bele a baba. Mivel pár nappal előtte a német boltban sikerült marcipánra szert tenni így úgy gondoltam hogy a krém és a bevonat is ebből lesz. Tudom, sokak most felszisszennek hogy ez így milyen tömény, de nem, felőlünk az egész torta lehetne marcipánból, annyira imádjuk :) A krémet kútfőből csináltam egy régi szép emlék után. Otthon a Mandula cukrászdában volt régen egy süti ami valamilyen meggyes-marcipános krémmel volt töltve. Már évek óta nem csinálják, mert azt mondták, hogy drága és nem éri meg. Szóval a marcipán tömböket összeturmixoltam meggybefőttel (elég mixer-gyilkos dolog), ezt kentem a lapok közé és kívülre, hogy ragadjon a marcipán bevonat. Itt sajnos nem tudom, hol lehet ételszínezéket kapni, így viszont a natúr marcipán inkább koszos fehér színű volt, semmiképp nem illett a menyasszonyi ruhához. Volt még itthon egy kis marshmallow cukor, abból csináltam még egy réteg bevonatot (és a korábbi recept alapján pillanatok alatt megvolt) , ebből lett aztán a ruha. Díszítésre nem maradt idő mert hazaértek a lányok a suliból. Mind egy szálig elfogyott :-)

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.12. 19:40 2 komment

Címkék: csak úgy csajok gastro

Míg nyáron hazautaztunk a lányok tengerimalacára egy kollégám vigyázott. Annyira megszerette, hogy magának is vett egy párat :) És mivel meséltem neki, hogy Csenge malaca nem sokkal az utazásunk előtt megdöglött, mire megérkeztünk ajándékba vett Cseninek egy fekete kis malackát :)

Volt ám nagy meglepetés :)

Az új barát neve Peti, a változatosság kedvéért. Már kezdhetnénk lassan számozni őket, mint az uralkodókat.

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.12. 11:25 Szólj hozzá!

Címkék: csak úgy csajok

Errefelé igen nagyok a homokozók :), jó nagy homokvárat lehet építeni.

Csenge is elkezdte, egész jó lett, nem ? :)

 

Amúgy tényleg jó a fickó, bár kérdeztem, valami gyantát kever a homokhoz, attól áll így össze és marad meg. Már hónapok óta itt van, csak most jutottunk oda, hogy le is fényképezzük.

 

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.12. 10:51 1 komment

Címkék: csak úgy spanyolország csajok torrevieja

Idén kezdtük  a hivatalos első osztályt, azaz már Magyarországon is iskolásak lennének. Itt ezt Primarianak hívják, de mivel az iskola-előkészítő, ún. Infantil-ben tanulják a betűket kicsit előrébb tartanak szerintem mint az otthoni elsősök. Csengének pl. a héten már olvasónaplót kell készíteni az Aliz Csodaországban-ról. (Egy egyszerűsített, 14 kis oldalas változat spanyolul, de azért egy elsős gyereknek szerintem még túlzás, pláne hogy nem is az anyanyelve..., igaz, én folyton mindent túlzásnak érzek az iskolájukkal kapcsolatban) Persze van egy olyan érzésem, hogy ebben nekünk, szülőknek is komoly szerepünk lesz... Még szerencse, hogy holnap  ma itt nemzeti ünnep így nincs iskola és mi sem ügyelünk, van idő leckét csinálni...

A tantárgyak hasonlítanak az otthonihoz, igaz, itt az olvasás és írás két nyelven, külön órákon folyik. Van környezetismeret, matek, rajz, ének és tornaóra (amire már itthonról egyen fehér pólóban és sportcipőben kell menni, nem szoktak átöltözni), és vannak olyan tárgyaik amikből nincsenek tankönyvek, így nem is tudom pontosan hogy miről is tanulnak: ilyen a History (valami történelem-féle), Science (tudományok?), Drilling (erre mindig kis versikéket kell fejből megtanulni)

(Azt hallottátok, hogy az USA-ban a legtöbb államban már nem tanítanak folyóírást? Na itt még azért nem tartunk, szerencsére. Még ha valójában nem is lesz rá túl sok szüksége, azért lehet még áramszünet :-) )

A könyveiket a suliban tartják, csak azokat a füzeteket, munkafüzeteket hozzák haza amiben lecke van. Még így is elég nehéz a táska néha, de itt szinte minden gyerek gurulós , kerekekre szerelt táskával jár, így legalább a hátuk nem megy tönkre. Mondjuk nem sokat kellene cipelni a táskát, az iskoláig kocsival hozzuk-visszük őket, ott meg csak le kell tenni a saját fogasához és csak a füzeteket, tolltartót viszi a padjához.

9:30-tól kezdenek, ami a gyerekeknek egy áldás mert ráérnek 8 után felkelni, a szülőkkel viszont kicseszés, mert ha valaki netán nem főállású anyuka és nem szabadúszó akkor elég macerás a 9, netán 8 órás munkakezdést összeegyeztetni a gyerek iskolába juttatásával... Napközben két nagyobb szünet van, ebből az egyikben vannak szabadon választható foglalkozások: életkortól függően különböző sportok, zene, művészet. Idén Csenge a teniszt, Pepe a gimnasztikát választotta.

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.12. 02:23 Szólj hozzá!

Címkék: iskola csajok

Az elmaradhatatlan első napi fotó:

 

 

 

 

 

Immár P1 azaz

- Primary 1

- Primaria 1

- otthon kb. ez az általános iskola első osztály.

 

A következő posztban majd írok az évkezdési mizériáról, eddigi tapasztalatokról is.

 

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.04. 00:53 Szólj hozzá!

Címkék: csak úgy iskola csajok

Ezt csak azért, mert olyan aranyosak :)

Az alvás-programnál amúgy születési károsodásos a gyerekeim microchip-je, egyik sem akar soha egyedül aludni. Így még 7 évesen is ott kell lenni velük míg elalszanak és éjszaka ha ébrednek akkor alvajáróként vonulnak át a mi ágyunkba. Míg egy kicsi 2 hónapos szuszogó gombóccal még élvezetes is együtt aludni addig két 7 éves 4 keze és 4 lába már elég vesébe vágó tud lenni, ha értitek mire gondolok... így aztán mikor már nem férünk akkor mi vonulunk az övékébe... Néha eltévesztik az irányt és egymásnál kötnek ki, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. :)

Az apjuk folyton fenyegeti őket, hogy ő is át fog menni ha majd jönnek a pasik, és ártatlan arccal megkérdezi, hogy "aludhatok veletek?"

Amire egyébként már nem is kell olyan sokat várni mivel Pepe már tavaly férjhez ment Marcoshoz (sic!) és mindketten szokták kérdezgetni, hogy mikor aludhatnak együtt...

Ezek a mai fiatalok! :-)

(Hogy az ilyen posztokért mit fogok én kapni pár év múlva...!)

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.04. 00:39 Szólj hozzá!

Címkék: csak úgy csajok

Augusztusban Mesiékkel mentünk el Valenciába, először az Oceanografic-ba, amit egyszerűen imádok, igaz, már párszor láttuk, de a gyerekek szerintem akár máris indulnának ha szóba hoznám. :)

Hallottuk, hogy van egy étterem amelyik a víz alatt van és tulajdonképpen egy akváriumban lehet ebédelni, így ezt most kipróbáltuk. Azt kell mondjam jobb a reklámja mint amilyen a hely valójában. Az igaz, hogy a fal az asztalok körül üveg és ott úszkálnak a halak, ami azért tényleg csodás látvány (és egyben bizarr ha az ember halat eszik, miközben a "rokonok" bámulnak az ember tányérjába :-) ), viszont én spec. azt hittem, hogy a teteje is üveg, tehát hogy teljesen körbevesznek minket, mintha a tenger fenekén lennénk egy üvegbúra alatt. Hát nem. A kaja viszont elég kevés és ahhoz képest drága. Úgyhogy összességében azt kell mondjam, hogy egyszer jó volt hogy ilyet is próbáltunk, de nem fogok visszamenni.

