Rómából hazafelé indultunk és a tervek szerint napi 6-700 km az amit még kényelmesen kibírunk az autóban, így esett Triesztre a választás.

Nagyobb térképre váltás

Mivel a korai keléshez lusták vagyunk erre a napra praktikusan az utazáson kívül semmit nem terveztünk. Késő délután értünk a szállásunkra ami közvetlenül a tenger mellett volt, egy pár perc sétára  a kastélytól. Mivel meleg is volt meg el is fáradtunk pillanatok alatt fürdőruhára vedlettünk és úsztunk egyet az Adriában, majd mikor sötétedett még elsétáltunk a kastélyhoz. Bemenni már nem lehetett, de így is szép volt a tenger és naplemente :)

Másnap reggel szintén nem keltünk korán (a kert már reggel 8-tól látogatható, de hát a nyaralás azért a pihenésről is szól és nekünk rendszerint elég komoly alvásbeli lemaradásaink vannak), szóval ezt most kihagytuk, de azért magát a kastélyt megnéztük és nem csalódtunk. Itt sem lehetett belül fotózni, de higgyétek el, hogy csodás :) És hihetetlen, hogy egykor ez Magyarországhoz tartozott...

A nyitvatartás az érdeklődőknek:

(bocs, kicsit kajla lett)

Már majdnem dél volt mikor elindultunk Ljubljana felé. Az eredeti terv az volt, hogy összefutunk Ancsával egy kávé erejéig (ebédet már eleve nem mertem tervezni, pláne, hogy a vacsora már fix volt) és sétálunk egyet a belvárosban a Ljubljanica folyó mentén, de az egyik GPS-ünk egyáltalán nem ismerte Szlovéniát, a másik meg alig (Trieszttől 4 órás utat írt ki nekünk!), úgyhogy csak a táblákat követtük meg Ancsa telefonos utasításait, de mivel nő navigált (azaz én) természetesen eltévedtünk és túljöttünk azon az autópálya lehajtón amelyiken be kellett volna mennünk a városba. Szegény Ancsát megjárattuk, de végül egy sztráda melletti pihenőnél összefutottunk. Tulajdonképpen ez volt a lényeg, és nem az, hogy hol :) Kölcsönösen megállapítottuk, hogy mintha semmi nem változott volna az elmúlt 10 évben :) Csak az életünk, a problémáink változtak gyökeresen, de mi magunk nem :) És ez jó :) Azt is megígértünk, hogy ha legközelebb arra járunk kicsit több időt szánunk Szlovéniára és egymásra. Remélem nem kell sokat várni rá! Ancsának hála (boszorkányos ügyességgel még kinyomtatott nekünk két verziót is a további utunkra) még időben érkeztünk a villányi szállásunkra, de erről majd a következő részben...