Avagy a XXI. században meddig lehet kibírni telkefon és számítógép nélkül?

A spanyolok kedvenc szava szerintem a "mañana" ami holnapot jelent (Meg reggelt is, de ez most nem érdekes. Bár a "mañana por la mañana" (holnap reggel) eleinte nekem olyan viccesen hangzott. De  már megszoktam)

Szóval arról van szó, hogy sikerült vízbe ejtenem a telefonomat. (Ez már kb. a harmadik készülék ami vízkárosult lesz, kitalálhatnának valami vízálló tokot..., meg nekem is lehetne annyi eszem, hogy nem teszem a farzsebbe hogy a wc-be essen mikor letolom a nadrágot pisilni, sem a kád szélére hogy leverjem a karommal mikor kotorászom a sampon után. De hát más kárából tanul az okos, a hülye meg a sajátjából se - ez utóbbi lennék én, természetesen)

De a lényegre térve, még a galíciai út előtt sikerült eláztatnom szegényt. Akkor már nem volt időm hogy elmenjek venni egyet, meg reménykedtem is, hogy az úton majd kiszárad, de sajna nem tette. Így mikor hazajöttünk bementem és végül sikerült is választani egy újat. Csakhogy az egyetlen példány ami ebből a típusból az üzletben volt, valami gyári hibás volt, nem tudták aktiválni rajta a kártyámat - vagy valami hasonlót magyarázott a srác, de biztosítottak, hogy pár napon belül érkezik majd újabb szállítmány és akkor lesz telefonom. Ennek kb. 3 hete... Azóta egy tucatszor voltam bent, kérdeztem, majd követelőztem, a végén már a panaszkönyvbe is beírtam, de csak azt hajtogatják, hogy nem tudják mikor érkezik... Talán mañana...

Eleinte fura volt telefon nélkül, kifejezetten zavart hogy nincs, sokszor nem is maga a telefonálás miatt, csak egyszerűen én ezt használom órának, ébresztőnek, naptárnak, jegyzetfüzetnek,  naponta x-szer rá tudok nézni az e-mailekre, stb. Valami ilyen hiányt érezhet a dohányos ha le akar szokni. Azt mondják nem is annyira a nikotin hiányzik mint inkább a megszokott mozdulatok. Na valahogy így voltam én is ezzel. Ráadásul a mobil tök jó rejtőzködési eszköz: ha nincs kedvem az iskolaudvaron a gyerekre várakozva cseverészni a többi szülőtárssal, egyszerűen csak nagyon fontos és halaszthatatlan olvasásba-írásba kezdek :-)

Mostanra egészen megszoktam, hogy nincs. Sőt, még előnye is van: nem tudnak felhívni hogy variálni akarnak az ügyeletekkel, így viszonylag békés hónapom volt :-) Persze volt egy trükkös kollégám aki kiderítette a férjem telefonját és csak elért, de amiért ilyen talpraesett volt, megérdemelte :-)

Azért már nem bánnám ha mégiscsak megkapnám az új ketyerémet, legfeljebb nem szólok róla senkinek :-)

A másik dolog a számítógépem: egy usb port tönkrement rajta, gondoltam nem várom meg míg mind meghal, elviszem a szervizbe és gyorsan kicseréltetem. Odáig okés is volt, hogy mondta a fickó, hogy hagyjam ott aztán majd rámcsörögnek ha kész van. Mivel olyan kőkorszaki vagyok, hogy a fent említett okok miatt nincs telefonom, megadtam a Zsolti számát és békésen vártam. Mikor vagy 3 napja nem hívtak, gondoltam már biztos kész vannak csak elírták a számot/csesznek telefonálni/nem volt térerő mikor keresték és nem hagytak üzenetet... Aztán csak kiderült, hogy még nincs kész, de majd "mañana". Ebből aztán megint több mint egy hét lett, elég tágan értelmezik a holnap fogalmát...

De legalább már megkerült a gép, így félig visszatértem a civilizációba és megint vannak "emberi kapcsolataim". Meg blogom :-)

Úgyhogy most ott folytatom ahol abbahagytam.