Amúgy ha valakit mégsem tántorítottam el akkor előre telefonon kell asztalt foglalni itt:

Restaurante Submarino,

és elég kötött volt a nyitva tartásuk, bár a konkrét tól-ig időkre nem emlékszem.

 

Ja, és azt már régen tudom, hogy nem vagyok okosabb mint egy ötödikes, de most már azt is, hogy nem vagyok okosabb mint egy öt éves... :

Mikor leültünk az asztalunkhoz Benének mutattam, hogy milyen érdekes halak úszkálnak mellettünk:

- Nézd az milyen lapos, mint egy palacsinta!

Mire Benedek a világ legtermészetesebb módján:

- Az egy ördögrája.

Ja. Itt előjöhettem volna valami dumával, hogy igen, én is tudom, csak gondoltam, hogy leereszkedek a gyerek szintjére meg minden, de az az igazság, hogy egyrészt halvány lilám nem volt róla hogy ez egy ördögrája, másrészt meg azt hiszem ezek után a gyerekeknek kell leereszkedni az én szintemre... Úgyhogy a nap további részében tartózkodtam az  ilyen megnyilvánulásoktól... :-)

 

Utána átmentünk a Museo de Las Ciencias - a Tudományok Múzeuma részbe. Ez főként a biológia, genetika és orvostudomány köré csoportosítja a dolgokat, bár volt azért jópár egyéb terület is. Gyerekeknek igazán élvezetes lehet mert lehet fogdosni, nézegetni, kipróbálni mindent, nem az a klasszikus "mindent a szemnek semmit a kéznek" múzeum. 

Ami nekem a favorit volt, hogy van egy nagy üveg-inkubátor amibe folyamatosan teszik bele az épp kikelés előtt álló tyúktojásokat. Így aztán élőben lehet végignézni ahogy a kiscsirkék kikelnek Kis szemetek ám, amelyik pár perccel idősebb az keményen csipkedi, üti a csőrével a "kicsiket"!

Volt még egy szuper építkezős játszótér kicsi gyerekeknek meg egy elektromosságot bemutató rész szintén törpöknek. Ja, és a legfelső szinten némi szuperhős-bemutató, bár oda be sem mentünk. Maga a tudományos rész viszont inkább olyan 10-14 éveseknek való. Bár a mi véleményünk nem ér, mert attól, hogy engem nem hoz lázba egy DNS spirál vagy egy szív-preparátum látványa attól még mást biztosan :-)

Szerző: bodnarcsalad  2011.10.04. 00:18 Szólj hozzá!

Címkék: spanyolország kirándulás valencia

A Dalí háromszög utolsó állomása Púbol, ahol Gala kastélya található. Bekötött szemmel vezette oda a férje de ő csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy Dalí is csak írásos meghívásra látogathatja meg. Nem tudom ti hogy vagytok vele, ha hozzám vágna valaki egy kastélyt aki ráadásul a Zuram, én biztos nem szabnék feltételeket... Ha meg Zsolt lenne az a bizonyos férj akkor tudom mikor kapnék kastélyt egy ilyen beszólás után :-)) Persze ezt a szenvedély fenntartásával magyarázták, meg ilyen maszlagok, de nyílt titok volt, hogy a nő szeretőket tartott... És mindezek után Dalí az asszony halála után beköltözött és csak akkor hagyta el a kastélyt örökre mikor egy tűzben súlyosan megsérült. Mondtam én hogy nem volt normális...

 

 

 

A kastély alatt található a kripta, Gala itt van örök nyugalomra helyezve. A mellette levő sírhely üres, eredetileg Dalíé lett volna, de a már említett tűz után nem akart többet ide visszatérni.

 

 

 

 

 

A garázs talán a legfurcsább emléket őrzi:

Egy Cadillac-et, amiben Dalí a halott feleségét Portlligat-ből Púbolba szállította. Nem máshol, mint az anyósülésen ülve, útközben állítólag a legkedvesebb közös emlékeiket felidézve, majd a kertben körbekocsikáztatta és így helyezte örök nyugalomra.

 

Itt található még egy hintó, amit még a kastély régi tulajdonosai hagytak itt. Egyetlen útja volt csupán a művészházaspárral, néhány fotó erejéig a Vogue számára.

 

A kastély egyébként nem annyira "dalís", bár vannak falra festett ál-radiátorok, emberi kézujjakat mintázó sakkfigurák, de összességében mégsem annyira szürrealista mint az eddigiek.

 

A kert üde, zöld, hangulatos, kis tóval, csobogóval és a híres zsiráflábú elefántokkal. Sokáig sétálgattunk, leültünk egy padra és gyönyörködtünk a kertben, a kastélyban, élveztük a csendet és a madárcsicsergést.

 

Már itt is olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben, de kilépve és körbesétálva a faluban (ami tényleg alig néhány házból áll) annyira megfogott minket a hely hangulata, hogy bár aznapra már a hazautat terveztük mégsem indultunk neki, hanem mikor megláttunk egy "bed and breakfast" táblát rákérdeztünk, hogy van-e szabad szobájuk - és maradtunk. (Amúgy a szoba is teljesen illett a környezetbe) Nagyon kedvesek voltak a háziak, még azt is mesélték, hogy itt a faluban bizony sokan emlékeznek még Dalíra és Galára, többen dolgoztak is a kastélyban a helyiek közül. A szállásadónknak volt egy világtérképe ahová kis színes rajzszögekkel kellett bejelölnünk az országot ahonnan jöttünk: mi voltunk az első magyarok :)

Egyébként egy ideje jobban tetszenek az ilyen kis családias néhány szobás szállók mint a több száz ágyas nagy hotelek. Azok gyakorlatilag mind egyformák az egyenfelszerelésükkel, egyenszemélyzettel, kontinentális reggelivel. Az ilyen helyeken mindig sokkal kedvesebbek az emberrel, illetve nem a kötelező csillagokhoz járó műudvariasságot érezzük, hanem tényleg úgy fogadnak minket, mint a ház vendégét.

Este tettünk egy sétát a faluban: a házakon 1700-1800-as évekbeli feliratok, évszámok. Ha az elektromos vezetékeket képzeletben leszedjük a falakról már meg is elevenedhet előttünk egy középkori kis falu az utcán mezítláb rohangáló gyerekekkel, a kovácsműhelyből kiszűrődő kalapácscsengéssel, az emeleti ablakból nyakunkba zúduló mosogatólével vagy az utcán kapirgáló tyúkocskákkal. :) Olyan ódon, idilli és csendes volt, hogy késő estig csak ücsörögtünk a téren, sétáltunk a házak között és élveztük a nyaralás utolsó pillanatait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másnap reggel aztán visszarázódtunk a jelenkorba és egyben lenyomtuk a maradék 700 km-t hazáig.

 

Furcsa volt újra itthon lenni, de valahogy igaznak éreztem:  "home, sweet home" :)

Nagyon intenzíven telt el ez az egy hónap, rengeteg élménnyel, emlékkel, most kellett egy kis pihenő amíg mindezt feldolgoztuk, "kipihentük", hogy aztán újra nekiindulhassunk. :) Most pedig olyan jó volt ezt leírni, hiszen így mintha megint ott lettem volna, visszatérnek az emlékek, illatok, ízek, minden, ami erre a nyárra emlékeztetett.

 

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.30. 00:35 Szólj hozzá!

Címkék: barcelona spanyolország kirándulás

Reggel tovább indultunk Figueres irányába. Mint írtam, ez Salvador Dalí szülővárosa, itt található a nagy Dalí múzeum, mely eredetileg színházként funkcionált. Rövid sorbanállás és bejutunk. Bent jópár ismert képpel találkozunk, valamint grafikákkal, szobrokkal, ékszerekkel, fotókkal. Már maga az épület átalakítása is a művész munkája. (Ennek megfelelően elég meghökkentőre sikerült a sok tojással a tetején.) Azért nekem tetszik, bár el tudom képzelni hogy reagálhattak rá az itt lakók 1974-ben, mikor megnyitották... :-)

"Én abban különbözöm a többi bolondtól, hogy én nem vagyok bolond" - mondta válaszként azoknak, akik őrültnek nyilvánították.

Mondjuk egy csomó pszichiátriai beteg is azt szokta mondani, hogy nem bolond. Még a hangok is megmondták. :-)

Nos, Cadaquesben még nem (teljesen), de itt már tutira azt gondoltam, hogy nem volt ép. Mondjon mindenki amit akar. Tudom, tudom, nem vagyok műértő...

A legmélyebb és legelborzasztóbb benyomást a régi színház nézőterén álló több méter magas szürrealista alkotás tette rám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Cadillac belsejében egy kis apró ellenében még a víz is befolyik, (a legtöbb helyen azt írják, hogy esik benne az eső, de ha jobban megnézzük a koncepciót, akkor szerintem ez egy elsüllyed autó (fent a csónak amely úszik a vízen) a növények benőtték már az alját, a csigák, halak kirágták a tetemeket, akik még mindig vígan ülnek a taxiban a sofőr mögött... Szóval a víz alatt nem szokott esni, bár Dalínál ki tudja... :-)

 

 

 

 

Ha belegondolok, hogy Dalí élete utolsó éveit itt élte, ezek között a falak, ezek között a képek, szobrok között....

 

 

 

 

 

Kriptája a múzeum egyik termében található.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Lincolnról készült kép viszont kifejezetten tetszett. Tudom, ma már nem kunszt ilyet csinálni egy számítógéppel, de ez akkor is jó:

 

 

 

 

 

Mire nem jó egy napozóágy...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig egy berendezett szoba (a kép alapján készült):

 

Még képek, csak úgy vegyesen:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ékszerek valami csodálatosak , akármelyiket elfogadnám. (Bár esélytelen, hogy hozzámvágják őket, de azért, gondolati síkon, elvben, na... :) )

És több olyan képe is van azért, amit el tudnék képzelni a falamon, de amúgy szerintem tényleg nem volt százas az ürge...

De  a lényeg, hogy őrültek nélkül unalmas lenne a világ, szóval éljen Dalí! :-)

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.23. 14:07 Szólj hozzá!

Címkék: barcelona spanyolország kirándulás


Nagyobb térképre váltás

Dalí háromszögnek a Cadaqués (Portlligat) - Figueres - Púbol falvak által határolt területet szokták nevezni.

A szürrealista művész, Salavador Dalí ugyanis a katalán kisvárosban, Figueresben született, gyermekkorában a nyarak nagy részét Cadaqués-ben tölötte és feleségével, Galával is itt telepedtek le. Később Púbolban kastályt vásárolt neki, egy ideig ebben éltek, felesége halála után azonban egy tűzben súlyosan megsérült és többet nem tért vissza. Figueresbe költözött és itt is halt meg, a Dalí múzeumban van örök nyugalomra helyezve.

 

Cadaquesben a Portlligat kikötőben álló háza ma múzeumként látogatható. Jegyet elővételben a neten kell vásárolni, előre megadott időpontra. (itt: Dalí múzeumok, a nyitvatartás is fent van)

30 perccel a kezdési időpont előtt kell átvenni, így még van egy kis idő a tengerparton sétálni, gyönyörködni a tájban, mely megannyi Dalí festményt ihletett. (Az érkezéshez akármerről jövünk bőven szánjunk időt mert az autópályáról egy kanyargós keskeny mellékúton kell jönni ami bizony jelentősen megnyújtja az utazási időt.)

Dalí háza egyike a tipikus, erre a környékre jellemző fehér falú, kék ajtós házikóknak. Igaz, ő ebből többet is megvásárolt, összeépített, így egy egészen nagy, bár labirintusszerű lakra tett szert. Bent csoporttal, idegenvezetővel lehet közlekedni, de a kertben szabadon bóklászhatunk.

A lakásban érintetlenül hagyták az utolsó munkáit amit még befejezetlenül hagyott, karnyújtásnyira vannak tőlünk az ecsetek, vásznak, az ágy amelyben aludt vagy az asztal ahol evett. Furcsa, mindez nem is volt olyan nagyon rég...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ablakokból igazi "dalis" a kilátás:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kertben pedig egymást érik a tojások, amit különösen kedvelhetett :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyikből ki is lehet kelni. Így ni:

(kb. senki nem hagyja ki a fotót, hát mi sem tettük, bár tény, hogy a kisgyerekek szórakoztak a legjobban :)

 

 

 A kertben azért még van jónéhány meghökkentő dolog, mint pl. a szemétből, hajóroncsból épített emberalak, a medence, mint fallikus szimbólum,   Michelin babák ülnek mindenütt és szinte minden sarokból egy kitömött állat néz ránk lakáson belül és kívül is. Egyszerre vicces, hihetetlen, elborzasztó és elgondolkodtató.

Dalí mellett nem lehet közömbösen elmenni. Valaki vagy imádja és elmélyülve tanulmányozza műveit, fedezi fel az apró részletekben megbújó rejtélyeket, vagy egyszerűen hülyének, őrültnek tartja és felháborodva szentségtörőnek titulálja.

Én magam még nem tudtam eldönteni, hogy melyik csoporthoz is tartozom :)

Vannak képei amiket imádok, és vannak dolgok amikre már határozottan azt mondom, hogy ez már túlmegy az általam elfogadható határon. Nem is annyira itt Cadaquésben éreztem ezt, mint majd a következő állomásunk során...

Zsoltit mindenesetre megihlette, hazafelé minden szemétkupacba valami nagyszerű műalkotást látott bele. :)

 

A szállásunk bent volt Cadaquésben, ami egy icike-picike falu a tengerparton. Aki jót akar magának az közvetlenül a part mellett foglaljon szállást mert ahhoz képest hogy egy porfészek vagy egy tucat kört tettünk mire megtaláltunk a szállodát. Minden utca picike, szűk és egyirányú, a terepjáróval nem volt egyszerű lavírozni.

A parton áll Dalí szobra (amiről sajna letört/letörték? a sétapálcát.

 

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.19. 19:27 Szólj hozzá!

Címkék: barcelona spanyolország kirándulás

Svájcot elhagyva estére értünk Lyonba. Aznapra már nem volt kedvünk semmihez csak egy zuhanyhoz és alváshoz, így az éjszakai városnézés (amit egyébként imádok, egész más képe van egy városnak éjjel kivilágítva, fényekkel mint nappal) elmaradt.

Másnap reggel a továbbindulás előtt elindultunk felfedezni  a környéket: mikor a parkoló automata hétköznap ellenére nem akart jegyet adni akkor döbbentünk rá, hogy július 14-e van, a franciák legnagyobb nemzeti ünnepe, a francia forradalom kezdetének, a Bastille ostromának évfordulója! Teljesen véletlenül erre a napra csöppentünk ide.

 

 

 

Reggel még teljesen kihalt volt a környék. Átsétáltunk a Saône folyó hídján, majd a parton mentünk tovább az óváros felé (amit amúgy a Világörökség részévé nyilvánítottak) A szállodában szerzett térképpel vágtunk neki, különösebb tervek nélkül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer csak szemben találtuk magunkat a Saint Nizier templommal, majd visszaindultunk és legnagyobb meglepetésünkre egy piacra bukkantunk. Ezzel megpecsételődött a városnézés további sorsa, itt vagy egy órát bóklásztunk, kóstolgattunk, és természetesen vásároltunk finom francia sajtot és bort is. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszafelé nagyon csábított minket a Fourviére Miasszonyunk Bazilika. Végül úgy döntöttünk nem hagyjuk ki, legfeljebb megállás nélkül megyünk Spanyolországig, ahol estére már le is volt foglalva a belépőjegy egy múzeumba. Időre kellett menni, de kiszámoltuk az utolsó percet ami szükséges az induláshoz és csak reméltük, hogy nem lesz sehol útlezárás :)

 

 

A bazilikában gyönyörű mozaikok borítják a falakat és én sosem tudok betelni a csodás üvegablakok látványával. 4 torony, egy harangtorony és Szűz Mária aranyozott szobra magasodik a város felé. 1998 óta szintén a Világörökség részét képezi.

Minden év december 8-án különös fénybe borul a bazilika és a város: a XVII. században a polgárok megígérték a város védőszentjének, Szűz Máriának, hogy ha megszabadítja őket a pestisjárvány pusztításától méltó módon mondanak köszönetet. Azóta ezen a napon, a Fények Ünnepén kivilágítják a középületeket, szobrokat, a polgárok pedig mécseseket tesznek az ablakokba.

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.19. 19:05 Szólj hozzá!

Címkék: franciaország kirándulás

Következő tervezett állomásunk Lyon volt. Nem maga a város miatt, inkább csak ez volt félúton Füssen és Spanyolország között. Magán a konkrét útvonalon előre nem gondolkodtunk, viszont amikor már aktuálissá vált a kérdés nagy dilemma elé kerültünk: Menjünk keresztül Svájcon, kockáztatva, hogy a határon lenyúlják vagy legalábbis megvámolják a több mint 70 üveg bort amit hoztunk, vagy kerüljünk és így tegyünk meg több mint 200 km kitérőt. Szakadt az eső, hideg volt, meg amúgy is eleget autókáztunk mostanában, úgyhogy egy életünk egy halálunk, mentünk Svájcon keresztül. Az eső nekünk dolgozott, annyira szakadt, hogy alig bírta az ablaktörlő. Így viszont a határon senkinek nem volt kedve velünk foglalkozni, megvettük a kötelező autópálya matricát (Kb. 40 Euro, de az egész naptári évre érvényes - ami minket kevéssé vigasztal, nem szerepel a terveink között a közeljövőben újabb svájci út), aztán mentünk az orrunk, illetve a GPS után.

 

 

Zürich közelében csendesedett a zuhé, mire odaértünk pedig pont elállt, így bementünk egy kis sétára, ebédre, csokizásra.

 

 

 

 

Nyilván a szinte folyamatosan szemerkélő esőben nem nagy élmény a városnézés, de mivel nem túl nagy maga az óvárosi rész, így nem volt vészes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Limmat folyó két partján sétálhattunk a régi árkádos épületek tövében. A svájci precizitást és makulátlan tisztaságot mi is megtapasztaltuk, még a kisebb sikátorokban sem volt eldobált szemét vagy kutyagumi. Az árak viszont eszméletlen magasak, talán a legdrágább Európában. Mivel konkrét célunk nem volt és nem is terveztünk városnézést (pár órával azelőtt még azt sem tudtuk, hogy itt fogunk kikötni) céltalanul, térkép nélkül lézengtünk az utcákon és azt néztük meg amibe belebotlottunk.

 

 

 

 

 

Így akadtunk a szent. Péter templomra, amit a 18. században építettek, a toronyóra Európa legnagyobbja: majdnem 9 méter átmérőjű.

 

 

 

 

És ha Svájc, akkor nem csak óra, hanem bicska és csoki is. Zsolti szerzeménye a svájci bicska én pedig Gombóc Artúr módjára csaptam le: kerek csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé... mind jöhet  :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tovább sétálva a folyóparton, a Münster híd lábánál található a Fraumünster,  amit Marc Chagall üvegablakai díszítenek. Mindegyik ablakban más szín dominál és bibliai jeleneteket ábrázolnak.

Átkelve a hídon jutunk a Grossmünsterhez, amelynek az egyik tornyába  fel lehet menni (gyalog, lift nincs!), gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az ikertornyokat évente 4 alkalommal kék zászlóval szokták fellobogózni (április 3-án, a céhek ünnepén, május 1-én, augusztus 1-én, ami egy svájci nemzeti ünnep és szeptember 2. hétvégéjén , a "Knabenschiessen" -kor, ez valami Tell Vilmos íjászverseny lehet ha jól értettem.)

Ennél több nem fért a napunkba és az eső is újból rákezdett, úgyhogy visszasétáltunk a kocsinkhoz és tovább gurultunk Franciaország felé.

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.19. 01:01 Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás svájc

 

A neuschwainstein-i kastély legalább tudat alatt mindenkinek ismerős mert állítólag a Disney-logóját erről mintázták. (kép a google-ből lopva)

Valóban tündérmesébe illő a kastély és a története is.

 

II. Lajos, Bajorország királya építtette a XIX. század második felében, aki többek közt rajongott a Wagner operákért, a középkori lovagokért, így ebben a szellemben építtette a várat is. A terveket egy színházi díszlettervezővel rajzoltatta, azt hiszem ez már első pillantásra is látszik :) A nevét (németül kb. Újhattyúkő kastélyt jelent) Wagner Lohengrin operája alapján kapta, illetve az alapján a jelenet alapján amikor  a herceg a hattyú hátán partot ér. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kastélyban belül nem lehet fényképezni, de mindenütt az operából vett momentumokat ábrázolják kárpitokon, edényeken, festményeken, és több porcelánhattyút is láthatunk a különböző helyiségekben. Hattyú alakú kilincs, vízcsap, fafaragások és porcelánok. Korát megelőző, modern berendezésű és műszaki tartalmú kastély volt hideg-meleg folyóvízzel, lehúzható wc-vel, lifttel, falfűtéssel ( a konyhából felszálló gőzt használta erre a célra) és ha jól emlékszem még kaputelefon is volt! Az ő kastélyaiban haszálták először az elektromosságot. Minden faragott, intarziás, gazdagon díszített, festett, igazi mesevilág. (állítólag csak a királyi ágy elkészítése több évig tartott). A trónterem üresen áll, maga a trón már nem készülhetett el:

a király szegény nem nagyon élvezhette az álomvilágot amit felépíttetett maga köré mert őrültnek nyilvánították, elfogták és a bergi kastályba vitték, ahol pár napon belül holtan találták a közeli tóban, a pszichiáterével együtt. Halálának oka máig ismeretlen, bár szerintem mindenki az idegenkezűségre szavazna, nem? Azon, hogy őrült volt-e vagy sem, már jobban lehetne vitatkozni. Mondjuk ha azt nézzük, ma sem néznénk jó szemmel, ha így "herdálnák el" a befolyó adónkat (az más kérdés, hogy ma autópálya-építés (stadionépítés, országimázs project, stb., tetszés szerint helyettesíthető) címén is valami hasonló folyik, na de ebbe ne menjünk bele...)

Bár állítólag ennél furcsább szokásai is voltak, a személyzeten kívül senki nem léphetett be, a saját anyja is csak meghívóval tehette be a lábát a palotába, mégpedig a 60. születésnapján. Ha tudta volna hogy manapság meg milliónyian látogatják... Időnként a lovát hívta meg ebédre, a környező tavakon hattyú alakú csónakon hajókázott, éjjel volt aktív, nappal aludt. (mondjuk ez utóbbit én is szívesen csinálnám, csak a nappali alvást nem nagyon tudom összeegyeztetni a munkahellyel, iskolával...)

 

A kastély csak időpontra vásárolt belépőjeggyel és idegenvezetővel vagy audio guide-dal látogatható (magyar nyelv is választható). Ezt én nem nagyon szeretem, jobban élvezem, ha a magam tempójában nézelődhetek, a szükséges infókat előre el szoktam olvasni könyvekből, netről. Sajnos nem mindenhol van erre lehetőség, bár nyilván ennek az a célja, hogy minél gyorsabban megforgassák a csoportokat így minél több embert tudjanak beengedni, elkerülve a nagy tumultust. Így viszont nem láttam mindent, nem úgy, ahogy én szerettem volna. Kénytelen leszek visszajönni! :) Méghozzá télen, mert láttam pár havas képet a környékről és magáról  a kastélyról és nem hagy nyugodni: nekem így látnom kell!

 

 

A jegyeket aznapra lehet váltani a jegycentrumban: Hohenschwangau -t kell keresni a térképen, az autót az itteni parkolóban kell hagyni, magához a várhoz gyalog vagy lovaskocsival lehet feljutni. (Fontos, hogy előbb jegy, aztán mászás, mert fent már nem lehet jegyet venni, így aztán lehet visszafordulni egy újabb körre) Mi gyalog mentünk, kb. 30-40 perc,  de kisgyerekkel vagy idősebbek esetén a lovaskocsira szavaznék, még bent is elég sok lépcső van. Áprilistól szeptemberig 9-18 h-ig vannak nyitva , egyébként 10-16 között. Maga a belső idegenvezetés kb. fél óra, ami tényleg kevés, bár kint nyugodtan lehet bóklászni, vagy a kávézóban iszogatni. Mondjuk így utólag visszagondolva, ha az audio guide-ot nem figyeljük és lemaradunk a csoporttól, akkor max. nem halljuk az abban elhangzottakat (ezt az adott teremben a csoportkísérő indítja be, nem magunknak nyomkodjuk), de lehet, hogy tovább lehetne nézelődni. Már ha a következő csoport kísérője ki nem ebrudal minket... Legközelebb ha arra járok kipróbálom és beszámolok :)

 

A vár mögött található a Mária-híd, ami a maga korában szintén építészeti bravurnak számított. A hídról csodás kilátás nyílik a kastélyra. Visszafelé ha nem a már ismert úton jövünk hanem követjük a vízesést akkor pedig gyönyörű helyeken sétálhatunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízesés lábánál furcsa dologra lettünk figyelmesek: a lent található fehér kövekből kis kupacok magasodtak. Eleinte csak-egy-egy, később egy kanyarhoz érve több tucat ilyen építményt találtunk.

 

Itt lépett életbe az "egy bolond százat csinál" szabály: mi is megépítettük a magunk kupacát :)

 

 

 

Így készült:

 

A szemközti kastélyra már nem maradt időnk, de nem éreztük hiányát, így is nagyszerű nap volt. :)

 

A kastély honlapja:

http://www.neuschwanstein.de/index.htm

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.17. 00:08 2 komment

Címkék: németország kirándulás


Nagyobb térképre váltás

A magyarországi vakáció végével még otthon hagytuk a gyerekeket kicsit nagyizni, nekünk sajna nincs annyi nyári szünet mint nekik így mi indultunk vissza a dolgos hétköznapokba. Füssen felé vettük az irányt, gyönyörű utakon:

 

 

Emellett a tó mellett álltunk meg pihenni kicsit. Jó lett volna akár egész napra is maradni, de mivel éjszaka jöttünk már nagyon fáradtak voltunk és szerettünk volna hamar a szállásra érni. Így csak kinyújtóztattuk  a lábunkat , sétáltunk egyet és kis fűben üldögélés és gyönyörködés után tovább indultunk. 

 

 

A szállásunk is egy tó mellett volt. Eredetileg a tóra néző szobát kértem, és mivel az ablakból csak egy legelő látszott, ezt szóvá is tettem. Erre felvilágosítottak, hogy ha kicsit kihajolok az erkélyen és átnézek az ereszcsatorna meg a tető között akkor ott pont látszik a tó. Ja. Tök jó. Hogy én ezt eddig hogy nem vettem észre?? (De van tényleg a tóra néző szobájuk is, csak az már foglalt volt)

Mondjuk mivel árban különbség nem volt, maradtunk ennyiben, túléltük. Amúgy ettől eltekintve a szállás nagyon jó volt, úgyhogy nem panaszkodom. A tóban sokan fürödtek, mi csak sétáltunk egyet a tó körül (illetve csak részben, nagyon nagy lenne körbesétálni, de pl. biciklivel tökéletes lehet)

A másnapi tervünk a Neuschwanstein-i kastély volt, ez ide 20 perc autóval.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ők valami furcsa hangszeren* zenéltek a tóparton

 

* köszönöm a kommentet, ez a havasi kürt

Mindig tanulok valamit :)

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.15. 13:01 11 komment

Címkék: németország kirándulás

 

A múzeum után megnéztük "Egér várát", eljátszottuk hogy szaladtak a várvédők, hogy harcoltak a törökkel, hol borították a forró gulyáslevest :-)

És ha jól emlékszem az volt a könyvben, hogy az alaprajz egy teknősbékára hasonlít. Ezt is megvitattuk, bár mindenki máshová képzelte a fejét...

 

 

Ami meglepett, hogy nyár közepe volt, turistaszezon, erre alig lézengett pár látogató a várban. Régen elképzelhetetlen lett volna ilyen képet csinálni, senki nincs az egész udvaron, legalábbis az én emlékeimben úgy élt, hogy csoportok, családok sétálgattak mindenhol. Pedig tényleg szépen rendben van tartva, igaz, a kiállítások a régiek, azokat le lehetne már porolni, modernizálni kicsit.

A lányoknak a pénzverde tetszett nagyon mert ők is kipróbálhatták, hogyan kell pénzt csinálni, és a panoptikum, ahol le lehetett menni egy alagútba, na azt vagy féltucatszor bejárták). Volt 3D mozi, hogyan nézett ki Eger a török időkben (meg árukapcsolásként valami dínós kisfilm aminek semmi köze az egészhez, ez a gyerekcsalogató, mert ha már kint a plakát akkor nem lehet kihagyni)

Gergő tüzes kerekét is modellezték (erre is ráférne némi XXI. századi effekt), de a gyerekeknek tetszett. Voltunk lent a kazamatákban, láttuk a dobot a borsókkal, eljátszottuk hogy bujkálhatott Vicuska az alagútban ahogy ment Gergőhöz.

 

 

 

 

A vár után lesétáltunk a Dobó térre, (A lányok úgy elfáradtak, hogy a nyakunkban jöttek le és egy fél perc alatt elaludtak. Nem is kell nekem konditerembe járni, megvolt a napi sportprogram:-) ) finomat ettünk egy étteremben, egy kisfiú megfogott egy galambot és a lányok megsimogathatták, egyszóval jó volt :)

Képekben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És végül: találtam egy régi képet amit még akkor készítettünk, mikor még a törpékkel jártunk itt. Ők sem fiatalodnak :-)

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.15. 10:39 Szólj hozzá!

Címkék: magyarország kirándulás

A lányok egy ideje a rajzfilmek mellett már néznek játékfilmeket is, az egyik kedvencük az Egri csillagok. Igaz, szerintük ez az "Egér várában" játszódik, mert annak, hogy Eger, semmi értelme. :-)

Sokat kell mesélni a törökökről, Vicuskáról, Gergőről, ezért úgy gondoltuk hogy megmutatjuk nekik a várat és környékét. Egy napos kirándulásnak pont belefért Debrecenből.

Mivel a vár mögött a Gárdonyi ház mellett van ingyenes parkoló ezért onnan indultunk, ha pedig már ott voltunk akkor be is mentünk. Ebben a házban lakott és dolgozott az író, itt született az Egri csillagok is. A dolgozószoba érdekessége, hogy az íróasztal felé egy tetőablakot tetetett amivel napközben folyamatosan természetes megvilágítást kapott a munkához. Ez abban az időben még ritkaságnak számított. Az asztalon az írógép amin a regényt írta és a tintatartó amit a kézirat készítésénél használt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Állítólag 16 nyelvű könyvtára volt, azért arra kíváncsi lennék valaki hogy tanult meg anno 16 nyelvet olyan szinten, hogy szépirodalmat élvezettel olvasson rajta... Láthatjuk még a cimbalmot amin játszott és a hálószobáját a rézággyal amire rettentő büszke volt, majd amiben végső nyugalomra tért.

Sírja az egri várban a Bebek-bástyán található, a felirat szerint "csak a teste".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gárdonyi végakarata: "Íróasztalom legyen a síremlékem. Az az íróasztalom, ahol gondolataim testet öltöttek. Ahol lelkem és szívem minden érzése átömlött tollam vonásaiba."

 

 

Nyitvatartás:

 


Szerző: bodnarcsalad  2011.09.12. 15:25 Szólj hozzá!

Címkék: magyarország kirándulás

 

Ha már Magyarországon járunk akkor szeretnénk megmutatni minél többet a gyerekeknek az országból, a hagyományokból, így mikor véletlenül olvastam egy hirdetést, hogy a Paripa csárdában magyaros estet rendeznek, azonnal felhívtam őket hogy asztalt foglaljak.

 

 

 

Nem is bántuk meg, nagyon színvonalas volt és kiválóan főznek. Egy kis pálinkával és tepertős pogácsával fogadtak minket (ez utóbbi annyira jó volt, hogy majdnem ettől jól laktunk), majd volt egy csikós bemutató amit persze a lómániás gyerekeim rettenetesen élveztek. :) És persze mi is :)

 

 

Aztán jött a kenyérlángos (vagy aki úgy jobban ismeri: töki pompos), majd a libasült párolt káposztával és végül meggyes lepény, amit már úgy kellett leküzdeni. Nem azért mert nem volt  jó, hanem mert egy csepp hely sem maradt neki. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vacsora közben cigányzene szólt és a végén még néptáncbemutató is volt, úgyhogy egy estébe sikerült mindent besűríteni. Ettünk, táncoltunk, Csenge még a prímás kabátját is megrángatta és megkérdezte, hogy " Azt tudod, hogy Nem loptam én életemben?" És igen, tudta :) Nem tudom honnan örökölte a gyerek, max. a nagyapámtól, de úgy mulatott a cigányzenére, hogy tanítani lehetne :)

 

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.12. 11:00 2 komment

Címkék: magyarország kirándulás gastro

Útközben több helyen megálltunk fényképezni a tájat, a búzamezőket, a napraforgót...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány falu határában rá is csodálkoztak a spanyol rendszámú kocsira: nézd már, mit fényképez az a külföldi, nem látott még birkát/napraforgót/búzát/csordás kutyát? :-)

De, csak most valahogy minden más. Nem mondom, hogy ez nincs Spanyolországban, csak épp nem itt ahol mi vagyunk.

Na meg tartottunk a gyerekeknek is egy rögtönzött biológia órát: lementünk a Körös partra és láttunk békát, szitakötőt, kócsagot, pókot, gólyát, folyami kagylót, zuzmót, nádat, kamillát, csalánt, sást, fecskefészket és a kicsiket etető fecskemamát, szöcskét, ürgelyukat ... (Nem, nem öntöttük ki szegényt, bár én anno nagyon jó gyerek voltam és egy nyári táborban a barátnőimmel öntöttünk ürgét, aztán mivel a nagy teás kannában hoztunk vizet és az volt kéznél, hát abba tettük bele szerencsétlent. Aztán másnap persze nem ittunk teát - senki nem értette, hogy miért :-) )

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amíg a nagyinál nyaraltak voltak tehenet fejni, ittak frissen fejt tejet, láttak kis bocit, kismacskát (képzeld anya, még nem nyílt ki a szemük!), és persze kutyáztak, tyúkot etettek, egyszóval jól szórakoztak, és remélem ha a suliban környezetismeret órán megkérdezik tőlük, hogy mi fedi a csirke testét, akkor nem azt válaszolják, hogy "fólia"... :-)

 

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.11. 23:47 Szólj hozzá!

Címkék: csak úgy magyarország kirándulás

 

 

Az esemény amiért július elejére időzítettük a nyaralást az Ildi és Misi esküvője volt. A csajok koszorúslányok voltak, amely nemes feladatot ők rettentő komolyan vettek és fél éve erre készültek. :)

 

 

 

 

 

 

Sajnos az idő nem igazán kedvezett, reggel konkréten szívbajt kaptam amikor a kocsiba beszállva 12 fokot mutatott a hőmérő, (mindenkinek csak nyári vékony ujjatlan ruhája volt, elvégre július van vagy mi. A lányok ruhája alá adtam egy pólót, kerestünk egy-egy kardigánt, így aztán nem voltak olyan elegánsak, de ők így is rém büszkék voltak magukra :)) majd mikor a fotózás színhelyére, a nagymágocsi Károlyi kastélyba értünk, már jégeső esett - illetve szakadt.  Konkrétan azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha nem szállnánk ki a kocsiból... aztán beláttam, hogy nem túl romantikus esküvői fotó 'koszorúslány autóban' felirattal :) A fiúk esernyőkkel felszerelkezve megoldották a dolgot és a koszorúslányok ölben érkeztek a tett színhelyére, úgyhogy ők még élvezték is a helyzetet :)

Maga a kastély és a körülötte levő angolpark egyébként gyönyörű, már amennyit a szakadó eső miatt láttunk belőle. A kinti fotókat is csak a kocsiablakon keresztül lőttem mert kiszállni nem lehetett. Bent az államosítás óta szoc. otthon működik és sajnos hagyták eléggé tönkremenni a dolgokat. Szó szerint fájt a lelkemnek, mikor a gyönyörű faragott ajtóra rajzszeggel volt felszúrva a leltár (egy eléggé megsárgult, még írógéppel írt papíron), vagy az állóórába bedobálva  a meggymag és még sorolhatnám :(

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lányok lelkesen pózoltak, legalábbis mintha a saját esküvőjük lett volna :)

Szerencsére az idő is megjavult, úgyhogy nem lehetett okunk panaszra.

 

 

 

 

 

 

 

Egyik kedvenc részük a lánykérés volt. Tudjátok, kihoznak egy fiatal kislányt, aztán egy öreg asszonyt, a válogatós vőlegénynek meg egyik sem kell. A csajok még ma is nevetve mondják, hogy Misi azt mondta, hogy ezek még túl fiatalok :))

 

 

 

 

 

 

A végén már nem válogathatott, viszi nem viszi, nem kap mást :)

 

 

 

 

Ezt azért írásban is rögzítették, nehogy elfelejtsék. Bár ahogy mondani szokás: arra emlékszem, hogy mikor házasodtam. Arra is, hogy hol, meg hogy kivel. Csak arra nem, hogy minek??? Remélem ők nem felejtik el :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután jött az esküvő "legfontosabb" része, a fátyolvivők bevonulása. :) Előző este a szállodában törölközővel a fejemen gyakoroltunk a gyerekekkel: ne húzd annyira, ne lépj rá, ne maradj le, egyszerre lépjetek... Alig akartak elaludni az izgalomtól.

 

 

Így sikerült:

 

 Apa irányít, én fotózok :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ifjú pár:

 

 

 

 

 

Nem maradt el a csokordobás (sőt, volt harisnyakötő-dobás agglegényeknek - ez a lányoknak különösen tetszett - Anya, Misi bemászott Ildi szoknyája alá!!)

 

 

 

A koszorúslány-csapat és az ifjú pár:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lagzit aztán pláne élvezték, hajnal kettőkor alig tudtuk ágyba dugni őket, pedig másnap kelni kellett mert mentünk tovább. Táncoltak, énekeltek, szóval igazán jól éreztük magunkat, nagyon jó kis esküvő volt.  :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tánc az újdonsült férjjel

 

 

 

 

 

 

 

 

és az ifjú asszonnyal

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi ilyenek voltunk hajnalra: (csak mert többen panaszkodtatok, hogy magunkról nem teszek fel képet)

 

 

 

 

 

 

Sok boldogságot!

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.09. 13:09 Szólj hozzá!

Címkék: csak úgy magyarország kirándulás csajok

Utunk következő állomása Gyula volt ahol a középkori várat akartuk a gyerekeknek megmutatni. Egyébként Közép-Európa egyetlen épen maradt téglavára még az 1400-as évekből. Nagyon szépen felújították és ráadásul pont akkor kezdődött a minden évben megrendezésre kerülő Várjátékok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi a kirakodóvásárt láttuk rengeteg népművészeti, kézműves termékkel, de ilyenkor szoktak a várban és a tószínpadon szabadtéri színházi előadásokat is tartani, jópár évvel ezelőtt még egyetemistaként jártunk ezeken. Most is szívesen maradtam volna, Gyula hangulatos kisváros még sok más látnivalóval és programlehetőséggel de sajnos minden nem fér bele ebbe a pár hét nyaralásba, na meg a gyerekeket a vár vagy a csónakázó tó jobban érdekli mint pl. az Erkel Múzeum, így estére indultunk is tovább.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legnagyobb sikert persze a lovasszobor aratta, Petra lómániája töretlen :) A lányok már nem emlékeztek, de egészen pici korukban jártunk már itt velük, csak akkor a Várfürdőben pancsoltak , erre most nem jutott sem idő, sem az időjárás nem kedvezett, a séta végén már szemerkélt az eső :(

 

Bent vármúzeum található ahol várbörtön, fazekas- és kovácsműhely, lovagterem, a középkori és reneszánsz mindennapokba vezet be minket. Mivel a várban tartottak fogva az 1849-es aradi kivégzés  előtt több magyar honvédtisztet így egy teremben ennek állítanak emléket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nyitvatartás akit esetleg érdekel: júni 15-től aug. 31-ig:  09-19

                                                      szept. 1-től jún. 14-ig: 09-17, hétfőn mindig zárva

Aki erre jár ne hagyja ki a Százéves cukrászdát (remélem még megvan, én már száz éve nem jártam ott :) , de anno megboldogult lyánykoromban a Zurammal (illetve akkor még leendő Zuram :-) ) többször is voltunk és isteni sütik voltak, a környezet pedig csodálatos, antik bútorokkal berendezett igazi patinás, régi korokat idéző cukrászda.


Szerző: bodnarcsalad  2011.09.09. 11:11 Szólj hozzá!

Címkék: magyarország kirándulás

A Bormúzeum után már nem terveztünk mást mint hazaindulni, de a múzeum mellett megláttunk egy kis pincészetet ami az érdekes feliratokkal vonzott minket magához.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hely nem más mint a Gál pincészet, ami a hagyományos borokon túl különlegességeket is kínál. Így tettünk szert mézes-almás borra (esküszöm olyan íze van mint a fahájas-almás rétesnek!), a mandulás- , vagy a finom meggyes borra is. Itt is nagyon kedvesen fogadtak minket, levittek a pincébe is, legalább egy órát beszélgettünk és kóstolgattunk (hiába mondtam, hogy meleg van és talán reggel nem túl szerencsés végiginnom a pince teljes kínálatát :) ). Sajnos ők is megerősítettek minket, hogy egyre kevesebb vendég van, egyre nehezebb kistermelőként a jó minőségű bort eladni, és mivel Villányban gyakorlatilag szinte mindenki a borból él, itt helyben nagy a konkurencia. Ezért jött az ötlet, hogy a borhoz a készítés során különböző gyümölcsöket, magvakat adnak, új készítési eljárásokat fejlesztenek ki, hogy valami különlegességgel rukkoljanak elő és ezáltal tegyék eladhatóvá az amúgy is kiváló terméket. Hát kérem szépen minket meggyőztek, ezek tényleg finom, fűszeres desszertborok, este kiülve a teraszra olyan jól esik kortyolgatni őket :)

Bent egy nagyon hangulatos pincerészbe lépünk, a falakat puttonyok, régi hordókból kialakított lámpák, Miska kancsók díszítik, valamint egy régi metszőollókból álló gyűjtemény. Igazi családias hangulat uralkodott. Igaz, a kocsiba már nem fért be több doboz, így egyenként az ülés alá, dobozok, bőröndök közé szuszakoltuk be a szerzeményeket, de megérte! Legközelebb kisbusszal jövünk...

 

 

 

 

 

Végezetül álljon itt ez az idézet:

 

 

 

 

 

 

 

És mielőtt valaki ránk fogná az alkoholista jelzőt, az orvosi egyetemen kérem ezt úgy tanítják, hogy "alkoholista az, aki többet iszik az orvosánál", mi pedig ezt ugyebár nem tudjuk túlszárnyalni :-))

P.S.: Azóta egy jófajta spanyol bikavérből is sikerült beszereznünk egy kis hordóval, (ráadásul hordóstul-borostul ajándékba kaptuk) így már csapra verni is tudok a saját pincémben :-)

Aki nem hiszi járjon utána :-)

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.02. 01:03 Szólj hozzá!

Címkék: magyarország kirándulás gastro

Mielőtt megint felkerekedtünk még tettünk egy kitérőt a helyi Bormúzeumba. Nagyon kedvesen fogadtak minket, bár úgy tűnt nincs túl nagy forgalmuk. Ilyenkor mindig a Verdák mese jut eszembe , mint mikor a két turista eltévedt és csak az autópályát keresték, de mikor meglátták a kis autók őket, elkezdek kiabálni: Vendégek, Vendégek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amúgy egy picike múzeumról van szó ami alatt még pince is van, és természetesen régi borok, borkészítő eszközök, valamint a Villányi Borvidéket bemutató írások, képek találhatók. Az egyik képen a számok a pince felújításának évszámai (1908, 1958, 1981).

A Villányi Borrendet 1988-ban alapították, a múzeum a borrendé avatási szertartás helyszíne is egyben. A rend célja a hagyományőrzés, a villányi borok népszerűsítése. A tagokat alapos megfontolás után választják, nekik az avatási szertartáson a következő esküszöveget kell elmondaniuk:

“Én……………………..esküszöm, hogy híven megőrzöm a villányi borvidék első szőlőművelőjének, a római Venatus borpincéjének jelképes kulcsát. A villányi termőtájon termelt bort pártolom, hírnevét védem, valamint hirdetem azt az élvezetet, melyet a villányi bor több mint kétezer éve nyújt fogyasztóinak.
Vere valet”

Ruhájuk színéül azért a kéket választották, mert anno Liszt Ferenc "ibolyaillatú"-nak titulálta a villányi bort.

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.02. 00:11 Szólj hozzá!

Címkék: magyarország kirándulás gastro

Villányban 7 évvel ezelőtt jártunk először egy konferencia keretében, ahol a nappali tudományos fejtágításon túl egy borkóstolással egybekötött vacsora is szerepelt a programban. Akkor ismertük meg Polgár Zoltánt, a Polgár Pincészet vezetőjét, aki egy kitűnő vacsora mellett vezetett be minket a borok világába, majd megmutatta az óriási pincét és védjegyüket, a Bortrezort is. Én már terhes voltam, így nem sokat tudtam kóstolgatni a borokból, de már akkor eldöntöttük, hogy ide még visszatérünk! Ez egészen mostanáig váratott magára, viszont most azzal a határozott szándékkal indultunk, hogy nem csak egy estére szállunk meg a  Polgár Panzióban, hanem ha már van saját kis borospincénk akkor veszünk is bele a kedvenc borainkból. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Panzió pillanatnyilag bővítés alatt így az udvar még kissé rendezetlen, építési terület, de belül minden tökéletes volt. Aki szeretne egy jó hétvégét finom vacsorával, még finomabb borokkal kellemes környezetben, az ne habozzon kipróbálni. A személyzet egytől-egyig nagyon kedves volt, az ár-érték arány pedig fenomenális. Hétvégén csak a reggeli, hétköznap viszont egy borkóstolással egybekötött vacsora is benne van az árban. Mivel pont csütörtökön érkeztünk még ezt is sikerült kihasználni. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Bortrezor most zárva volt, de a kedvünkért kinyitották - mondjuk úgy, hogy romantikusra vettük a figurát és elmeséltük a 7 évvel ezelőtti sztorit, hogy mi most csak ezért, ilyen messziről meg minden... - , magyarul kikönyörögtük, hogy engedjenek már le minket :) Amúgy itt is szoktak vacsorákat rendezni lent a pincében, ahol anno mi voltunk, de ennek elég borsos ára van és azt hiszem csak előzetes szervezést követően, csoportoknak, bár ebben nem vagyok biztos, de a honlapjukon gondolom fent van az info ha valakit érdekel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másnap reggel megint azzal a szent meggyőződéssel indultunk tovább, hogy ide még visszatérünk, ha lehet nem csak egy éjszakára, hanem akár több napra is.

Reméljük nem kell újabb 7 évet várni rá...

Mi ezeket a borokat vettük és ajánljuk, bár mindenkinek ízlése szerint... :

Nemes Fehér 2009, Barrique Chardonnay 2009, Aranyhárs 2007, Kadarka Shiller 2009, Pinot Noir 2005, Barrique Cuvée 2005, Syrah 2008, Kadarász 2005

 

Egészségünkre!

Szerző: bodnarcsalad  2011.09.01. 15:03 Szólj hozzá!

Címkék: magyarország kirándulás gastro

Rómából hazafelé indultunk és a tervek szerint napi 6-700 km az amit még kényelmesen kibírunk az autóban, így esett Triesztre a választás.


Nagyobb térképre váltás

 

 

Mivel a korai keléshez lusták vagyunk erre a napra praktikusan az utazáson kívül semmit nem terveztünk. Késő délután értünk a szállásunkra ami közvetlenül a tenger mellett volt, egy pár perc sétára  a kastélytól. Mivel meleg is volt meg el is fáradtunk pillanatok alatt fürdőruhára vedlettünk és úsztunk egyet az Adriában, majd mikor sötétedett még elsétáltunk a kastélyhoz. Bemenni már nem lehetett, de így is szép volt a tenger és naplemente :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másnap reggel szintén nem keltünk korán (a kert már reggel 8-tól látogatható, de hát a nyaralás azért a pihenésről is szól és nekünk rendszerint elég komoly alvásbeli lemaradásaink vannak), szóval ezt most kihagytuk, de azért magát a kastélyt megnéztük és nem csalódtunk. Itt sem lehetett belül fotózni, de higgyétek el, hogy csodás :) És hihetetlen, hogy egykor ez Magyarországhoz tartozott...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nyitvatartás az érdeklődőknek:

(bocs, kicsit kajla lett)

 

 

 

 

 

 

 

 

Már majdnem dél volt mikor elindultunk Ljubljana felé. Az eredeti terv az volt, hogy összefutunk Ancsával egy kávé erejéig (ebédet már eleve nem mertem tervezni, pláne, hogy a vacsora már fix volt) és sétálunk egyet a belvárosban a Ljubljanica folyó mentén, de az egyik GPS-ünk egyáltalán nem ismerte Szlovéniát, a másik meg alig (Trieszttől 4 órás utat írt ki nekünk!), úgyhogy csak a táblákat követtük meg Ancsa telefonos utasításait, de mivel nő navigált (azaz én) természetesen eltévedtünk és túljöttünk azon az autópálya lehajtón amelyiken be kellett volna mennünk a városba. Szegény Ancsát megjárattuk, de végül egy sztráda melletti pihenőnél összefutottunk. Tulajdonképpen ez volt a lényeg, és nem az, hogy hol :) Kölcsönösen megállapítottuk, hogy mintha semmi nem változott volna az elmúlt 10 évben :) Csak az életünk, a problémáink változtak gyökeresen, de mi magunk nem :) És ez jó :) Azt is megígértünk, hogy ha legközelebb arra járunk kicsit több időt szánunk Szlovéniára és egymásra. Remélem nem kell sokat várni rá! Ancsának hála (boszorkányos ügyességgel még kinyomtatott nekünk két verziót is a további utunkra) még időben érkeztünk a villányi szállásunkra, de erről majd a következő részben...

Szerző: bodnarcsalad  2011.08.31. 01:23 Szólj hozzá!

Címkék: olaszország kirándulás

Hogy ez a három dolog hogy illik össze? Hát úgy, hogy az eddigiekbe nem fértek bele...

Szóval hogy az olaszok értenek a jó fagyihoz az nem kérdés. De azért megosztom az általunk felfedezett legjobb fagyizót, mivel közvetlenül a Vatikán falával szemben van, nem messze a múzeumok bejáratától, valószínűleg sok turista ismeri már  a helyet. Első nap nem értettük miért állnak annyian sorba, hiszen minden sarkon, gyakorlatilag sorban állás nélkül is lehet finom fagyit kapni. Aztán másnap a kíváncsiság meg a tömegvonzás erős volt és vártunk vagy 20 percet, de megérte. A szokásosnál is nagyobb adag, kérésre felár nélkül extra adag tejszínhabbal :) És még olcsóbb is mint máshol. :)

 

 

A másik amiről írni akartam nem más mint egy varázslóbolt. De szó szerint. Itt aztán minden kapható amire egy varázslótanoncnak szüksége lehet. Sajna nem ismerem igazán a Harry Pottert, már az első résznél elakadtam, de amint a gyerekek elérik azt a kort majd velük együtt elolvasom. És ha esetleg varázspálcát, süveget, repülő seprűt szeretnének karácsonyra (és épp arra járunk :-) ) akkor tudom honnan szerezzem be. Persze nem csak ebből a meséből, de a tündér- és lovagvilágon át a modern mesékig mindenhez megtalálható jelmez, kiegészítő. Tényleg nagyon aranyos bolt. Persze biztos nem egyedülálló, de mi csak véletlenül tévedtünk be, nem szoktunk ilyesmit nézegetni így nekünk újdonság volt. A honlap még elég kezdetleges, (illetve az intro jó, de gyakorlatilag a címen kívül nem nagyon van fent info, ráadásul az is csak olaszul) de ha arra jár valaki (Storia de Magia , Via Ottaviano 32) és érdeklik az ilyesmik akkor én szóltam :-) Bent sajnos nem engedtek fotózni, ez a kép a bejárat előtt készült.  

Szerző: bodnarcsalad  2011.08.30. 23:25 Szólj hozzá!

Címkék: csak úgy olaszország kirándulás

süti beállítások módosítása